reggeli dicséret

"Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót." Zsoltár 21:5 «" Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:4). Ez nem a földi életre vonatkozik, hanem a halhatatlanra, amely Isten kizárólagos tulajdona. Az Igének volt ilyen élete, aki Istennél volt, és aki Isten volt. A földi életben mindenkinek része van. Az nem örökkévaló vagy halhatatlan, mert az Életadó visszaveszi. Az embernek nincs hatalma élete felett. Jézus azonban nem kölcsönbe kapta az életét, és azt senki nem vehette el tőle. "Én teszem le azt magamtól" - mondja. Benne eredeti, nem pedig kölcsönkapott vagy átszármazott élet volt. Ez a fajta élet nincs meg az emberben, aki azt egyedül Krisztuson keresztül érheti el. Nem lehet megdolgozni érte, mert ingyen ajándékként adatik a Krisztusban mint személyes Megváltóban való hit feltételeként. "Az pedig az örök élet , hogy megismerjenek téged, az egyedül örök Istent" (Jn 17:3). Ez a

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. 30. Zsoltár 3-4. A közelmúltban láttam egy szerencsétlenségben készült videofelvételt. Az emberek hirtelen kerültek a szituációba, szinte teljesen ledermedve nézik a balesetet, szóhoz sem jutnak a látványtól. Amint magukhoz térnek az első sokkból, az első mondata szinte mindenkinek a következő: “Oh, my God!”, vagyis “Ó, Istenem!” Meglepő, hogy egy olyan világban, amelyben egyre nagyobb mértékű a szekularizáció, az emberek hasonló vészhelyzetben akaratlanul, szinte automatikusan Istenhez kiáltanak még mindig. Nemcsak ebben a videóban, de a mindennapokban is. A zsoltár írója Istenhez kiáltott segítségért. Leírja, hogyan alkudozott Istennel a betegségében: “Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?” Leírja, hogy volt olyan idő, amikor minden jól ment, és mintha elfeledk

"Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.” Jónás próféta könyve 2. fejezet 8. vers   Te mire gondolsz, amikor elcsüggedsz? Jónás próféta három napos csodálatos “utazása” alatt bizonyára nem egyszer érezte reménytelennek a helyzetét. Nem mindennapi dolog az, hogy egy hajóból kidobva egy nagy hal gyomrában, a vaksötétben gondolhatja végig az ember, hogy hol is ronthatta el az életét. Ebben a környezetben mondja el azt az imát, amit Jónás könyve 2. fejezetében olvashatunk. A fenti, rövid szakaszból négy dolgot tanulhatunk a prófétától azokra az esetekre, amikor átvitt értelemben (vagy mint Jónásnál, szó szerint) összecsapnak fejünk felett a hullámok: “amikor elcsüggedt a lelkem” — Általános keresztény tévhit, hogy Krisztus követőjeként nem csüggedhetünk el, vagy nem lehet rossz a hangulatunk. Ez azonban nem csak hogy hamis, de igen veszélyes gondolat is lehet. Hiszen Istent követve is kerülhetünk, és kerülünk n

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!” ( Mikeás könyve 7.fejezet 18 .vers) Mai igénk olyan időben íródott, mikor sokan nem, vagy félreértették Isten bűnhöz, a bűnösökhöz való viszonyát, igazsággal és irgalommal vegyített megbocsátását. Egyrészt ott volt egy próféta, Jónás, aki bár maga is megtapasztalta, mily csodás az Isten megmentő kegyelme, mégsem értette, és nem tudott belenyugodni abba, hogy Ninivének, a kor egyik legbűnösebb, pogány városának miért kellett azonnal megbocsátani. Hol van a bűnök jóvátétele? Hol van a próbaidő, amíg bebizonyosodik, hogy a város lakói valóban megbánták vétkeiket és ezentúl megváltozott szent életet élnek? Aztán ott volt a közelgő fogság árnyékában élő Izrael népének többsége, akik azzal nyugtatgatták lelkiismeretüket, hogy Isten nem lehet olyan kegyetlen, hogy engedje saját népének pusztulását.

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,   sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. ” Pál levelea rómaiakhoz 8. fejezet 38-39. verse A felsorolás részlet gazdagon tér ki minden olyan eshetőségre, amely fenn áll. Annak esélye, hogy bárki is Isten és az Ő kiválasztottjai közé férkőzzön, a nullával konvergál. Jó ezt tudni, de jó ebben újra és újra megerősödni. „Akik az engedelmesség útján járnak, számos akadályba ütköznek. A világ erős, szövevényes befolyásával magához kötheti őket. De az Úr hatástalanítani tud minden olyan erőt, amely választottai elbuktatására irányul. Az Ő erejével győzhetnek minden kísértésen, küzdhetnek le minden nehézséget”. (EGW- Próféták és királyok 302. old.) A választottak földi élete éppen az Istennel, ellenséges hatalmakkal való aktív harc miat

„Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek. Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg.” Példabeszédek 24:13-14 Mi köze van a méznek a bölcsességhez? A fenti két mondat a példabeszédek könyvéből származik, ahol egymás után sorakoznak a különböző jó tanácsok, intelmek, lelki útravalók.  A ma népszerű életmód tanácsadók egymondatos „bölcsességeket” osztogatnak, melyek szépen hangzanak, de nem sokra megyünk velük. A Bibliában található mondások nem egyszerűen az életre tanítanak, hanem az istenfélő élet áldásait mutatják meg. Salamon idejében is voltak művelt, képzett emberek (ő maga is az volt), de nem az emberi bölcsességben találta meg az élete értelmét. A méz, pontosabban a „színméz” vagy lépesméz a legtisztább forrású mézre utal. Ez a fajta tiszta, eredeti, hamisítatlan bölcsesség ami reményteljes jövőt ígér számunkra. Nem a diplomák száma ad reményt, hanem Isten igaz ismerete.

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” Zsidókhoz írt levél 4:12  Melyik könyv volt az, ami utoljára igazán megérintett téged? Ami a lelkedig hatolt, sebeket tépett fel, vagy épp begyógyította őket, szaporább lett tőle a szívverésed, miközben olvastad, és nem hagyott nyugodni, amíg a végére nem értél. Vagy akár még utána sem. Melyik könyv volt az, amiben úgy el tudtál mélyedni, hogy megszűnt körülötted tér és idő, és csak a történet létezett? Melyik könyv volt az, amiben választ kaptál valamilyen benned lévő talányra, vagy ha nem is választ, de legalább érezted, a terheddel nem vagy egyedül? Melyik könyvön zokogtál utoljára vigasztalhatatlanul, melyiken nevettél úgy, hogy a hasad is megfájdult belé? Gondolkodj néhány percig, és idézd fel ezeket a különleges olvasás-élményeket! Majd fordítsd tekintetedet újra a mai igénk felé! Isten s