reggeli dicséret

„Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!” Sámuel első könyve 25:6 Ugye, milyen szép ez a köszöntés? Igazán szívet melengető. És ha elolvasod a teljes fejezetet, akkor felfedezheted azt is, hogy röviddel ezután a tényleg csodálatos köszöntés után majdnem tragédiába fordul a történet. Dióhéjban: Dávid, aki Isten vezetésével legyőzte Góliátot, akit Sámuel már királlyá kent, bujdosásainak éveit tölti épp a pusztában, mert a jelenleg regnáló Saul halálra keresteti. Emberek százai csatlakoztak Dávidhoz, és ebben az időben a környező állattartó gazdáknak nagyon jó szolgálatot tettek. Védelmezték a pásztorokat a rablócsapatoktól, vadállatoktól. Dávid tudomást szerez arról, hogy a gazdag Nábál a juhait nyíratja (ez volt a fizetés napja), lakomára készül, ezért odaküldi 10 legényét, hogy kérjenek a gazdától ajándékot az eddig nyújtott védelem fejében. Nábál gorombán visszautasítja a tiszteletteljes kérést, fittyet hány a kor szokásaira (akkor és azon a vidéken, mo...

"Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok." Zsoltár 85,9 Közeleg a keresztény világ legnagyobb ünnepe, a húsvét, amikor mindannyian Jézus Krisztus keresztjére emlékezünk. A passióra, a szenvedésre, fájdalomra, megváltásunk beteljesedésére, Isten irántunk való nagy szeretetére és végül a feltámadásra. Azon a régi húsvéton a Menny Ura békét kötött velünk, hogy többé ne is forduljon el a tekintetünk máshová. Azt szeretné, ha emlékeznénk arra, mit tett értünk. Szeretné, hogy tudjuk az életünk megváltozhat. Ő megtette az első lépést felénk. Most már minden rajtunk múlik, a mi válaszunkon, az engedelmességünkön. Ahogy Kre. 520. körül, a zsoltár megírásának idején a fogságból visszatérő zsidóknak Isten békét hirdetett, engesztelést, így teszi ezt ma is velünk. Ez a béke azonban többet jelent annál, hogy nincs küzdelem, nincs már háború. Ez az a béke, amit csak Isten tud adni. Ez a béke azt je...

„Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.” Márk evangéliuma 6:49-51 Tombol a vihar kívül-belül. Megoldhatatlannak látszó helyzetek tömkelege, félelem, aggódás, bizonytalanság. A várakozás kínzó órái, napjai vagy akár hetei, amikor még nem tudod, mi lesz a történet vége, bánat vagy felszabadultság. A nyár pusztító viharai szívedben folytatják tovább útjukat. Kicsavarják a biztosnak tűnő tapasztalatokat, megrengetik nemcsak hited falait, hanem egészen az alapokig rázzák a tartóoszlopokat.  Már úgy érzed, mind ez erődön felül van, és nem látsz több megoldást. Hiába téped a hajadat, nem tudod kiemelni magadat az örvénylő tengerből. Minden próbálkozásod kudarcba fullad, míg végső elkeseredésedben az ég felé kiált...

„ Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.” Zsoltárok könyve 62:2 Vannak élethelyzetek, amikor a legtudatosabban megválasztott és a leggyengédebben kimondott szavak is keveset mondanak, mert a lélek fájdalmát nem tudják elvenni, a benne tomboló vihart nem tudják lecsendesíteni. Ilyenkor csak egyetlen egy hely van, ahol megnyugodhat a fáradt, megterhelt lélek: Istennél. Csak ő képes igazi segítséget nyújtani. Álljunk meg egy percre, hallgassuk a zsoltár szavait és engedjük, hogy Isten békéje a mi nyugtalan lelkünket is átjárja: https://www.youtube.com/watch?v=067pEbA3bKs