reggeli dicséret

"Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!" Ézsaiás 9,6 A mai napig örömmel olvasom a beszámolókat a születendő gyermekekről. A gyermekáldás igazi öröm, a család kiteljesedése, a jövő kezdete. Olyan sok váradalom kapcsolódik hozzájuk. Vajon egészséges lesz, szép lesz? Milyen lesz amikor felnő? Biztosítani tudjuk számára, amire szüksége lesz? Bár minden szülő az egészséges gondoskodás miatt is, tervezi gyermeke jövőjét, a tanácsadók szerint mégsem kellene leterhelnünk őket saját, velük kapcsolatos álmainkkal. A várandósság ideje alatt sokkal jobb, ha figyelünk és belülről, lelkileg is készülünk! Engedjük, hogy egymás megismerése már az első pillanattól elindulhasson. Ezért, megmondom őszintén, egy kicsit mindig is irigyeltem az édesanyákat. Annyi mindent fel lehet fedezni már a kezdetektől gyermekeinkkel kapcsolatban. Az egyikük mozgéko...

Képzeld el, hogy ott ülsz a tárgyalóteremben. Két smasszer között. A bíró sorban szólítja a tanúkat, és sorolják bűneidet. Hamarosan az ítélet kihirdetése következik. Azonban szólítanak még egy tanút. Elfoglalja helyét a tanúk padján. Megesketik, hogy csakis az igazat, a színtiszta igazat fogja mondani. A tanú visszamegy egészen a gyerekkorodig. Minden melletted szóló érvet felsorol. Érzed, hogy ismer téged. Még a gondolataidat is tudja. Nincs az életedben egyetlen olyan momentum, amit ne hozna fel felmentésed érdekében. Végül kiderül az igazság, és szabad vagy. Kétezer évvel ezelőtt ez a jelenet a valóságban is lejátszódott. Akkor az Embernek Fiát, Jézust ültették a vádlottak padjára. A vádak nagyon súlyosak voltak. „Megrontja a szombatot!” „Ördög van benne!” „Csodáit Belzebub fejedelem segítségével végzi!” És csak úgy röpködtek a vádak ellene. Végül a főpap-bíró kihirdette halálos ítéletét. Keresztre vele! Méltó a halálra! Feszítsétek föl! Aztán jött egy Személy, aki ismer...

"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!"  János evangéliuma 20. fejezet 21-22. versek Te milyen ajándéknak örülnél a legjobban? Egy doboz bonbonnak? Egy tábla csokoládénak? Egy szál virágnak, vagy egy romantikus hétvégének? A tegnapi nap a világon mindenhol a “szerelmesek napjaként” él a köztudatban. Valentin napon a férfiak is összeszedik magukat, hogy szívük hölgyének kegyeit elnyerjék, vagy az elnyert kegyekért megdolgozzanak. Ajándékokkal halmozzák el egymást a párok, miközben a televízióból szerelmes filmek, a rádióból szerelmes dalok, a boltokból a piros szívecskés csecse-becse tárgyak köszönnek vissza. Még épp csak túl vagyunk egy ajándékozós ünnepen, most itt a másik.  Mára azonban a csokoládé már elfogyott, a szál virág pedig kezd hervadozni az asztalon. Sajnos bármennyire is szeretettel és őszintén adtuk tegnap, a f...

„A bölcsesség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek? Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.” Jób könyve 28. fejezet 20., 23. Csak a fejünket kapkodjuk, olyan őrült tempóban fejlődik a technika; okos telefon, okos óra, okos TV, okos autó, okos ház, okos ruha, okos fogkefe, okos szemetes, okos hőmérő, és ki tudja naponta mennyi eszköz válik okossá, miközben mi emberek egyre butábbak leszünk. De kit nevezhetünk egyáltalán okosnak, sőt bölcsnek? Aki a legtöbb információt birtokolja? Vagy aki tudja, honnan szerezheti meg a számára szükséges információt? Emberileg nézve mindkét szempont nagyon kívánatos, viszont a Biblia tanítása szerint, a tudásnak értékét, annak helyes használata adja. Jézus is csak azt nevezi bölcs embernek, aki „ hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat” (Máté 7:24) Azokat pedig, még ha eredeti nyelven mondják is el a legnemesebb bibliai tanításokat, de nem gyakorolják azokat (Máté 7:26) a bolondhoz hasonlítja, mert fe...

„Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. ” Lukács szerinti evangélium 15. fejezet, 32. verse Nem szeretjük, amikor mások megmondják nekünk, hogyan kellene viselkednünk, vagy, hogy mit kellene éreznünk. Ezeket zokon vesszük, és még néha nem kevés belső bosszúsággal is jár az ilyesmi. Talán ismerős az érzés: „meg kellett volna tenni”. Sok mindent meg tud bánni valaki, sok mindent meg lehet változtatni, de visszamenni nem tudunk az időben. Dolgokat nem tudunk meg nem történté tenni. Most csak egyetlen történet motoszkál a fejemben, és annyira hálás vagyok a döntésemért, de lehetett volna másképpen is. Holnap lesz egy hete, hogy édesanyám felhívott, és azt mondta: „ha akarod látni utoljára a nagymamádat, akkor itt az idő, hogy gyertek, talán még nem lesz túl késő. Ne gondolja rólam senki azt, hogy egy önző disznó vagyok, de azért a mama nem a szomszédban van, hogy csak úgy átugorjak, úgyhogy volt egy fél ór...

„Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.” Lukács 15:31 A tékozló fiú történetének van egy mellékszereplője, akiről kevesebb szó esik. Ő az a fiú, aki otthon maradt, de szíve ugyanúgy távol volt, mint a másik fiú, aki messze utazott az atyai háztól. Jézus három példázatban beszél a bűnös ember elveszett állapotáról és a megtérő bűnös feletti örömről. Isten hív, keres, hazavár mindenkit, akár tudatában van elveszettségének, akár nincs. Az elveszett bárány, az elgurult pénz, az örökségét elherdáló fiú – akár én is lehetek. A mélységeket megjárt embert Isten nem dorgálással, hanem ölelő karokkal és teljes helyreállítással fogadja. Az bizonyos fiú, aki otthon maradt nagyon felháborodott azon, ahogyan a hazatérő testvérével bántak. Örömmel fogadták, új ruhát, sarut, gyűrűt kapott – pedig ő annak is örült volna, ha szolgaként térhet vissza. Sértődöttségében még csak be sem akarat menni az ünnepi lakomára. Mikor apja kérlelte, kiöntötte szíve keserűségét: „Látod hán...

„Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” Máté evangéliuma 5:11-12  Még ennyi idő eltelével is érzed a görcsöt a gyomrodban, amikor rágondolsz. Gyerekek voltatok, de ennek nem kellett volna így történnie. Nem kellett volna megbélyegezni téged azért, mert más voltál, más gyülekezetbe jártál mint ők, vagyis egészen pontosan te jártál gyülekezetbe. A tanárok nem segítettek feloldadni a feszültséget, nem ültek le veletek beszélgetni, tabuként kezelték a másságot, és inkább neked adtak feladatokat: ne vedd a szívedre, ne foglalkozz vele.  Hogy lehet nem foglalkozni azzal, ami mindennapos piszkálódás, sértegetés, megalázás? Hogy lehet szemethúnyni az igazságtalanság felett? Miért nem lehetett beszélni erről? Miért nem lehetett kezelni a problémát? Persze, az idő végül elintézte, ami...