reggeli dicséret

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. Jelenések könyve 21. fejezet 1. vers A Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve az összeesküvés– és más elméletek táptalaja. Nehezen érthető szimbólumok, egymást nem lineárisan követő események és tucatnyi, egymásnak sokszor ellentmondó feltételezés áll az ember útjában, ha úgy igazából magáévá akarja tenni a könyv üzenetét. Ám ha valaki tényleg őszintén erre vágyik és nekikezd, azt találhatja, hogy túl a szenzáción és az apokaliptikus konteókon, a Jelenések könyve a remény irata a Biblia zárásaként. Amikor a Bibliáról, mint iratok gyűjteményéről beszélünk egy bibliakör, vagy beszélgetés alkalmával, általában nem hagyom ki, hogy megkérdezzem, tudja-e valaki, hogy miről szól a Szentírás. Ilyenkor persze rengeteg (egyébként jó) válasz szokott érkezni, hiszen attól függ, hogy mit tartunk igazán fontosnak, a Biblia fókuszpontjának. Van, aki szerint a törvény, mások szerint a történetek a fontos...

Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. Máté evangéliuma 13:24 “Élni az egyik legritkább dolog a világon, mert az emberek többsége csak létezik.” Oscar Wilde Alapvetően az ember három időben él  egyszerre : A múltban - azon gondolkodik, hogy milyen jó is volt régen, milyen rossz ahhoz képes ma a világ és hogy milyen jó lenne visszamenni oda. A jövőben - majd lesz ez jobb is, amikor végre visszafizetem a tartozást, elintézem ezt a munkát, vagy, hogy távolabbra tekintsünk, vége lesz ennek a világnak és jön egy jobb: a mennyek országa. És a jelenben… bár… tudod, mit? Azzal kezdtem ugyan, hogy az ember három időben él egyszerre, de a valóság az, hogy a háromból ez utóbbiban, a jelenben élünk a legkevesebbet. Vágyunk előre vagy vissza, de a jelenből legtöbbször nem kérünk: menekülnénk. Jézus sok példázatot mondott az Isten országáról, a mennyei királyságról, vagy a mennyek országáról, ahogyan a mai szakaszban i...

Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. Ézsaiás próféta könyve 11. fejezet 6. vers Nem tudom, jártál-e már valaha állatkertben, bízom benne, hogy igen. És ha jártál már, akkor pontosan tudod, hogy hogy megy a dolog: minden állat körül, – csak egy kis kivételtől eltekintve, – minden oldalról kerítés van. Sőt, sok helyen még akár árkok, szögesdrótok, villanypásztorok is lehetnek. Ennek csak részben az az oka, hogy máskülönben a felettébb lelkes látogatók megdögönyöznék a grizzly medvét (esetleg fordítva). A másik nagyon fontos feladata ezeknek a kerítéseknek az állatok közti békesség fenntartása. Katasztrofális következményekkel járna, ha az oroszlánt beeresztenénk az antilopok közé, vagy a cápákat egy medencébe költöztetnénk a fókákkal. Rövid életű, és nem túl vidám hely volna egy ilyen állatkert. A Biblia jövőképe (ahogy azt egy hete is írtam) nem csak a hosszú, hanem eg...

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Jeremiás könyve 29:11 Itt állunk, éppen csak átlépve egy új év küszöbét. Valószínűleg túl vagyunk egy visszatekintésen, értékelésen, hogy milyen volt a tavalyi évünk, mi volt jó, mi volt rossz, és mit szeretnénk másként csinálni idén. Sokan tudatosan végzik ezt az értékelést, de lehet, hogy többen vannak, akik nem fogalmazzák meg olyan konkrétan, inkább csak „érzik”, hogy jobb volna másként… Ha körülnézünk, a józan emberi ész és számítás szerint jobb, vagy nehezebb évre számíthatunk? Körülöttünk háborúk, gazdasági problémák, éghajlatváltozás, egyre mesterségesebb és egyre szennyezettebb környezet, ezért egyre több beteg az ismerőseink között, talán a családunkban is, széteső kapcsolatok, magányos, elhidegülő emberek… Persze azért nem minden ilyen sötét, nem csak romlást látunk magunk körül: gyermekeink, unokáink születnek, fejlődnek, tele energiá...

Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel! Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 4:16-18 A minap valaki megkérdezte tőlem egy bibliaköri alkalmat követően: “Ezt mind értem, de Krisztián! Mit mondjak, ha valaki megkérdezi tőlem, hogy…” Nem egyszer, nem kétszer kerestek meg már hasonló kérdéssel. Lelkészként az egyik feladatom ezekre válaszolni: mit mondjak, ha valaki azt kérdezi, hogy evolúció volt, vagy teremtés? Mit mondjak, ha valaki arról érdeklődik, hogy mit mond a Biblia a szombatról? Millió és egy hasonló kérdés érkezett már hozzám, és lévén, hogy ezek többnyire intellektuális kérdések, melyekre logikával és kis bibliaismerettel viszonylag könnyű válaszolni. Mikor azonban a ké...

Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak. Zsoltárok könyve 144. fejezet, 12. vers Az ószövetségi korban az utódok, a gyermekek, a felnövekvő generáció volt az egyik legnagyobb érték a társadalomban. Ennek egyszerű oka volt: rájuk épült a jövő. Ezért voltak olyan jelentőségteljesek Isten ígéretei is, amikor népe ősatyáinak–Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak–gyermekeket ígért. Évszázadokkal később, Dávid a király, a zsoltáríró egyik énekében arra kéri az Urat, hogy védje és áldja meg népét. Az első dolog, amit említésre méltónak talál, a nép gyermekei, fiataljai. De mégis mit jelent az, hogy legyenek olyanok, mint a nagyra nőtt palánták, vagy a palotákat tartó faragott oszlopok? Egyszerűen csak annyit, hogy ők táplálják a társadalmat, rájuk épül a jövő. Ez a hasonlat két fontos dologra is megtanít bennünket. Egy olyan jóléti társadalomban, mint a miénk, ahol az ember megélhet hetven, nyolcvan v...

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. János első levele 4:18 Neked mi a legnagyobb félelmed? Én a magastól félek. És a mélységtől. De valószínűleg mindkettőnek köze van a klausztrofóbiámhoz. Amitől azonban nem szoktam félni, az a jövő. Talán csak egy kicsit, főleg, mióta gyermekeim vannak. "Vajon boldog életük lesz?" "Vajon jó munkahelyen fognak dolgozni?" "Megismerik Istent?" "Szép családjuk lesz?" "Egyáltalán lesz iskola, ahol értelmes embert (homo sapienst) faragnak belőlük?" Akkor tériszony, mélységtől, bezárt helyektől és a jövőtől való félelem. Talán ennyi a lista. Legalábbis most ennyi jut eszembe. Persze a magas helyeken mindig van korlát, a mélységben ott az oxigénpalack, a szűk helyekre meg nem megyek be – mindenhol van valami, ami megvéd, nehogy bármi baj történjen. Racionális oka nincs annak, hogy félek ezektől ...

De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR. Jóel próféta könyve 3:5 Én azok közé a naív emberek közé tartozom, aki nem fél világméretű háborúktól, éhínségtől, üldözéstől – valami érthetetlen okból kifolyólag boldogabb az életem úgy, hogy nem gondolkozom ilyeneken. (Van elég bajom enélkül is.) Viszont pontosan tudom azt is, hogy emberek tucatjai tekintenek aggodalommal a jövőbe.  Az Amerikai Egyesült Államokban például keresztény egyházak építették fel identitásukat aköré a gondolat köré, hogy a világnak bármelyik pillanatban vége lehet (ezzel önmagában nincs probléma) és erre a lehető legjobban fel kell készülnünk (ezzel már van probléma). Mire gondolnak felkészülés alatt? Arra ösztönzik a tagokat, hogy bunkereket rendezzenek be, ahol akár évekig is meghúzódhatnak, töltsék fel az óvóhelyeiket instant ételekkel, vízszűrő berendezésekkel, készüljenek ato...

"Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." Az Apostolok Cselekedetei 1:11 Lehetséges, hogy mi is kaptunk már olyan kérdést, amit a tanítványok. Mit bámulsz fiam, menj és csináld?! Mit nézel, mint borjú az új kapura?!  Körülbelül a tanítványoktól is ezt kérdezték. Nem az volt a dolguk, hogy bámulják az eget, hanem, menjenek és tegyék, azt amivel Jézus megbízta őket.  Időnként a bámulás minket keresztényeket is megbénít, és nem jut eszünkbe sem a feladat, amivel megbízott Jézus sem az ígéret, hogy ahogyan elment, úgy jön vissza. A bénulás gyakran jelentkezik abban is, hogy úgy érezzük Jézus elfelejtett visszajönni. Mert olyan sok jelet láttunk azok közül, amelyekről a Biblia ír. Akárhogy is állunk, mivel a Jézusra vonatkozó próféciák szó szerint teljesedtek (születése, halála körülményei stb.) bízhatunk eljövetelében is. Bízhatunk Benne, hogy egy napon életünk bizt...

Kiálts hozzám, és én válaszolok, hatalmas és rejtett dolgokat jelentek ki neked, melyekről még nem tudsz! Jeremiás próféta könyve 33:3 Sokan olyan keresztények szeretnénk lenni, mint Jeremiás. Vagy Illés, Elizeus, vagy Keresztelő János. Olyan keresztények, akik valami hatalmas és rejtett dolog kinyilatkoztatását kapják meg Istentől, akikre olyan titkot bíz az Úr, amivel aztán valami hasznosat (de legalábbis nagy hírűt) tesz az Isten. Milyen jó lenne valami rejtett, vagy rég elfeledett titokra lelni a Jelenések könyve lapjain, megfejteni, hogy mi is a fenevad bélyege, vagy rájönni, hogy mitől jobb az én felekezetem, mint az összes többi... Mint Jeremiás, akinek Isten a börtön mélyén szól arról, hogy milyen jövő vár a népére és megismétli a néhány fejezettel korábban adott ígéretét: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." ( Jeremiás próféta könyve 29:11 ) Milyen jó lehetett Jeremiásnak...

Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. János első levele 5:13 Mi a különbség a következő mondatok között? Volt egy szép könyvem. Van egy szép könyvem. Lesz egy szép könyvem. A magyar nyelvről sok mindent el lehet mondani — egyesek szerint a világ legnehezebb nyelve, mások szerint dallamos, megint mások szerint mekegős — abban viszont a legtöbben egyetérthetünk, nyelvtani összetettsége nem az igeidők számának és bonyolultságának köszönhető. Míg a német nyelvben 6, az angolban 12, és a török nyelvben állítólag 127-nél is több igeidő létezik, addig a magyarban megelégszünk kettővel is: ezek az egyszerű múlt és jelen. A magyar ember leleményességét nyugtázza a tény, hogy ezzel a kettővel viszont tökéletesen ki tudunk fejteni mindent, amit szeretnénk. (A jövő idő egy külön téma, amiről most nem fogunk beszélni.) Noha csak egyetlen módon fejezünk ki mindent, ami a múltban történt, gond nélkül érezzük a különbséget a "levittem a szemete...

"Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában." János első levele 3:2 Minden gyerek szeretne felnőni. Ez természetes dolog, de őszintén meg kell mondanom, hogy én sokkal inkább lennék gyerek. Sokkal könnyebb volt az élet. A világ sokkal izgalmasabb és szebb volt, nem volt ennyi konfliktus (legalábbis most így látom). A szüleim eltartottak és nevelni próbáltak több kevesebb sikerrel. Ma már örülnék ennek. Mennyivel könnyebb lenne az élet gyerekként. Persze felnövünk, és ki tudja mi lesz belőlünk. Ki tudná megmondani, hogy az a gyermek, aki ott áll előtted egy csokoládét majszolva, majd felnőttként milyen személyiség lesz!? Én biztos nem. A gyermekeim folyamatosan változnak, és napról napra látom az újabb személyiségi jegyeiket. Látom, ahogy egyre többet értenek meg a körülöttük lévő világból. Egy nap talán ők fognak a...

Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Zsoltárok 94:19 Ki ne aggódott volna már közülünk? Ki ne ismerné a bizonytalan vagy ismeretlen jövőtől való félelmet? Az aggódás alapja általában valami, ami a jelenben van - bár vannak, akiknek ez sem kell hozzá-, de oka az, hogy elképzeljük a lehetséges folytatást, és gyakran leragadunk valamelyik rossz, vagy akár a legrosszabb kitalálható forgatókönyvnél, és félni kezdünk attól, hogy ez meg fog történni. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy félelmeink túlnyomó többsége soha nem következik be, a dolgok általában sokkal jobban alakulnak, mint ahogy azt - aggódva - elképzeljük. Mégis, bár tudjuk ezt, időnként aggódunk. Ki ritkábban, ki gyakrabban. Úgy tűnik, hogy ez ember voltunk része. Az aggodalom akkor múlik el, amikor a jövő biztossá válik. Ez így van a nem hívő és a lelki emberek életében is. Sokszor mondták már hívő ismerőseim, hogy szomszédjaik, munkatársaik szinte irigykedve mondták nekik: „Milyen jó n...

„De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" Jeremiás siralmai 3. fejezet 21-23. vers Minden reggelben benne van az újrakezdés lehetősége. Sokszor megkötöz bennünket a múltunk, vagy szívesen merengünk a jövőnkön, de a valóság az, hogy igazából nekünk csak a ma, csak a most adatott. Milyen nagy kegyelem van abban, hogy az életünket napról napra éljük, a döntéseinket percről percre hozzuk! Elég egy napnak a terhét hordoznunk. Megtanulhatjuk azt a bizalmat, amelyet itt és most kell gyakorolnunk, s magunkévá tehetjük Krisztus tanítását: „Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől… Elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6.34) Az a tény, hogy felébredtél a mai napra és olvasod e sorokat, azt üzeni neked, hogy nem fogyott el Isten irgalma irántad! Isten ma hív, hogy kapaszkodj bele a kegyelmébe, mert ő nem mondott le rólad, szeret téged, ragaszkodik hozzád. Arra kér, hogy ma járj vele...

"Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek." Jakab apostol levele 1. fejezet 12. veres Tudod, hogy nagyon sokszor érzelmi manipulációnak esünk áldozatul? Nem véletlenül mondja Jakab apostol, hogy boldog az, aki a kísértésben kitart, azaz nem enged a kísértésnek. A kísértés, vagyis a rosszra csábítás érzelmi szempontból azzal a logikával működik, hogy most azonnal tedd meg, elégítsd ki a vágyad, mert csak akkor lehetsz boldog. Ha pedig nem engedsz a nyomásnak, akkor örökre boldogtalan leszel..., (de minimum éhen halsz). Ott és akkor ezek az érzések nagyon valóságosak és intenzívek. Szokták mondani: érzésekkel nem vitatkozunk. Magam is úgy gondolom, hogy nagyon fontos tudatosítani és tiszteletben tartani az érzéseket, ám érdemes – minden esetben – egy kicsit eltávolodni és messzebbről, más nézőpontból is meglátni őket és a helyzetet. Önmagában az érzéseink elnyomása csak azt...

 "Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!" Zsoltárok 18. fejezet 2-3. vers Ahogy kémleljük a jövőt az év utolsó napján, sok minden kirajzolódhat a jövő ködében. Egy hatalmas feladat, amivel meg kell küzdenünk. Egy nehéz beszélgetés, amit inkább elkerülnénk. Egy munkahely, ahová nem szívesen járunk be. Egy hosszú gyógyulás, amihez nem tudjuk, honnan lesz erőnk és reményünk. Egy ígéret, amit nem tudjuk, hogyan fogunk teljesíteni. Egy nyaralás, amire nem tudjuk, hogy telik-e majd. Ki tudja biztosan megígérni, hogy minden a legjobban fog történni? Senki. Isten egy dolgot azonban meg tud ígérni. Bármi is történjen, ő melletted lesz! Isten erősség, kőszál, vár, megmentő, kőszikla, oltalom, pajzs, szabadító és fellegvár. És még csak egyetlen Zsoltár két versét listáztuk ki Istenről! Ha mindezt a sok jót megpróbálod összeönteni, összekeverni, és aztán megragadni a lénye...

