reggeli dicséret

„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.” Jelenések 21,1-2 Sohasem gondoltam, hogy belőle olyan szép menyasszony lehet, mint aki előttem állt abban a pillanatban. Csak álltam és kerestem a szavakat, amivel megdicsérhetném, de nem találtam. Nem csupán arról volt szó, hogy a boldogság megszépít, hanem sokkal többről. Itt egy valódi átalakulás ment végbe, amit senki sem értett, csak csodált hódolattal. Ha legszigorúbb kritikus keresett volna benne hibát, a ruhájában, a megjelenésébe, sőt a viselkedésében, akkor sem talált volna semmit. Mindene makulátlan volt. Aki ismerte azelőtt, szinte nem ismert rá. Modora kedves volt és udvarias. Mindenkivel szemben illedelmesen, kedvesen, sőt, szeretettel beszélt. Egész lényéből természetes báj sugárzott. A mosolya m

„Dicsérjétek az Urat, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét! Mert csak egy pillanatig tart haragja, és élethosszig jóakarata. Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm!” Zsoltár 30:5-6. Akkor éppen egy kórházban dolgoztam és a húszas éveimet tapostam. Jó munkahelyem volt, sokan szerettek, gyakran voltam a társaság, a társalgás középpontjában. Egy dolog kivételével tényleg minden olyan jól alakult. Talán már ki is találtad, mi nem jött be. Hát az igazi, mély, tartós kapcsolat. Aki nekem szimpatikus volt, az rám se nézett. Aki meg engem kedvelt – ki nem állhattam. Azon a bizonyos estén ügyeletes voltam a kórházban. Aztán valahogy teljes egészében rámtört szerencsétlenségem, lúzerségem teljes súlya. Miért nem találok már végre egy becsületes, jó, kedves… barátot? Addig addig kavarogtam magam körül, hogy már valahol a mélységben voltam – és hát szégyellem leírni, micsoda buta gondolatok cikáztak át az agyamon. És ekkor, ebben a mélységes állapotomban – megszólalt a

"Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem!" Jónás 2:7 Nincs kiút, nincs megoldás, már a csoda sem segíthet. Jónás nem gondolhatta, hogy van megoldás még az élve eltemettetés problémájára is. Naponta küzdünk olyan problémákkal, amiken csak a csoda segíthet - lehetőleg jó nagy. Már múlt héten azt gondoltuk, hogy nem vezet tovább út, mégis élünk még, és bár nincs zsákokban felhalmozva a kenyérhez szükséges liszt a kamrában, de a mindennapi megadatik mindig.  Az élet hoz olyan fejezeteket, amik próbára teszik a hitünket. A nehézségek és zsákutcák sorai között Isten azt üzeni, hogy tarts ki, mert szabadítást tartogatok a számodra. Pedig olyan könnyű elcsüggedni és ha falnak mentünk, csak a falat látni, és nem azt, hogy egy tanulsággal több, hogy ne ott keressük az ajtót, ahol fal van. Van olyan eset is, amikor biztosan tudni véljük, hogy Isten csak úgy segíthet, ahogyan mi gondol

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”  (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 38-39. vers) A Szentírás számtalan helyen biztosít bennünket arról, hogy Isten irántunk való szeretete végtelen, meghaladja értelmünket és emberi odaadásunk sosem ér fel az Ő törődésével. Hiszen szeretjük-e azt, aki nap, mint nap fájdalmat okoz, akivel gond van, aki megfeledkezik rólunk…? Bizony ezért nagyobb az Ő szeretete, mert semmi nem állhat útjába, még saját magunk, bűnös életünk sem. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm.5:8) Ő soha nem mond le rólunk, ragaszkodik hozzánk. De mi a helyzet velünk? Mennyire ragaszkodunk mi Őhozzá? Pál rómaiakhoz címzett üzene

„ Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?   A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?   Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;    Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:    Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?  „ Róma 8,31-35 Micsoda szeretet! Hihetetlen, hogy valaki ennyire szeretet, hogy a legnagyobb áldozatra is kész volt érted! Amikor az emberiség fellázadt Isten ellen, az Atya nem mérlegelte, hogy megéri-e áldozatot hozni a bukott emberért, hanem olyat tett, amivel valóban kifejezte szeretetét irántunk. Jézus sem vonakodott felvállalni a Bárány szerepét, hanem önként emberré lett, mert tudta, hogy csak így menthet meg ben

" Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek . Mert az Emberfia ura a szombatnak." Máté evangéliuma 12:7-8  "Krisztus arra akarta tanítványait, ellenségeit tanítani, hogy az Istennek való szolgálat a legelső. Isten munkájának célja e világon az ember megváltása, ezért amit meg kell tenni szombaton e munka teljesítéséhez, az összhangban áll a szombat-paranccsal. (…)   Jézus nem zárta le az ügyet annyival, hogy megfeddte ellenségeit. Kijelentette, hogy vakságukban szem elől tévesztették a szombat célját. Így szólt: "Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat" (Mt 12:7).  Számos, lélek nélküli szertartásuk nem helyettesíthette azt az igazsághoz hű feddhetetlenséget és gyöngéd szeretetet, amely Isten igaz imádóját mindig is jellemezte:   Krisztus újból megismételte azt az igazságot, hogy az áldozatok ö

„Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Lukács evangéliuma 4:16-19 Utánad jött, pedig te fordítottál neki hátat. Hosszú utat tett meg azért, hogy veled találkozzon, és megértesse veled, Tőle nem kell menekülnöd. Azért jött, hogy a lelkedre beszéljen, hogy végre higgy neki, higgy annak, ami történik előtted, és láss most már tisztán.  Azért jött, hogy a láncaidat összetörje, és kiszabadítson a bűn rabságából. Azért jött, hogy szabadságot adjon káros szokásaid alól, hogy érezd, milyen az igazi bocsánat. Érted t