reggeli dicséret

„ No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek sk a rlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. ” Ézsaiás 1:18 Ki ne akarna tiszta lappal indulni, vagy élni az újrakezdés lehetőségével azok közül, akik már éltek egy keveset ezen a bolygón? A tapasztalat, ami mögöttünk van, rádöbbentett bennünket arra, hogy szükségünk van rá. Hibáztunk, elszúrtuk, elrontottuk, de nagyon. A Biblia ezt nevezi bűnnek. A második esélyre a hibáink, helytelen cselekedeteink, bűneink miatt van szükség. Éppen ezért mindig megelőzi egyfajta ítélet, sőt több is. Először is, kimondjuk önmagunk felett. Ez a jobbik variáció, hiszen ha nem tesszük, mások mondják ki felettünk és ez sokkal fájdalmasabb. Bár sokszor szükségszerűen bekövetkezik. Mintegy isteni eszközként terel bennünket afelé, hogy nézzünk szembe önmagunkkal. Nem engedi, hogy elbújjunk a kifogásaink, a magyarázkodásunk, esetleg a másik hibáztatása mögé. A legfontosabb sz

"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!"                                                                                                    Máté 5:44. Lehetetlen megvalósítani! Kiráz a hideg, ha ránézek, megfojtanám egy kanál vízben, átkozott, de legalábbis megátkoznám, ha bírnám! Ezek a szavak közelebb állnak egy megbántott, gyűlölt, kigúnyolt, megvetett emberhez. Mit gondolsz, talán Jézus elhibázta, amikor ezt a parancsot adta? Vagy esetleg nem is úgy gondolta? Hát lássuk csak mit szeretett volna mondani neked ezzel? 1.)     Szeresd ellenségedet! De hogyan szeretheted, ha bánt? Úgy, hogy figyelmen kívül hagyod hibáit. Elviseled türelmesen. 2.)     Tégy jót vele! Hogyan? Hisz nem kedveled! Keresd a módját, hogyan szolgálhatsz neki. Mit tudnál adni? Mivel tudnád a javát előmozdítani? 3.)     Áld, aki átkoz. Hát ez mit jelent? Jelenti,

„Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.” János apostol első levele 4:20 Az 1990-es években néhány hívő elhatározta, hogy Isten iránti szeretetüket közös összefogásban fogják kifejezni. Sokat imádkoztak, és buzgón tanulmányozták a szent írásokat, hogy minél jobban megismerjék Isten akaratát, és hogy minél közelebb kerüljenek a Mindenhatóhoz. A közösség mindegyik tagja komolyan vette Isten iránti elköteleződését, ami szinte elválaszthatatlanokká tette őket. A 90-es évek végére a hívők e kicsiny csoportja megértette, hogy Isten iránti szeretetüket a világ felé is ki kell fejezniük. Arra gondoltak, hogy valami olyasmit tesznek, ami nemcsak a szűk környezetük felé üzen, hanem az egész világ számára kifejezi az Isten iránti szeretetüket. Nem volt könnyű megszervezni a dolgot, rengeteg időt és energiát fölemésztett, de nem bánták, mert belülről az Isten iránti sz

„Atyá mfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galátziabeliekh ez írt levél 6. fejezet, 1-2. vers) Az egyik legkényesebb dolog a gyülekezeti életben, a másik útbaigazítása, tanácsolása. Oly sokszor teszik fel nekem is a kérdést: Atyafi! Ezt meg ezt hallottam/láttam xy testvérnél. Most megmondjam neki, hogy ez helytelen, vagy ne mondjam? Lehet meg fog sértődni. De, ha nem mondom meg, akkor „Vétkesek közt cinkos, aki néma”… Szóval mit tegyek? Vagy tudod mit, úgyis te vagy a lelkész, mond meg neki te! Egy biztos, ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma eset. Van, aki önmaga rájön saját hibájára, még mielőtt szólnának neki, van, akit egy szelíd hangú beszélgetéssel rá lehet vezetni, hogy gondolja át mit tett, és van, akinek még a rettentés sem használ. Nincs

Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.                                                                   I. Mózes 9,13 Általános iskolában, amikor azt kéri a tanár néni, hogy: „na gyerekek, rajzoljatok amit csak szeretnétek”, a gyerekek üdvrivalgásba kezdenek, hogy végre szabadon engedhetik fantáziájukat. Ekkor a 30 fős osztályból széles palettán lehet válogatni ki, mit rajzol. Ezek között szinte biztos, hogy egy szivárványt ábrázoló tájképnek látszó kép is elkészül. A szivárvány, amiről a Szentírás beszél nem a legkedveltebb hercegnős tündérmesében egy kellék, hanem a világ számára egy szövetség, amely már korábban létrejött a föld, és az Isten között Az emberek, gyerekek tudattalanul is, de vonzódnak e csodálatos égi jelenséghez. Fényképeket készítünk róla, beszámolókat tartunk arról, hogy mekkora ívű volt ez a „természeti” jelenség. Az évezredek alatt különböző magyarázatok alakultak ki a keletkezésének magya

"Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!  Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." Zsoltárok könyve 119:10-11 Szív kell, teljes szív. A szőrös nem jó, a kőszív elégtelen, a fél szív a legrosszabb.  A parancsolatok helye nem a kőtáblán, hanem a szívben van. Különben semmit sem fog használni. A kőtáblákat nem tudjuk magunkkal vinni a strandra, az ágyba, a baráti találkozóra és a munkahelyre. De a szívünkben elvihetjük bárhova. Használni és hatni fog, mert a szívben él.  Ha működnek a parancsolatok a szívben, akkor mindenki tudni fog róla, csak mi nem vesszük észre: Reményik Sándor: Azt mondják... Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét - Én olyan sötétnek tudom magam. - Azt mondják, köszöntésem: békesség. - S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! - Azt mondják dalom ír és enyhülés, És több, mint szépség: jócselekedet. - Bennem dúl a magamra-ismerés, S meaculpázva verem mel

„Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” Ézsaiás próféta könyve 58:11 Az Úr vezet. Ma ennél többre, jobbra nincs is szükséged. Ő veled megy, és nem hagy cserben, bármerre is vegye az irányt életed. Nem lesz attól problémamentesebb, vagy rózsaszín felhőkkel tarkított, de nem is kell egyedül küzdened. Ő ott lesz végig melletted.  Fogja a kezed a jól látható ösvényen, amikor lankás hegyoldalra vezet az utad, vagy egy gyönyörű tó partján kell elsétálnod. Átölel, amikor a tó haragos hullámokat vet körülötted, a te célod pedig a túlpart. Sötétben vagy hétágra szikrázó napsütésben ott megy veled, és gondodat viseli.  A kérdés ma reggel az, hogy akarod-e az Ő társaságát? Akarod, hogy Isten vezessen, hogy Ő legyen az útitársad? Akarsz-e végre felhagyni a „nekem egyedül is megy” stratégiával, és beismerni, hogy szükséged van rá?  Dönts jól ma és m