reggeli dicséret

Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak. Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.   5. Zsoltár 2-5. versek Mikor beköszönt a nyári szünet, sok családhoz hasonlóan a mi naptárunk is megtelik nyaralásokkal, utazásokkal, kirándulásokkal, látogatásokkal. Megismerünk távoli vidékeket, közeli helyeket, ismeretlen és jól ismert városokba látogatunk el, és mindig találunk valami újat. Ami viszont soha nem maradhat ki, az a templomlátogatás. Van valami félelmetes és mégis lélekemelő azokban a régi, magas, zengő templomokban, amikben az ember apró hangyának érzi magát. Ez is a céljuk: kontrasztba állítani Isten hatalmasságát az emberi gyarlósággal – tudatosítani bennünk, hogy porszemek vagyunk csupán a Mindenható végtelenségéhez képest. Ami viszont mégis különlegessé teszi ezt az érzést, az a fenti gondolatot...

És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok. Máté evangéliuma 21. fejezet 22. Gyerekkorom egyik kedvenc mesefilmje az Aladdin című Disney-rajzfilm volt. A történetet mindenki nagyon jól ismeri: a hányattatott sorsú utcagyerek, Aladdin sorsszerűen rátalál egy csodalámpásra, amit megdörzsölve egy dzsinn három kívánságát teljesíti. Nemrég, mikor a rajzfilm élő szereplős változatát is volt lehetőségünk megnézni feleségemmel, újra felmerült bennem az a nagy kérdés, ami gyerekként rendkívüli módon foglalkoztatott: Ha én lennék Aladdin helyében, vajon mit kérnék a dzsinntől? Persze annak idején mindenekelőtt azon gondolkoztam, hogyan is tudnám kijátszani a rendszert, és három kívánság helyett sokkal többet kérni. Így hát rögtön jött a kézenfekvő ötlet: első kívánságom az lenne, hogy legyen egymilliárd kívánságom – annyi csak elég! Hiszen olyan sok minden van, amit szeretnék, de nincs, illetve nincs lehetőségem megszerezni, birtokolni, elérni. Azóta felnőttem, sok minden változott, ...

Ezt mondja megváltód, az Úr, aki az anyaméhben formált: Én, az Úr alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet. Ézsaiás könyve 44. fejezet 24. vers Ismerős lehet az a helyzet, amikor felajánljuk valakinek a segítségünket, és azt a választ kapjuk: "Köszönöm, de megoldom egyedül." Talán egy családtag vagy barát próbál valamit elérni, mi pedig segítő szándékkal közeledünk, de ők büszkén elutasítanak, mert a saját erejükben bíznak. Ézsaiás könyvének idézett verse emlékeztet minket arra, hogy Isten az egyetlen valódi Teremtő. "Én, az Úr alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet." Ezek nem csupán erőteljes szavak, hanem figyelmeztetés is számunkra, hogy ne feledjük: minden, ami körülvesz bennünket, Isten keze munkája. Hányszor fordult elő, hogy hasonlóan viselkedtünk Istennel szemben? "Köszönöm, de megoldom egyedül" - mondjuk neki kimondatlanul is, amikor a saját útjainkat járjuk, a saj...

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! 121. Zsoltár 1-4. versek Ha a mai zsoltárrészletet kikeressük a Bibliánkból, előfordulhat, hogy egy betűnyi különbséggel fogunk találkozni. Míg a legtöbb fordításban (többek közt a Revideált Új Protestáns, a Káldi-Neovulgáta és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordításaiban is) a fentihez hasonlóan hangzik a szöveg, addig a Károli Gáspár féle fordításban a kérdés helyett egy kijelentést találunk: “Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.” Megtaláltad a különbséget? Nem mindegy, hogy azért emelem a szemeimet a hegyekre, mert onnan jön a segítségem (Károli), vagy azért emelem a hegyekre, mert nem tudom, honnan jön a segítségem (összes többi). A közösségek nagy része, melyekben megfordulok, az előbbi fordítást használja a legg...

Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Jeremiás próféta könyve 29. fejezet 12. vers Mikor imádkoztál legutóbb úgy igazán kitartóan? Az anekdota szerint valaki egy anglikán lelkésszel beszélgetve megkérdezte tőle, hogy miért van az, hogy Isten sokszor úgy tűnik, hogy nem válaszol az imáinkra. A lelkész erre így válaszolt: “Én már hatvanhárom éve és nyolc hónapja imádkozom valakinek a megtéréséért. Eddig még nem történt meg, de tudom, hogy meg fog. Hiszen imádkozom érte!” A történet folytatása szerint néhány év múlva a lelkipásztor meghalt, és a temetésén ott volt ez a bizonyos személy is, akiért életében olyan kitartóan, évtizedeken keresztül imádkozott. A szertartást követően aztán, amikor a koporsót elkezdték leereszteni a kiásott helyére, térdre rogyott, és a bűneit megvallva megtért Krisztushoz. Hogy a történet igaz-e, nem tudom. Feltételezem, hogy nem, bár történnek csodák. Ami viszont biztos, hogy a Bibliában az imával leggyakrabba...

És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok. Máté evangéliuma 21. fejezet 22. vers Álmodozás, lelkesedés az igazságért és a szabadságért, azok felismerése, a cél látása, elérésének akarása, járni az úton, nem csak vágyni rá de tenni is mindenkor. - Ezek a gondolatok ötvöződnek Váci Mihály: Még nem elég! című versében. Ahogy a mai reggeli igét olvastam, ez a vers jutott eszembe. Különösképpen a vége: "- küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég!" Keresztény emberknént azt gondolom, nekünk, keresztényeknek kell lennünk azoknak, akik másokért, de sokszor mások helyett is küzdünk a jó, nemes cél eléréséért. Mai világunkban, ahol sok esetben sérülnek az emberi jogok, amikor a szabadságról elhiszik páran, hogy ők osztogathatják azt másoknak, mert nekik több jár és nem értik, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. És ahol az igazságról szinte mindenki azt állítja hogy csupán viszonylagos, és egyetemes igazságok nem is léteztek...

Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Zsoltárok könyve 145:18 A gyermek első alkalommal utazott egyedül a nagyszüleihez. A vonatút nem volt különösen hosszú, de eddig mindig a szülei – különösen az édesapja – kísérték háztól-házig. Ma viszont háztól csak a vasútállomásig vitték ki gyermeküket. Itt az ideje önállóságot tanulnia, itt az ideje felnőnie. Anya és apa még egy utolsó öleléssel, csókkal búcsúzott a fiatal világutazótól, de már látszott, hogy a fiú a könnyeivel küszködik. Anya is hasonlóképpen, bár mindketten próbálták takargatni izgalmukat. “Nem nagy szám” mondta az édesanya, “csak egy vonatozás, a végállomásnál pedig ott vár majd nagymama és nagypapa!” Jobb, ha meg se várják a vonat indulását, felsegítették a fiút és a nagy bőröndöt a vonatra, és már fordultak volna meg, mikor az apa odaszólt a fiához: “Ha már elviselhetetlenül hiányzunk, nézd meg, mi van a zsebedben! De csak akkor, ha már nem bírod tovább!” És a szülők már le is szálltak a vo...

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Máté evangéliuma 7:7 A minap a kislányom inni kért tőlem szörpöt. A konyhában megtöltöttem a kulacsát, miközben ő megállás nélkül kérdezgetett engem, hogy "az szöjpi?". Azt kért, és azt is kapott, viszont percekig győzködnöm kellett, hogy amit töltök a kulacsba az szörp és nem sima víz. Sose vertem át ezzel, ha valamit ígértem igyekeztem azt betartani, mégsem volt biztos benne, hogy azt kap amit ígértem. Végül pillanatokkal később boldogan szürcsölve sétálgatott a lakásban, elégedetten, elvégre "apa most sem nem vert át". Isten vajon mikor vert át? Hányszor kértél már tőle valamit az esélytelenek nyugalmával, és vártad a csodát, mondván hogy úgysem jön be? Hányszor szólt az imád egy vizsga előtt, egy állásinterjún, egy kihívásban vagy megoldandó problémában? Jól tetted! Isten meghallgat. Nem mondom, hogy mindig "szörpöt" fog adni amikor kérsz, de ha mást kapsz, az sem...

