Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 30, 2008
Igazi szolgálat „De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.” 2 Timótheus 4:5 Pál apostol nagyon tömören fogalmazza meg a legfontosabb üzenetét fiatal munkatársának, Timótheusnak. A szöveg akkor érthető teljesen, ha a fejezet első versétől kezdve elolvassuk. A második versben Pál apostol, az ige minden körülmények között való hirdetésére kéri fel fiatal munkatársát. A harmadik és negyedik versben értjük meg, miért olyan fontos az alkalmas és alkalmatlan(!) időket kihasználni a prédikálásra. „Mert lesz idő…” vagyis nagyon közel van már ez az idő, amikor az egészséges tudomány már nem lesz kelendő, az emberek valami izgalmasra, érzékire, szenzációra vágynak. Ezen a háttéren hangzik az ötödik versben megfogalmazott felhívás: „De te józan légy mindenekben…” azaz gyakorold az önmegtartóztatást az élet minden területén. Amíg a világ jelszava: „minden szabad nékem”, addig az Isten embere nagyon jól tudja, hogy a sz
Az élet fája A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Jelenések könyve 22:2 Isten és a Bárány trónusából ered az élet folyója. Az élet folyójának két ága között áll az élet fája. Ha eddig kérdéseid lettek volna egyetlen pillanatig is afelől, hogy milyen módon lesz örök életünk az Újföldön, akkor négy bizonyítékot is kaphatsz erre. Isten jelenlétében nem lehet meghalni, csak élni. Ha ez nem lenne elég, akkor ihatsz az élet vizéből. Ha még mindig kétségeid lennének az örök élet szünetnélküliségét illetően, akkor emlékeztetlek, hogy lehetőséged állandó lesz enni az élet fájának a gyümölcséből. Nem kell félni, hogy egy évben csak rövid időszak áll rendelkezésünkre a gyümölcsfogyasztásra, mert minden hónapban lesz belőle. De ha még mindig lennének kételyeid, nyugodj meg, mert még a fa levelei is gyógyító erővel bírnak. Kell ennél több? I
A jó hír vivője „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ézsaiás könyve 52. fejezet 7. vers) Világunkban nap, mint nap milliónyi információ bombáz bennünket. A különböző médiákban egymást érik a híradások, melyek többsége katasztrófákról, balesetekről, botrányokról szól. Ma a jó hír nem hír. Viszont az ókorban nem sokan vállalták volna a mai hírek közlését. A rossz hírek közlőit ugyanis a legtöbb esetben megbüntették, vagy nem egyszer megölték. A jó hír közlőjét azonban gazdagon megjutalmazták. Az evangélium szó nemcsak jó hírt, hanem a jó hírért járó jutalmat is jelentette. S mennyit változott a világ, ma olyan hírekért fizetünk, melyek többsége érzelmeink felkorbácsolását, csüggedést, hitetlenséget, és közönyt vált ki belőlünk. De mit is jelent jó hírt vinni? Mit jelent örömmondónak lenni? Ahogy az evangélium hirdetését végezzük akár nyilvános, akár személyes módszer
Kincs, ami van! "A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." Timóteushoz írt második levél 1,14 Amikor először elolvastam mai szakaszunkat, Petőfi János Vitézére gondoltam, abban pedig a Tündér ország kapuiban álló őrökre. Ahogy felidéződik bennem gyerekkorom egyik kedves olvasmánya, magam előtt látom a három medvét, az oroszlánokat, szám szerint hármat és a sárkányt, ahogyan védelmezik a rájuk bízott kincset, egy a halandó ember számára elérhetetlen, csodálatos világot. Mielőtt arra gondolnánk, hogy ez csak a mesékben létezik, emlékeztetek, hogy a Biblia szerint ma éppen egy „ordító oroszlánnal” van találkozónk. A küzdelem valami jóért annyira természetessé vált, mint a levegővétel. A rossz magától jön, de a jóért bizony meg kell küzdeni. Pál apostol a megelőző versekben az evangélium bennünk megszülető jó híréről, a Jézus Krisztusba, mint Üdvözítőbe vetett hitről ír fiatal barátjának, Timóteusnak. A sokat megélt, öregedő egykori rabbi sza
Ne felejtsünk el jót tenni! „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tevő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. (Zsidókhoz írt levél 13:15-16) Az ószövetségi istentiszteleti rendszer után nem volt könnyű „átprogramozni” a zsidókból lett keresztények agyát. A Zsidókhoz írt levél írója erre vállalkozott. Rendkívüli alapossággal körüljárja a szentélyszolgálat elemeit, és üzenetét, elmondja, hogy Jézus a Főpap és az áldozati Bárány. Miért volt erre szükség? Valószínűleg azért, mert hiába gyakorolták nemzedékeken keresztül a különböző liturgiákat, és istentiszteletei elemeket, épp a lényeget nem látták meg, hogy mindez Krisztusról szól. Az ártatlan áldozati Bárány leölése, a vér, a megtisztulás lehetősége Jézust tárta eléjük. Viszont, bármilyen jelentőségteljes és megtervezett legyen is egy cselekvési sorozat, egy idő után elveszíti erejét. A kezdetben talán
A Szentlélek ajándéka „Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, Ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja.” János evangéliuma 3:34 A keresztény életnek van egy visszatérő tapasztalata. Mit jelent, hogy Isten nem hagy bennünket egyedül, ha bizonyságot kell tennünk hitünkről. Kemény kérdések hangzanak el az evangelizáción vagy éppen személyes beszélgetésekben. Sokszor összeszorul a gyomrom: tudok erre egyáltalán értelmes választ adni? Még nehezebb akkor, amikor emberek választ keresnek egy-egy nehéz élethelyzetre, tragédiára. Sokszor nem is az aggaszt, hogy tudom-e a választ, hiszen nem tudhatunk mindent, hanem hogy értem-e a kérdést. Amikor van rá időm, próbálgatom a válaszokat. Úgy vagyok, mint a bálba induló lány a ruhákkal, amiket felpróbál, aztán az ágyra dob. Én is próbálgatom a mondatokat, egyiket a másik után, és sorban megállapítom, hogy nem jók. A meglepetés akkor ér, amikor az imádság után csak úgy „magától” jönnek a szavak. Sokszor csak utólag tudom meg, miért is an