reggeli dicséret

„Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a pajzsos férfiú!” (Példabeszédek 6:9-11) A Példabeszédek és a Prédikátor könyvét Salamon király írta, aki bölcsességéről volt híres. A két könyv, tele van bölcs mondásokkal, tanításokkal. Ez a szövegrész is ilyen bölcs tanítás. A rest, lusta magatartást a Szentírás elítéli. Jézus azt tanította, hogy sem az Atya, sem Ő sohasem tétlenkednek: „ Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (János 5:17). A keresztény ember, aki Jézus lábnyomában jár, hasonlóan aktívnak, állandóan munkálkodónak kell lennie. Ez persze nem azt jelenti, hogy sohasem lehet, szabad a munkától, dologtól megszűnni. Sőt, ezzel ellentétben Isten parancsai között ott szerepel a kötelező nyugalomnap, a szombati pihenés (2Mózes 20:8-11). Isten tervében azonban a szombat sem a

  „Dávid folytonosan emelkedett és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.” 2Sámuel 5:10. ’Persze! Dáviddal vele volt az Úr, meg folyton csak növekedett! De mi van velem? – teszed föl a kérdést. – Egyik kudarcom a másikat éri!’ Azért, ha belegondolsz, hatalmas mélységeket járt be ez a Dávid. Tényleg nem volt fenékig tejföl az élete! Gondold végig: Saul üldözte, az életére tört, legjobb barátjától elválasztották, aki aztán fiatalon meghalt, egyik pusztából a másikba, egyik barlangból a másikba menekült az őt üldöző Saul elől. Aztán amikor kicsit kezdett felfelé ívelni az életútja, egy rettenetes bűnt követett el. Nyíltan áthágta a hetedik parancsolatot, és meggyilkolt egy ártatlan embert. Aztán meghalt az egyik fia, a másik lázadóvá vált… Soroljam még? Persze tudom, a Te sorsod is mostoha. Te is nagyon sok dolgon mentél át. De figyelj csak, mit ír a Szentírás Dávidról? Folytonosan emelkedett, lelkileg növekedett és Isten áldása volt vele. Hibái, bűne

"Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. " János harmadik levele 1:2 Várjunk csak! Honnan tudja János, hogy jó dolga van a lelkemnek, amikor én éppen sírni szeretnék? A sok megoldatlan probléma, a kérdéseim, az eddig válasz nélküli imák, a bizonytalanság, a bánkódás a helyrehozhatatlan hibák miatt gondoskodnak róla, hogy ne legyen jó dolga a lelkemnek.  Mi van, ha én nem szeretnék testileg olyan egészséges lenni, mint amilyen most a lelkem állapota? Bár sajnos/szerencsére - mindenki válogassa ki, hogy melyik - ez a kérés általában teljesül és pont olyan testi egészségnek örvendünk, mint amennyire kiegyensúlyozottak vagyunk lelkileg.  A nyakasnak valószínűleg a nyaka fájdul meg. Aki nem tud megemészteni valamit, annak a gyomra fáj. Aki hosszú ideig rágódik valamin, szintén valamilyen emésztőszervi megbetegedése alakul ki. Aki epés megjegyzéseket tesz, több, mint valószín

„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 31. vers) Mindig csodálattal tölt el, mikor Pál apostol bátor, Isten mellett való hitvallásáról olvasok. Bizony, de jó lenne ma is ilyen határozottan szembenézni az élet nehézségeivel és a kísértésekkel. Mert hát oly gyakran megrémülünk a kisebb nehézségektől is; rossz időjárás, csúszós út, elromlik valami… vagy ha hibázunk, bűnt követünk el rögtön kétségbe esünk és úgy érezzük, itt a vég, számunkra nincs kegyelem. S belegondolni sem mer az ember, milyen lehetett úgy megélni a kereszténységet, úgy evangélizálni, hogy minden pillanatban vihetnek a római cirkuszba az állatok elé. Mikor nem a mindennapi betevő megléte a kérdés, hanem maga a létezés.  „Amint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.” (36.vers) S ekkor kimondani; hogy „Mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett, Mert meg v

     Valamit hatalmadban van cselekedni   erőd szerint, azt cselekedjed; mert  semmi cselekedet, okoskodás,  tudomány és bölcsesség nincs a  Seolban, ahová menendő vagy."     Prédikátor könyve 9,12                                                                                                                                                                                Vagyis: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.” Egy ötödik osztályos kislány így értelmezte a fenti mondatot: Vannak olyan emberek, akik nem szeretik az aznapi munkát elvégezni, csak legyintenek és azt mondják, hogy „majd holnap elvégzem”. Ilyen egyszerű ez. De másnap már több munka van. Ha így cselekszünk, és mindennap halogatjuk a munkát, akkor egy nap már teljesen elegünk lesz, és kénytelenek leszünk kitakarítani vagy elvégezni az elmulasztott munkálatokat. Ha az iskolában egy napra sok házi feladatot és tanulnivalót kapunk, és másnap nem lesz olyan óra, még meg kell csinálni a házit, mert

„ Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére (halála) megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot. ” (EF) Zsidókhoz írt levél 10:22 A „Félnél-e találkozni Istennel?” kérdésre valószínűleg nagyon sokan „igen”-el válaszolnának. De ha ugyanezt a kérdést Jézussal kapcsolatban tenném fel, minden bizonnyal bátrabbak lennénk. Miért is van ez így? Másként szeret, másként haragszik az Isten, mint Jézus? Sátán már az Éden kertben is azt a hazugságot hintette el, hogy Isten valójában nem is olyan jó, és kedves, mint amilyennek mutatja magát. Sőt, megvonja az igazán jó dolgokat az embertől.  Valójában azonban az ember csak a bűn elkövetése után kezdett félni, menekülni Teremtőjétől. Nem Isten lett félelmetes, csak az ember nem tudott szembe nézni szégyenteljes állapotában az Úrral. Jézus emberré létele, és földi szolgálata közel hozta az Istent hozzánk(Immanuel

„Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Pál levele a rómaiakhoz 6:23 Volt idő, amikor még értetted az ajándék varázsát. Amikor esténként nehezen jött álom a szemedre, mert azon törted a fejed, hol nem kerested még. Tudtad, hogy közeledik a nap, és szinte már kétségbeestél a kíváncsiságtól, mert még mindig nem tudtad, mi is lesz a meglepetés. Szisztematikusan, vagy épp feladva a reális gondolkodást, és ahogy éppen érezted, vizsgáltad át a lakás kisebb-nagyobb zugait, ahova talán elrejthették előled. Lopva nyitottad ki a szekrényajtókat, néztél be a polcrendszerek elzárt rejtekeibe, és kerested égen földön. Néha sikerült, néha nem, de a végeredményen, az örömön és a meglepetésen ez semmit sem változtatott. Ha nem sikerült, a kaland megmaradt, és mindig tudtad, legközelebb okosabb leszel, és még megnézed például az összehajtogatott terítők mögött is. Ha pedig sikerült, akkor már egy-két nappal előbb örültél nek