reggeli dicséret

"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" Fil 4,8 Akik a könyveket szeretik, ma már egyre inkább egy lakatlan szigeten érezhetik magukat, mert annyira képivé, vizuálissá vált a kultúránk. Szinte már írni sem tudunk emotion ikonok nélkül. 😊 Minden arról szól, amit nézünk, amit látunk, amire figyelünk. Gondolkodni is képekben gondolkodunk, szimbólumokban. Például aki hazudik, az ma már nem a szavai értelmét ferdíti el, nem valótlant állít, hanem " vetít ", azaz hamis képet mutat. A Biblia világa még a szó, az ige, a logosz világa volt. Isten Szava egy Szent könyv, Isten Fia János szerint maga az IGE. Isten hatalma a beszéd által nyilvánult meg hatalmas módon. Ma minden a látványról szól és arról, mindez legyen lenyűgöző. Kevésbé ragad meg bennünket a szó, mint a kép. Ezért, amikor a gondolataink épségét szeretnénk megőri...

Csupa ismeretlen fogalom jutott ma reggel eszembe. Ilyenek; pletyka, háta mögött rábeszélni, rossz hírét kelteni, leszólni, megszégyeníteni, elárulni, kibeszélni a titkát. Nem írom le az összest, mert betelik az oldal. Mind, mind abszolút ismeretlen fogalom, igaz? Elhagyva a tréfát, bizony nincs egyetlen olyan szervünk sem, amivel annyi bajt tudnánk okozni, mint a szánkkal. Mert, mondjuk, ha gyermekkorodban ráütöttek a fenekedre, annak fájdalma hamarosan enyhült, elmúlt. De ha a barátnőd kibeszélte a titkodat, vagy kigúnyoltak a hátad mögött, az egy életre beléd ivódott. Nem véletlen, hogy Dávid ezt kérte az Úrtól:  „Uram! Tégy zárat a számra, őrizd ajkam nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajolni, hogy ne cselekedjem istentelenül a gonosztevőkkel együtt, és ne egyem kedvelt ételükből!”   Zsoltárok 141:3-4.  Jó magyar kifejezéseink is vannak erre: Egy tálból cseresznyézni, egy követ fújni velük. Dávid a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor cserben hag...

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.” János apostol 3. levele 11. vers Mélázós alkat lévén, néha elgondolkodom azon, hogy mit tennék akkor, ha egy nyugodt utcai sétám közben vad terroristák támadnának rám, kábító lövedékkel ártalmatlanná tennének (mert hát máskülönben nyílván valóan nem bírnának el velem, ezt mindenki tudja, aki látta már izmos testalkatomat), zsákot húznának a fejemre, bevágnának egy autóba, és elrabolnának. Aztán mikor fölébrednék, a fejemhez szegeznének egy pisztolyt, és azt követelnék tőlem, hogy tagadjam meg Krisztust, máskülönben golyót röpítenek a fejembe. Az eset teljesen életszerű, bármikor előfordulhat velem, így hát alaposan föl kell készülnöm egy ilyen eseményre. Jó előre ki kell gondolnom, hogy majd melyik bibliai igéket fogom a terroristáknak idézni, amin ők nagyon el fognak csodálkozni. És persze mosolyogni fogok, a félelemnek még csak az árnyé...

„Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.” (44. Zsoltár 7-8. vers) A véráztatta földi történelem során sosem leselkedett annyi veszély az emberiségre, mint manapság. Az egyre több háború, növekvő bűnözés, terrorizmus, a globális felmelegedés következtében egyre gyakoribb és egyre súlyosabb természeti katasztrófák, fajok kipusztulása, ökológiai válság… Nem csoda, hogy mindenki szeretné tudni, hogy hol van, és mi a megoldás. Fegyvervásárlás? Önvédelmi tanfolyam? Elvonulva élni a vadonban? Építeni, vagy vásárolni egy világvége bunkert? Esetleg a mars utazás? A probléma, hogy ezek, mind csak pillanatnyi megoldást nyújtanak. Mert még ha sikeresen védekezünk is a külső támadásokkal szemben, de saját rossz természetünkkel, jellemhibáinkkal, bűneinkkel nem bírunk leszámolni, sőt, továbbörökítjük azokat. Éppen ezért jó lenne felismerni és elismerni, hogy az igazi el...

„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. ” Zsidóhoz írt levél 13. fejezet 14. verse A magam részéről, a várakozás az egyik legfájdalmasabb dolog. Időpocsékolásnak tartom, mert közben arra gondolok, hogy mennyi mindent tudnék csinálni, vagy arra, hogy elfogok késni a következő programomról, és emiatt az egész napom elcsúszik és mérgelődök, hogy honnét veszi valaki a bátorságot, hogy felülbírálja az időbeosztásomat. Megéri várni! Mérlegelés kérdése. Kinek mi a fontos. Ha valaki azt ígéri nekem, hogy ha jól viselkedek egy hétig, azután kapok egy Xbox-ot, nem nagyon érdekel, ugyanis nem köt le az ilyesmi, ha valaki azonban azt ígéri, hogy kipróbálhatok GT86-ost, akkor már elkezd remegni a térdem. Egy otthon, ahol béke és nyugalom van, minden ember számára vonzó. Szeretet, megértés, elfogadás, kiegyensúlyozottság, következetesség mind olyan fogalmak, amelyekről csak álmodunk. Hinni Jézusban és megérteni mindazt, amit értünk tett áldozatával, olya...

"Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken." Zsoltár 65.6 "Semmit, a világon semmit nem tehetünk azért, hogy isteni pártfogásba ajánljuk magunkat. Nem szabad magunkban vagy jó cselekedeteinkben bíznunk. Amikor vétkező, bűnös emberekként jövünk Krisztushoz, nyugalmat találhatunk szeretetében. Isten elfogadja mindazokat, akik teljesen bízva a megfeszített Megváltó érdemeiben Hozzá jönnek. Ennek eredményeként szeretet árad a szívből. Bár nincsenek elragadott érzések, de van nyugalmas, békés bizalom . Minden teher könnyű, mert a Krisztus által kijelölt iga könnyű. A kötelesség és az önfeláldozás örömmé válik. Az addig sötétségbe burkoltnak tűnő ösvényt az Igazságosság Napjának sugarai világítják meg. Ez az, amikor úgy járunk a világosságban, ahogyan azt Krisztus is tette. " Ellen Gould White: Szemelvények I. kötet 353. o.) Legyen áldott a napod!

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” Máté evangéliuma 25:34-36  Éhes voltam, csillapíthatatlanul. Annyi helyen kértem, kerestem a megoldást. Volt, aki hitegetett, volt, aki kihasznált, volt, aki nem értette, hogyan érezhetem ezt. Pedig éheztem. Szeretetre, elfogadásra, megbecsülésre. És Te jöttél csendesen. Először tisztes távolban leültél, és megvártad, míg közel engedlek magamhoz. Elfogadtál úgy, ahogy vagyok. A hibáimmal, a rossz döntéseimmel, a múltammal együtt. És szerettél. Kimondhatatlanul. Inni is adtál. A lelkem magába szívta minden szavad. A megbocsátást, a kegyelmet, az új életet.  Sokáig úgy éreztem, nem tartozok sehová sem. Kerestem...