Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január 22, 2012

Becstelenül

Kép
„Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtől: mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” 3 Mózes 25,17 Járta az élete útját. Olyan volt, mint a többi hozzá hasonló, titkolódzó, lázadó. Neki is voltak szülei, családja, barátai, de többre vágyott, többet akart. Hírnév, vagyon, gondtalanság, dőzsölés, ezek voltak az álmai. Egy napon úgy döntött, hogy megszerzi magának. Hazugságaival megszerezte egy időre a befolyásos emberek támogatását, de elveszítette ártatlanságát, szerettei, barátai bizalmát. Cselszövéseivel nagy befolyásra tett szert és kivívta sokak rettegő tiszteletét, de elvesztette a bizalmas beszélgetések örömét. Csalásaival megszerezte mások vagyonát, gazdagságát és sokak irigykedését, de elveszítette az együttérzését a szegények a rászorulók felé. Mire felért a csúcsra és megszerzett mindent, amit akart; elvesztette mindazt, amije volt. Elvesztette szeretteit, barátait és a legfontosabbat, önmagát. A cél, amit választunk, meghatározza majd napjainkat, éve

Reménység, dicséret

Kép
„Én pedig szüntelen reménykedem, és szaporítom minden te dicséretedet.” Zsoltár 71:14. Ezen a héten a 71. Zsoltár verseivel foglalkoztunk. Találtam egy református éneket, ami összefoglalja ennek a zsoltárnak üzenetét – egy kicsit más nyelven. Íme: 71. Tebenned bízom, én Istenem Ne hagyj el engem agg koromban! Bourgeois L., Genf, 1551 1. Tebenned bízom, én Istenem, Kérlek, oltalmazz meg, Gyalázattól ments meg, Hogy örök szégyenbe ne essem! A te nagy jóvoltodból Tarts meg minden gonosztól! 2. Hajtsd hozzám füled, tarts meg engem, Nyújtsad segítséged, Amint megígérted, Hogy segítségül léssz énnékem; Légy azért én kősziklám És én erős kőváram! 3. Ments ki a hamisnak kezéből, És annak markábul, Aki él csalárdul; Oltalmazz meg a kegyetlentől! Benned bíztam, Uramba, Gyermekségemtől fogva. 4. Hogy származám anyám méhéből, Legottan énnékem Valál reménységem. Anyám méhéből engem kivől, Azért neked éneklek És szüntelen dicsérlek. 5. Ez én nyavalyás vén koromban, Erőtlenségembe

S.O.S

Kép
"Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! Zsoltárok könyve 71:12 Sokszor érzem azt, hogy a zsoltáros szavait idézem, miközben Istenhez fohászkodom. Mert vágyom Valaki közelségére, aki összerakja a ledőlt kockaváramat, megjavítja, amit elrontottam és felszárítja a könnyeket, vagy letörli az izzadtságot a homlokomról. Látnom kell az égen Isten keze nyomát és éreznem kell ez életemben. Vigasztalását, ölelését, irányítását. Ezért küldöm ezeket a szavakat hozzá, mert szükségem van rá mint a levegővételre... Isten odasiet hozzánk és segít. Érdekes utakon vezet, de igen, segít. Vajon én csak kérek tőle, ezután is, vagy adok is neki egy szívet, életet, órákat? Sajnálom-e a neki és a szeretteinek adott időt, de elvárom, hogy a nap 24 órájában őrző-védő szolgálatot teljesítsen nekem? Isten a mai napon is segítségedre siet, de te hol vagy ebben a folyamatban? Tovább mész, mit sem törődve a hálával, és nem mondod el neki dalban, imában, vagy szimpla szavakban, hogy SZE

