reggeli dicséret

Hit, remény, szeretet „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” Pál első levele korintusiakhoz 13. fejezet 13. verse „A Szentírás tanítása szerint a hit, remény és a szeretet a legszorosabban összetartoznak. Pál szerint a hit a szeretet által munkálkodik (Gal 5,6). A hit és a szeretet úgy viszonylik egymáshoz, mint a cselekvő a tetthez. „A hit a cselekvő, a szeretet a tett” – mondja Luther. A szeretet tehát nem a hit mellett van, tőle függetlenül nem létezik. A reménység a hitnek előrenéző oldala, s így a hit a szeretetet reménységben gyakorolja. Azért is marad meg tehát mind a három, mert egyiket sem lehet a másiktól elszakítani. Mindhárom az ember válasza Istennek a Krisztusban kijelentett szeretetére. Isten az, aki a hitet adja, a reménységet maga felé irányítja és mindkettőt a szeretetben tevékennyé teszi. Ebből az következik, hogy nincs szeretet hit és reménység nélkül. De hit sincs szeretet és reménység nélkül. És remény

Az élet vize – ingyen „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” Jelenések könyve 22:17 Az élet vize, a Jelenések könyvének leírásában az élet folyójából származik, ami viszont Isten trónjától ered (22:1). Az élet folyójának partján nő az élet fája, az a fa, amelyről Ádám és Éva az Éden kertben szabadon fogyaszthatott (22:2). Az élet gyümölcsének és az élet vizének fogyasztása eredményezte számukra az örök életet. Mivel azonban vétettek Isten parancsolata ellen, s ettek a jó és gonosz tudásának fájáról (amiről Isten egyértelműen azt mondta, hogy ne egyenek), el kellett hagyniuk a kertet, s vele együtt az élet vizét, és az élet fájának gyümölcsét is. Így veszítette el az ember örök életét. Itt, a Biblia utolsó versei között azonban arról olvashatunk, hogy Isten újra felajánlja az örök életet, az élet vizének fogyasztása által. Jézus Krisztus ugyanis megfizette lázadásunk, e

Isten szavában bízni " Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz;de megver az Isten téged az ellenség előtt;mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés " 2Krónika 25:8 Egyszer egy apa azt az ígéretet adta fiának, hogy bármi történjék, ő mindig ott lesz. A gyerekek vakon bíznak abban a szülőben, aki erősebb, magasabb és hatalmasabb náluknál. Így volt ez ebben az esetben is. A fiú biztos volt ebben, hogy az apa komolyan is gondolja. A tanítási időszak egyik napján azonban szörnyű dolog történt. Nagy erősségű földrengés rázta meg a vidéket és mindent kimozdult a helyéből. Az apának rögtön átvillant az agyán: "a Fiam! Megígértem a fiamnak, hogy bármi történik, én mindig ott leszek." Rohant gyorsan az iskola irányába, csakhogy az iskola helyén romos törmelék volt. Gyorsan megkereste a tanterem helyét, nem törődve a veszélyes vezetékekkel és az esetleges gázrobbanás bekövetkezésével. A többi szülő ott jajveszékelt, hogy nincs értelme ásni, mert ré

Isten barátainak tekint „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (János evangéliuma 15.fejezet 15.vers) Azt mondják, bennünket, embereket barátkozás tekintetében alapvetően két viselkedési attitűd jellemez. Van, aki nagyon könnyen barátkozik, sok barátot szerez, de kapcsolatai lazák és felületesek. Illetve van, aki nehezen enged közel magához másokat, zárkózott, viszont, akit barátnak nevez, azzal szinte egybeforr. Magamat is inkább ez utóbbi csoportba sorolnám. Természetesen sok más tényező is befolyásolja bensőséges emberi kapcsolatainkat, mint például életkörülmények megváltozása - házasság, gyermek, költözés - távolság, stb. Nem beszélve, hogy különböző szintű, közelebbi-távolabbi barátságok egyidejűleg jelen vannak mindennapi életünkben. Viszont mindenképp igaz, miszerint; ha családunkat és rokonainkat nem is, de barátainkat mi

„És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.” És.59,20. Ésaiás korára a zsidó nép már nagyon eltért Isten akaratától. Törvényszegések a társadalomban, hatalommal való visszaélések a gazdagok részéről, igazságtalanságok, részrehajlások, a vallási élet teljes hanyatlása jellemezte az emberek életét. Háttérbe szorult Isten törvénye, nem érvényesült a hűség és az igazság. Nem csak gondolati szinten, hanem a cselekvést szintjén is teljes volt a gonoszság! Szinte minden szinten kihalt az igazság cselekvése! Bár a papok, az istentisztelet szereplői gyakorolták mindennapos szertartásaikat, de mindezeket átszőtte a képmutatás, a megszokás hatalma. Úgy tűnt, hogy nincs megoldás! Sátán totálisan birtokba vette nemcsak a társadalom egészét, hanem Isten népének lelki vezetőit is. Amikor már szinte minden összeomlott, akkor találjuk a prófétai kinyilatkoztatást: „ látta ezt az Úr, és rossznak itélte…” (15.v) Az Úr mindent tud, és mindent lát! Elő

Ne vess el, Istenem! „Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!” Zsoltárok könyve 51:13 „Nem a pénz számít. Mi a bizalmat többre tartjuk.” Sokféle helyzetben elhangozhat egy ilyen mondat. Legyen szó üzleti életről, baráti, családi, vagy hittestvéri kapcsolatokról – időnként lehetnek problémák. Kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy egyik legdrágább kincsünk kerül veszélybe. Az a bizalmi tőke, amit ha egyszer eljátszunk, nagyon nehéz újra visszaszerezni. Dávid épp most játszotta el ezt a bizalmi tőkéjét Istene előtt. Nátán szembesíti bűnével, amit nem lehet és nem is érdemes tagadni. Isten sem a magyarázatra kíváncsi. Jól ismeri Dávid értékeit, képességeit, és gyenge pontjait is. Tudja, hogy még az is elbukhat, aki áll, mert a bűn magva mindenkiben ott rejtőzik. Dávid könyörgésében részletes beismerő vallomást tesz, és Isten kegyelmét, megtisztítását kéri. De még ennél is többet. Többnyire nem ezt a mondatot szoktuk idézni az 51. zsoltárból, mégis a bűnbánó ember belső küzdelmé