Mi a tied?
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. (Zsoltárok 50, 10-12) Minden magántulajdon. Egy utcán végigsétálva, félve, vagy egyáltalán nem nyúlunk hozzá szinte semmihez, mert az valakié. Persze a bátrabbak azért meg-megérintik mások tulajdonát. A gyerekeket szüleik arra tanítják, hogy ehhez nem szabad érni, ezt se fogd meg, mert nem a tied. Mégis kié az, ami közös? Egyáltalán mi az, ami közös? Van olyan? Egy határátkelőnél a „senkiföldje” kinek a fennhatósága alá tartozik? Kié a földgáz? Kié a víz, és kié a levegő? Kinek a tulajdonát képezik az erdők, a fák? Kinek kell elszámolni az elhulló falevelekkel, és egyáltalán ki tudná azt megszámolni? Sajnos az emberi mohóság közepette a birtoklási vágy előtérbe került az emberi jellemvonások között. Szintén gyerekkortól tanítanak bennünket szüleink arra...