"Mert, aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik"  Máté evangéliuma 7:8  A mai igaszakaszt olvasva eszembe jutott a következő történet, amelyet néhányszor már halottam. Egy időszakban sokáig nem esett eső. A nagy esőhiány tikkadttá, szárazzá tette a földeket. A fákon megsárgultak a levelek, és hullatták megfakult, elsárgult leveleiket. A fű még a focipályán is kiégett, mert tilos volt a locsolás.  Az emberek nyugtalanul kémlelték a tiszta, felhő nélküli kék eget. Száraz, tikkasztó forró levegőt szívott be az ember, és sokan légzési nehézséggel küszködtek. Mivel mind szárazabb hetek követték egymást, és hónapok óta egy csepp eső sem esett, a helybéli pap az eső kegyelméért könyörögve, különleges imaórára hívta az embereket a templom előtti térre. A teret nagy sokaság töltötte be a megbeszélt órára. Sokan hozták el magukkal a Bibliát, az énekeskönyvüket, mint máskor is az istentiszteletre. A pap végignézett az embereken, és tekintete megakadt egy ...

És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Jakab levele 5:15 Szoktál beszélgetni, kedves olvasóm? Fura kérdés, nem igaz? Mindenki szokott beszélgetni. És szeretsz beszélgetni? Na ez már fogósabb kérdés. Felmerülhet a gondolat, hogy például miről, kivel, vagy milyen körülmények között. Mondok néhány példát. A technológia újításairól beszélgetni egy kellemes délutáni kávé mellett a legjobb barátommal számomra kifejezetten jónak tűnik. Ugyanez a beszélgetés téma ugyanígy egy kávé mellett egy számomra ellenszenves személlyel már nem annyira kecsegtető. Ugyanez a téma a barátommal miközben a mosdóra várunk a sok kávé után kifejezetten kellemetlen lehet. Érdekes, hogy ahogy belegondoltam a legjobb barátommal szinte bármilyen témáról szívesen beszélgetek, de pl egy sima ismerősömmel a prosztatagyulladásról annyira nem szívesen beszélgetnék. Az ima egy beszélgetés. Jakab nem győzi hangsúlyozni, milyen fontos is az ima,...

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.” Pál levele a rómaiakhoz 8:26-27 Ma 200 éve, hogy a kézirat szerint Kölcsey Ferenc befejezte a Himnuszt, a magyarság történetén átívelő, külső támadásoktól és belső viszályoktól sokat szenvedett nép Istenhez intézett könyörgését. 1989 óta ezt a napot, mint a magyar kultúra napját tartjuk számon. Ha van pár perced, olvasd el, kérlek Kölcsey versét, ezen a linken megtalálod: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/kolcsey-ferenc-6A6D/himnusz-6C73/ Vagy itt meg is tudod hallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=zYTHG5WUzQI&ab_channel=M5 Ahogy olvastam, majd hallgattam a Himnuszt, furcsa, kettős érzés kerített hatalmába. Egyrészről szerintem gyöny...

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Zsoltárok könyve 90:12 C.S. Lewis Transzponálás című esszéjében egy nagyon szemléletes képet fest nekünk: egy nap belépett a kertben álló sötét szerszámos bódéba, és a réseken beszűrődő fényt szemlélte. Először a fénynyalábot vette észre, és ahogy a sugár útját szemlélte, meglátta a levegőben táncoló porszemeket, a repkedő bogarakat és magát a fényt. Ahogy azonban a fény útját követte, meglátta azt is, hogy honnan érkezik: a lyukon keresztül észrevette a bódé fölött magasló fák zöldellő leveleinek táncát, és a 150 milló kilométerrel a feje fölött világító napot is. Nem mindegy, hogy a fénysugarat, vagy a fény forrását tekintjük — esetleg a szerszámokat, melyekre a fény vetül. A napokat is többféleképpen számolhatjuk. Számolhatjuk úgy, mint aki csak a fénycsóvát látja: érzi, tapasztalja, számon tartja a napok múlását, ám ezt csak önmagáért teszi, semmi más haszna nincs belőle, csupán az, hogy látja, ahogy a napok, hetek, hón...