Istenben bízom

Kép
„Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam” (71. Zsoltár. 7. vers) „Csudává lettem sokaknak”, vagy, ahogy más fordítás mondja „csodálkoznak rajtam sokan.” - mondja Dávid. Mi lehetett a csodálkozás oka? Dávid isteni csodával legyőzte a Gáthi óriást, Góliátot, több harci sikert ért el pásztorfiúként, mint a korabeli harcedzett vitézek, vagy maga Saul a király. „És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét.” (1Sám.18:7) Bizony, ez is lehetett volna a csodálkozás tárgya. Viszont, Dávid az igaztalan üldözés miatt vált „csudává” sokak számára. A korabeli bulvársajtó biztos tele volt történetével; A semmiből jött, hős lett, de kiderült, hogy csak a trónt akarta megkaparintani. Vérdíjat tűztek ki a fejére, de ez a ’rablófejedelem’, csodával határos módon mindig kicsúszik a hatóság kezéből... A tömeg számára ez a skandalum volt a csoda, Dávid számára valami más. Amikor menekül féltékeny apósa gy

A reménység nagy kincs

Kép
„Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.” Zsoltárok 71,5-6 Ha reménységed van nagyon gazdag vagy. Múltunk egy megváltoztathatatlan tényéből fakad: Jézus meghalt értünk, mert nagyon szeret bennünket.  Amikor elfogadjuk Őt, akkor mindent megkapunk Benne. Ezért jövőnk egy eldöntött és jó jövő lehet. A keresztény reménység a Jézusban elnyert üdvösség kiteljesedésének előrevetített ígérete. A reménység boldoggá és örvendezővé tehet bennünket. Jürgen Moltmann, teológus beszél arról, hogy mi keresztények a “jövőből jött emberek vagyunk”. Tehát a jövő  reménysége meghatározza jelenünk örömét is.  Jézus nemsokára visszajön, és akkor örök életünk lesz. Ez reménységünk lényege. Nem azért örülünk, mert minden sikerül életünkben, hanem azért, mert jövőnkben is van egy biztos pont, s ez Jézus visszajövetele.

Lélek és szabaság

Kép
" Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság ." Korinthusbeliekhez írt 2. levél 3:17 A szabadság és az emberi szabad akarat olyan nagy kincs, amit még Isten is a végsőkig tiszteletben tart. Most nem arról a szabadságról van szó, amikor valaki azt képzeli, hogy bármit megtehet, mert van rá hatalma, lehetősége. Az Isten szerinti szabadság szerint bármit megtehetnék, de nem teszem, hanem az ő vezetésére, szavára hallgatok. Szinte belénk van kódolva a szabadság utáni vágy, és nem nyugszunk, míg meg nem találjuk az igazi szabadságot. A szabadságnak sok arca, melybe beletartozik az egyén döntési, cselekvési- és szólás szabadsága, de bele tartozik a közösségek, a társadalom szabadsága is. Bármelyiket korlátozzák, abból nagyon könnyen feszültség, lázadás, forradalom lesz. De, ahogy a saját tapasztalataink és a történelmi példák is mutatják, a kivívott szabadág nagyon törékeny dolog. A Biblia gondolatvilágában a szabadság fő témája nem a másoktól val

Uram, add meg...

Kép
„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Pál levele a rómaiakhoz 8:26 Kérsz először, másodszor, ötödször, aztán már nem is számolod. És mindig csak ugyanazt. Igen, mert neked ez kell, mert úgy gondolod, szükséged van arra a dologra, és különben is, ennyit megérdemelsz. Aztán már átkokat szórsz az ég felé, hogy miért? Miért nem kaphatod meg, hiszen te nem kértél semmi különlegeset, csak egy dolgot, amire igenis szükséged van, nem látsz más megoldást. És nem jön válasz. Az ég csendes marad feletted, és te csak hajtogatod továbbra is a magad igazát, mert jogod van hozzá. Válasz továbbra sem jön, vagy éppen jön, de olyan, amire te nem számítottál, és keserű kérdések sora veszi birtokba gondolataid vezérhelyét. Mit tettem, hogy az Isten ezt az apró dolgot sem tudja megadni? Mi a bűnöm, ami miatt süket marad a kérésemre? Miért nem adja, amit kértem