De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Máté evangéliuma 24:13 A tanítványok a világ legégetőbb kérdéseinek egyikét tették fel Jézusnak, amikor az Olajfák hegyén nekiszegezték:  "mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?" ( Máté evangéliuma 24:3 ) Világ vége. Elég csak rágondolni, és sokunk hátán a szőr is feláll. Globális felmelegedés? Harmadik Világháború? Globális éhínség? Újabb világjárvány? Esetleg ezek kombinációja? Ki az, akiben nem merültek fel a tanítványokéhoz hasonló kérdések: hogyan lesz vége ennek a világnak, és legfőképp mikor? Jézus nem ad egyértelmű választ, inkább csak körülírja azt a ami várható, még mielőtt véget érne az ismert világ. Itt érdemes megállni egy pillanatra. Mikor Jézus a  "világ végéről" beszél akkor nem egyfajta globális megsemmisülésre utal. A jézusi világ végét sokkal inkább jellemezhetnénk úgy, ahogy sok másik helyen is utal rá a Biblia: a földi korszak végeként és egy új, véget nem érő "új-földi" korszak kez...

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." P ál levele a galatákhoz 2. fejezet 20. vers A múlt héten megkaptam az első COVID oltásomat. Rég vártam már, hogy hívjanak, így nagyon örültem, amikor jött a telefon: pénteken mehetek az oltópontra, Szputnyik oltásra. Az első gondolatom egy kérdés volt: miért is akarom beadatni magamnak ezt a szert? És mi lesz, ha rosszul reagál rá a szervezetem? Mi lesz, ha nem jövök ki élve? Pál apostol szavai magához méltóan tömörek. Egyetlen, többszörösen összetett mondatban beszél múltról, jelenről, jövőről, beszél hitről és cselekedetekről, és beszél az evangéliumról, halálról, feltámadásról, mindenről, amiről egy kereszténynek beszélnie lehet és kell. Néha jó volna, ha én is ilyen célratörően tudnék fogalmazni. A mai igénket pedig így kezdi: "Krisztussal együt...

"Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?"   Mózes ötödik könyve 8. fejezet 2. vers Karácsonyra a feleségemtől egy nagyszerű ajándékot kaptam: egy éves tervező naptárat. Hogy miért olyan különleges ez a naptár? Azért, mert amellett, hogy lejegyezhetem benne a jövőt — minden fontos eseményt, ami az előttem álló hetekben vár rám — minden héten és minden hónap végén felteszi a kérdést: miért voltál hálás az előző héten? Először furcsa érzés volt kitölteni ezt a néhány sort, és nem is igazán tudtam mit írni, de ahogy teltek-múltak a hetek, elmondhatom: az előzetes furcsa érzések mind elmúltak, és azóta áldást nyerek a számvetésből.  "Emlékezz vissza az egész útra" szólítja fel Mózes a népet. Nézd meg, honnan jöttél, és hova jutottál: ez egyedül nem ment volna. Mi keresztények sokszor olyanok vagyunk, mint a Jézu...

"Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!" Zsoltárok könyve 90. fejezet 1-2 . vers A minap egy bevásárlóközpontban vásároltam, és a legnagyobb igyekezetem ellenére se sikerült megtalálnom a terméket, amit szerettem volna. Végső elkeseredésemben — mert a férfiak ilyenek, csak a legvégső esetben kérnek segítséget, vagy útbaigazítást — odamentem az információs pulthoz, hogy az ott álló dolgozótól kérjek segítséget. “Ó, ne haragudj, új vagyok itt, de megpróbálok segíteni neked!” Tudtam, hogy ez mit jelent: hosszú keresés a számítógépen, munkatársak segítségül hívása és egy rövid várakozás után végül kiderült, hogy hol is találom a terméket — miközben végig azon gondolkoztam, milyen jó lett volna, ha olyan dolgozót találok meg, aki már régebb óta itt dolgozik. Mondjuk hetek, vagy hónapok óta. De az igazán jó az volna, ha azzal a kollégával tudnék beszélni, aki itt vo...