  „Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.”   ( 118. Zsoltár 28. vers ) Egy alkalommal a teológiai főiskolán azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk imanaplót. Azaz vegyünk egy füzetet, húzzunk egy függőleges vonalat a lap közepére, majd naponta írjuk le az egyik oldalra a kéréseinket, a másikra pedig azt, hogy miért vagyunk hálásak. Ez látszólag egyszerű feladatnak tűnt. - Uram, kérlek, hogy segíts a tanulásban, a vizsgán! Vigyázz a szeretteimre! Gyógyítsd meg a betegeket! – gyűltek sorban a kérések. De miért is lehetünk hálásak? Ide csak egy-egy suta mondat került: Uram, köszönöm, hogy ma sütött a nap. Köszönöm, hogy felébredtem. Bizony, rá kellett jönnünk, hiszen ott volt előttünk a bizonyíték, hogy önző emberi mivoltunkból fakadóan kérni azt nagyon jól tudunk, de megköszönni valamit? Sőt egyáltalán észrevenni azt, amiért hálásak lehetünk? Ez nem megy. Olyanok vagyunk, mint az a tíz leprás, akik azt tudják kiáltani: Jézus, Me...

“Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet! Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az Úr minden kérésedet!” Zsoltárok könyve 20:5-6 Szinte minden alkalommal, amikor Dávidot nehézségekben látjuk, Istenhez könyörög, hálát ad, imádkozik és irigylésre méltó hitről tesz tanúbizonyságot. Milyen csodálatos, amikor az ember bízik Istenben. Gátlás nélkül kér, gondolkodás nélkül beszélget Istennel. Még mielőtt trónra lépne, hatalmas küzdelmeken megy keresztül. Még mielőtt megkapná az elismerést, meg akarják ölni. Ez az ember képes Istenre tekinteni, és mer kérni. Meri kérni a segítséget, a békét, a győzelmet, és pontosan tudja, hogy Isten vele van, és teljesíti is. Nem azért, mert elbizakodott, hanem azért, mert ismerte Istent. Dávid mert Isten elé állni, és kérni Őt. Mert panaszt mondani. Mert hálát adni. Mert beszélni vele. Úgy szólt hozzá, mint akivel rendszeresen beszél, aki nem idegen számára. Helyén kezelte a küzdelmeket, és elismerte Isten...

„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.” Máté evangéliuma 6:5-8 Nem az a lényeg, hány ember hallja. Nem az, milyen választékos kifejezéseket használsz és milyen barokkos körmondatokat alkotsz. Vagy épp rímbe szeded, időmértékes verselésben. Nem az a lényeg, hogy nem követsz el egyetlen szóismétlést sem, és az egész alatt te vagy a nyugodtság és fegyelmezettség mintaképe. Nem az a lényeg, hány percig bírod ostoro...

"K érjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek." Máté evangéliuma 7. fejezet 7. vers Ha megfigyeljük, milyen végsebességet képes elérni a kisgyermek keze ügyében felejtett tárgy, amíg eljut a szájáig, vagy belegondolunk abba, hogy az űrkutatók hogyan fedeznek fel távoli világokat a legújabb technológiák segítségével, azonnal láthatjuk, hogy az emberiséget minden korban és minden életkorban a kíváncsiság hajtja. Ennek a kíváncsiságnak pontosan az adja a hajtóerejét, hogy az új ismeretekért meg kell küzdenünk. Hosszú távon sokkal kielégítőbb, maradandóbb az az ismeret, az a tudás, amelyért mi magunk küzdöttünk meg. Isten is jól tudja ezt, hiszen ő teremtett bennünket. Ezért nem ígéri nekünk, hogy minden kérdésünkre azonnal megkapjuk a választ. Pedig mennyi mindent jó lenne megtudni tőle! "Mi az életem értelme? Miért van annyi fájdalom a földön? Miért telik olyan lassan az idő, amikor semmi dolgom nincs, és miért szalad el olyan g...

