reggeli dicséret

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” Példabeszédek 18,21 Milyen lenne, ha minden úgy történne, ahogy szeretnénk? Csak kimondanánk, amit akarunk és megtörténne. Sokan elképzelték már ezt és sok történet is született róla, de kevesen gondolják, hogy a szavainknak valóban hatalma van. Hatalma van életen és halálon. Amit mondunk, azzal teremthetünk jót és rosszat egyaránt. Egyedül Isten kimondott szavának volt valódi életet teremtő ereje, de mindaz, amivel másokat bátorítunk erőt ad és így reményt, életet teremt. A jó szó, a dicséret a jó irányába tereli a másikat, aki ha ezen az úton jár majd helyes irányba tartva célhoz ér. Negatív, becsmérlő szavaink viszont pont az ellenkezőjét érik el. Elkeserítenek, kiölik a másikból az önbecsülést, az akaratot és végül még akár a reményt is. Remény nélkül pedig nincs élet. Végül szavaink hatással lesznek saját magunkra is. Az asszony, kinek régi szenvedései miatt gyűlölet élt a

„Minden időben szeret az igaz barát és testvér a nyomorúság idején”   Példabesz édek könyve 17. rész 17. vers Rengeteg szólás-mondást, közmondást, bölcs gondolatot olvashatsz a barátról, barátságról. Íme néhány: Igaz barát az, aki a szemedbe néz, és a szívedbe lát. Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. A sok barát tönkreteszi az embert, de van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.  Mondd meg ki a barátod, megmondom, ki vagy. Amíg pénz van, barát is van. Ma reggel – a fenti Bibliaszöveg alapján – bizonyára valami olyasmire vágysz, olyasmit szeretnél olvasni, hogy igen, szükségünk van barátra, méghozzá igaz, megértő barátra, mert enélkül bizony nagyon nehéz az élet. És hogy milyen fontos az, hogy legyen igazi barátom, aki figyel rám. Azonban nekem ma egészen más jutott az eszembe. TE, személy szerint TE – milyen barát vagy? Kíváncsi? Szereted kiszedegetni a másikból a titkait? Aztán esetleg az első adandó alkalommal elmondod a másik „barátodnak”? Vagy i

„Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.” Példabeszédek könyve 16:30 A vonat álmosító zakatolással haladt át a tokiói külvároson. A kocsiban alig ült valaki. Szórakozottan bámultam kifelé. Az egyik megállóban szisszenve vágódott ki az ajtó, s a délutáni csöndet harsány férfikáromkodás törte meg. Az erőszakos hang tulajdonosa alkoholbűzt árasztva dülöngélt be a kocsiba. Tagbaszakadt alakján koszos munkásruha feszült. Üvöltve tántorodott neki egy karján kisbabát tartó asszonynak. A nő az ütközéstől egy idős házaspár ölébe huppant. Kész csoda, hogy a picinek nem esett baja. A munkás kiabálni és agresszíven hadonászni kezdett. Az utasok megdermedtek a rémülettől. Felálltam. Fiatal voltam és erős. Akkor már három éve aikidóztam (japán küzdősport). Férfias dolognak tartottam. Csak az volt a baj, hogy küzdeni tudásomat éles helyzetben nem tehettem próbára. Az aikidóban tilos támadni. A szívem mélyén persze alig vártam a törvényes alk

„Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” (Ézsaiás könyve 42. fejezet 2-3. vers.) E negyedévi bibliatanulmányunk, - mely Isten missziónáriusairól szól, akik néha vonakodva (Jónás), néha tele kételyekkel, előítéletekkel (tanítványok) végezték szolgálatukat, - felvetett bennem egy kérdést: Ha Jézus előre tudta, hogy nem tudunk tökéletes munkát végezni, miért bízta mégis ránk emberekre és nem például az angyalokra az evangélium hirdetését? Vagy, miért nem írta/írja fel az égre? Miért nem valami látványos csoda útján közölte/közli személy szerint mindenkivel az örök élet lehetőségét? Hiszen neki nagyobb lehetősége van olyan ’nagy reklámra’, valami ’nagy durranásra’, amitől mindenkinek eláll a lélegzete, ami mindenkinek megragadja a figyelmét… amitől manapság az egyház megújulását reméljük… Bizony, marketinges szemmel nézve Jézus módszere finoman szólva

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek és gyalázatra jutnak mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Ézsaiás próféta könyve 41. fejezet 10-11. verse Az Isten ígérete az ember számára: „ne félj”. Óh, mi is hányszor és hányszor kiáltunk fel Atyánkhoz, azért mert igazságtalanul bántak el velünk, mert kihasználták jóhiszeműségünket. Erre a vigasztalás, hogy azok, akiket az Isten megsegít, akik kérik ezt és vágynak erre, hogy az Isten megerősíti az övéit, és az ellenszegülőket pedig megdorgálja. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt, hogy a kárörvendésre ez nem feloldó jel, mert akkor mi magunk sem válunk különbekké, mint úgynevezett ellenségeink. Ne kívánjuk embertársaink iránt (felebarátaink) iránt rosszat, még csak ne is gondoljunk rosszat felőlük, mert a bíráskodás, és az ítélkezés nem a mi dolgu

„ A Lélek és a mennyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj!Aki szomjazik, jöjjön!Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Jelenések könyve 22:17 Ha kezünkbe veszünk egy újságot, ha elolvassuk vagy megnézzük a híreket, egyre inkább szembesülünk azzal, hogy a világ, amelyben élünk egyre nyugtalanabb, egyre bizonytalanabb hellyé válik. Az emberek rettegnek attól, mit hoz a jövő, mert a nap mint nap tapasztalt felbolydulások, tragédiák egyre kilátástalanabb képet tárnak eléjük. Vajon mit hoz a holnap? Isten, aki kezdettől fogva látta a véget, elénk tárta: nem kilátástalan a jövő! Jézus visszajön, hogy magához vegyen bennünket: „Í me, eljövök hamar!” (Jelenések könyve 22:12)- ígérte, és „magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János evangéliuma 14:3) Ha te is azt érzed, hogy egyre kilátástalabb a világ sorsa, ha úgy érzed, nincs kiút, jöjj Jézushoz! Ha békére és megnyugvásra vágysz, ha bátorító szavakra szomjazol, jö