Az apostol aggodalma
„Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.” (Korinthusbeliekhez írt második levél 11. fejezet 2-3. vers) Hallottad már: - Én úgy félek a jövőtől. Mi lesz belőled? - Hova fognak ilyen bizonyítvánnyal felvenni? - Miből fogunk megélni? - Mi lesz, ha…? Én ezt csak azért mondom, mert aggódom érted. Aggódom, de nem teszek azért semmit, hogy a helyzet megváltozzon, egy-két odavetett szón kívül nem szakítok időt és energiát arra, hogy veled közösen keressük meg a megoldást és együtt induljunk el afelé. Őszintén be kell valljuk, ilyenek vagyunk a gyülekezetben is. Elmondjuk, hogy XY mit csinált, vagy hogy ezt vagy azt másképp kéne csinálni, de amikor azt mondják; - Igazad van, örülök, hogy ennyire aggódsz XY testvér...