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket." Jeremiás próféta könyve 29:12 Egyszer meglátogattam egy testvérnőt, aki egy másik egyházból jött át abba, ahol én szolgálok. Keksz és tea mellett beszélgettünk, és megkérdeztem tőle, hogy hogy érzi magát a gyülekezetünkben, de a válaszára nem voltam felkészülve. "Azt tapasztaltam, hogy ti nem szerettek imádkozni." Ez a gondolat mellbe vágott. Mit jelent, hogy nem szeretünk imádkozni? Keveset imádkozunk? Röviden? Kevés beleéléssel? Talán egyik sem olyan komoly mulasztás, mint állhatatosság nélkül imádkozni. Úgy imádkozni, hogy valahol a gondolataid legmélyén már le is mondtál arról, amit szeretnél. Van egyáltalán értelme így imádkozni? Müller György, angol lelkész mondta a következőket egy alkalommal: "A lényeg, hogy ne adjuk fel az imádkozást, mindaddig, amíg választ nem kapunk! Én hatvanhárom éve és nyolc hónapja imádkozom egy ember megtéréséért. Még nem történt meg, de ...

“Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben! Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az.” Márk evangéliuma 11:22-23 A mesék legtöbbjében a kívánságok valamilyen csodálatos körülménynek köszönhetően teljesülnek. A horgásznak ott az aranyhal. Hamupipőkének a tündér keresztanya. Dorothy-nak Óz. Aladdinnak a csodalámpa. Minden mesében megjelenik valami hatalom, ami képes teljesíteni a főhős minden vágyát így vagy úgy. Amikor olvassuk ezeket a gyerekmeséket, mind arra gondolunk, hogy bárcsak ilyen egyszerű lenne az élet. Milyen jó lenne, ha az ölünkbe hullana a lámpás, amit csak meg kell dörzsölni, és hipp-hopp, három kívánsággal később az életünk csodálatossá válik. Amikor Jézus a tanítványokkal utazik, meglát egy fügefát, és mivel megéhezik, odamegy, hogy egyen belőle, de azon nincs termés, így megátkozza. Mondjuk nem is volt ideje a te...

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." János első levele 1:9 Ki a bűnös? Jó krimiről akkor beszélhetünk, ha az olvasó az első laptól kezdve találgat: valóban az a bűnös, akit én bűnösnek gondolok, és ártatlan az ártatlan, vagy kiderül, hogy fordítva van? Esetleg dupla csavar van a történetben? Ki tette? Mit tett? Miért tette? Ki a bűnös, és ki nem az? Ami nem tesz eleget a talány feltételének, az a krimi a szememben nem töltötte be a feladatát. A talány alaptételére a modern kor első "zártajtós" detektívtörténetétől kezdve (Edgar Allen Poe "A Morgue utcai kettős gyilkosság") tucatjával érkeznek jobbnál jobb nevezők, gondoljunk csak a filmes adaptációinak köszönhetően reneszánszát élő Agatha Christie könyvekre ("Gyilkosság az Orient Expressen", vagy a napokban, a mozikban debütáló "Halál a Níluson"). A médium változik (könyv, rádiójáték, film, számítógépes játék) a nagy...

”Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” Zsoltárok könyve 80:8 Amikor Izrael elfordul Istentől mindig nehézségek jönnek. Tudni lehet, hogy valami baj vár rájuk. Isten megígérte, hogy mindaddig, amíg mellette maradnak, megtartják a törvényeit velük lesz. A nép megannyi alkalommal látta, hogy Isten állja a saját részét a történetben. A kivonulás történetétől kezdve a tenger szétválasztásán át, Jerikó falai leomlásáig minden történet arra mutatott, hogy Isten a néppel van. A baj ott kezdődött, amikor más istenek is bekerültek a választott nép hitvilágába. Elindul a lelki hanyatlás, és emiatt az ország is megborul. A környező népek támadják Isten népét. A folyamatos feszültség szétzilál egy nemzetet, és Isten ezt hagyja, hiszen nem hozzá fordulnak, hanem a fából, fémből, vagy kőből készült kis bábukhoz. Aztán eszükbe jut, hogy volt idő, amikor a Szabadító mellettük állt. Volt idő, amikor  virágzott a nemzet, mert a királynál is hatalmasabb e...