reggeli dicséret

" Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat" Jelenések 3,11 Amikor levelet írunk valakinek manapság igyekszünk szűkre szabni a mondandónkat. Az SMS világában, ahol szó szerint fizetünk a megosztott információért, megtanultunk tömören, akár szimbólumokban beszélni. Mindezért talán jobban is érdekel minket a Biblia talán legtömörebb könyve, a Jelenések könyve. Tömör, mert a Szentírás egészének (Ó és Újszövetség) szimbólumrendszerével közöl nagyon fontos dolgokat. Ne csodálkozzunk hát, ha a mai reggeli szöveg, amely innét való, egy mondatba sűrít számunkra több, nagyon fontos mondanivalót. A 3. fejezet egy fontos látomás része, amelyben János apostol azt a feladatot kapja, hogy továbbítson 7 levelet 7 gyülekezetnek. Olyan levelek ezek, amelynek feladója maga az Isten. Ezekben a levelekben Jézus Krisztus szólítja meg követőit, hogy győzelemre segítse őket hívő életük során az apostolok korától napjainkig. Nézzük, mit is...

„Hát nem tudod, és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”   Ézsaiás 40:28-31. Elhiszed, hogy több mint 2700 évvel ezelőtt írta le a fenti mondatokat Ézsaiás? Ha nem ismerném a Bibliát, és valaki felolvasná nekem ezt a mondatot: - „Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.” - nyugodtan gondolhatnám, hogy egy 2017-ben végzett szociológiai felmérés eredménye: a 2000-es évek első évtizedeiben a fáradtság és a kimerültség járvány-méretet öltött. Nagyon jól tudta ezt az Úr, ezért üzeni a mai napra, hogy -           Ő az örökkévaló, a minden...

"Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!" Zsoltárok könyve 37:7 Bár mindenkinél bekövetkező nyilvánvaló fiziológiai folyamat, mégis saját magunknál csak ritkán tudatosul, hogy konfliktushelyzetben megemelkedik az ember pulzusszáma. Egy átlagos ember percenkénti szívverése 65 és 85 között mozog. Ha azonban ez a szám 100 fölé emelkedik, komoly gátat gördíthet a konfliktusok hatékony megoldása elé. Először az ember hallása válik szelektívvé. – Hát nem hallottad, amit mondtam! Pedig magyarul mondtam! – kiabálja az asszony a házastársára, aki pedig a vita hevében valóban nem hallotta kedvese nem éppen kedves szavait. Amennyiben tovább mérgesedik a helyzet – és általában így szokott történni – a pulzus ismét emelkedik, és képtelenné teszi az embert, hogy összefüggésében érveljen, olykor elfelejti saját kijelentéseit. – Hát az előbb mondtad! – háborodik föl egy másik házaspár – Nem igaz, hogy nem emlékszel rá! – pe...

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”   (Ézsaiás könyve 41. fejezet 10. vers) Felmérések szerint ma a legtöbben a haláltól, az egyedülléttől, a háborútól, terrortámadásoktól, szellemektől, különböző állatoktól (hüllők, rovarok), zárt helyektől, magasságtól, sötétségtől, a víztől, kudarctól, szerepléstől, elutasítástól, és a betegségtől félnek. Ezek mellett a végtelenségig lehetne még sorolni a legkülönbözőbb és legkülönlegesebb fóbiákat a fobofóbiával bezárólag, amikor már attól fél valaki, hogy valami fóbiája van. S mi a helyzet a Biblia hithőseivel? Bizony, annak ellenére, hogy sokan azt állítják, hogy a hívő ember életében nincs helye a félelemnek, közöttük is számos szorongó, depressziós, vagy valamilyen komplexussal, fóbiával küzdő embert (Ábrahám, Jákob, Mózes, Józsué, Gedeon, Dávid, Illés…) találhatunk. A különbség közöttük és közöttünk nem a félelem hián...

„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Márk szerinti evangélium 10. fejezet 45. vers Feledékenység, talán ismerős. Sok elintéznivaló, új felelősség vállalása. Még egy 12 éves gyereknek is annyi dolga van egy nap, hogy öt után ér haza teljesen kifáradva fizikailag, lelkileg kimerülve, mert edzés volt, meg számítástechnika vagy netán rajz szakkör a néptánc után. Akkor mit mondjanak a felnőttek? Annyi dolog van, amit egy nap csinálunk és megannyi, amit még csinálnunk kellett volna, de már nem jutott rá idő, így pedig áttolódik a következő napra és gurigázzuk magunk előtt, míg aztán feladathegyek lesznek előttünk, amit szívünk szerint sosem oldanánk meg. Ezek között felejtkezünk el erről a bibliaversről. Az Emberfia, azért jött, hogy ő szolgáljon. Nem a hatalmaskodás, vagy a bosszúállás fegyverével kívánja az embereket barátjává tenni, hanem azzal, hogy jót tesz mindenkivel. Miért is van az, hogy...

„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” János evangélium 6:35 A manna, mint mennyei kenyér olyan isteni csoda volt, amire a pusztai vándorlás óta emlékezhettek az Izraeliták. Isten napi gondoskodása nélkül semmilyen esélyük nem lett volna a túlélésre. A pusztában víz, és élelem nélkül bolyongva nem tehettek mást, minthogy rábízták magukat Isten gondviselésére.  Amikor Jézus megvendégelte az ötezer férfit (plusz nők és gyerekek), az Őt követő tömeg látva a korábbi jeleket, és megtapasztalva a kenyérszaporítás csodáját, felidézhették a régi manna-csodát. Örültek az ételnek, jóllaktak, Jézus mellett maradtak. Ám ez önmagában még nem jelent semmit. Jézus azt mondta az újabb és újabb csodákra vágyó tömegnek: „nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó...