reggeli dicséret

"Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem." Zsoltárok könyve 139:7-10 Betegágyban, egyedül a rengeteg erdőben, egyedül a végtelen tömegben, egyedül egy olyan tapasztalattal, amit senki ember nem érthet meg, nagyon jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. Ha a Mount everest csúcsára mennék, vagy akár még magasabbra, a Mennybe ragadtatnék (ahogyan Pál apostollal megtörtént) ott is találkoznék Istennel. Ha a halálból felébredve az örök élet hajnalán találnám magam, ott is Isten jelenlétére számíthatok. A világ legtávolabbi pontjára repülve sem tudnék kikerülni Isten közelsége és hatásköre alól. Nagyon jó! De csak akkor, ha szeretem ezt a közelséget. Ha nem akarom, hogy Isten mindenhol jelen legyen, ez a képlet, akkor is így néz ki. A legmagasabb h

Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz! Jeremiás 33:3 Vannak idők, amikor a megszokottnál sokkal eltökéltebben, odaszántabban tudunk imádkozni. Ezek általában azok az idők, amikor nagy veszélyben vagyunk mi vagy valaki, aki fontos nekünk. Ilyenkor nem csak egyszerűen imádkozunk, hanem könyörgünk, kiáltunk az Úrhoz. Abban az időben, amikor Jeremiás próféta ezt a kijelentést kapta, ilyen idők jártak az ő népére. Jeruzsálemet ostromolta a babiloni sereg, és már a lakóházak, sőt, a királyi paloták egy részét is lebontották, hogy a fal erősítésére felhasználják a köveket. Korábban a próféta azt a feladatot kapta, hogy hirdesse a város lakóinak, hogy a nép egy részét fogságba fogják hurcolni, a másik része elpusztul, Jeruzsálem és Júda városai le lesznek rombolva, és el fognak néptelenedni. Emellett Isten kifejezetten megtiltotta neki, hogy imádkozzon a népéért, mert nem fogja meghallgatni (7. és 14. fej

"Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár." Zsoltárok könyve 128:1 A fenti állítással sokszor érzem úgy, hogy vitatkoznék. Mikor egy hittestvérem temetésén végignézek a gyászoló család arcán, felmerül a kérdés. Mikor egy beteg ember ágyánál csak a szenvedést látom, felmerül a kérdés. Mikor a hívők közösségében a testvérek panaszait hallgatom, felmerül a kérdés: valóban boldog-e az az ember, aki az Urat féli és az ő útján jár? Meg különben is: mi az a boldogság? A Biblia szerint boldog Izrael, mert az Úr kiválasztotta őt saját népének. ( Mózes ötödik könyve 33:29 ) Boldog az az ember, akit Isten megfedd. ( Jób könyve 5:17 ) Boldogok a lelki szegények, a sírók, az igazságra szomjazók, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a béketeremtők, és akik szenvednek az igazságért ( Máté evangéliuma 5:3-11 ) Boldog, akit hazajőve az ura munkában talál ( Máté evangéliuma 24:46 ) A boldogság tehát nem függ a körülményektől, nem függ anyagiaktól, élethelyz

„ Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van. ” Példabeszédek könyve 10:25 5x5=25. Ez mindenkinek megy. No, de mondd csak el pitagorasz tételét, és hogy hogyan hívták Odüsszeusz kedvesét, vagy számítsd ki egy csonka gúla felszínét, sorold fel Károly Róbert reformjait, írd le a kovalens kötés definícióját! De segédeszköz nélkül ám! Pedig tanultuk. Sőt, lehet anno még ötösre feleltünk belőle. Mivel azonban a mindennapi életben nem gyakori, hogy exponenciális függvényt kéne ábrázolni, így nem csoda, hogy az a tudás, amit nem gyakorlunk elvész. És ugyanez igaz a hitéltünkre is. Akármilyen szépek az elvek, ha nem ültetjük át a gyakorlatba őket, semmi hasznuk sincsen. Lehet fiatalkorunkban hússzor végigolvastuk a Bibliát, de ha már évek óta ki sem nyitjuk, ne várjuk, hogy eszünkbe jut, mi van megírva Példabeszédek 10:25-ben. Ha az Istentől kapott talentumainkat elássuk és csak fogyasztók vagyunk a gyülekezetben,

„Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” János evangéliuma 6:35 „Ezt még szabad?” Amikor egy gyermek feszegeti a határait és azon tűnődik vajon a szülő, nevelő vagy tanító mikor fog megszólalni és mondja azt, hogy: „na, ezt azért már nem.” Sok, magát kereszténynek valló ember éppen így gondolkozik. Mindig egy kicsit messzebbre mennek az Isten tanácsától egészen addig, amíg visszatekintve egészen eltörpül az. Sok gyerek van az iskolában, akik, hajlamosak semmibe venni a kötelezettségeket és utasításokat ezáltal hűtlenné válnak elkötelezettségük iránt.  A napokban az ebédemet egy nagyon kedves idős házaspárral költöttem el. A beszélgetés nagyon jó hangulatban telt finom ételek mellett, és az ebéd közben megosztották velem azt az aggodalmukat, amelyek napjainkban a fiatalokat érik. Tökéletesen meg tudom érteni az aggodalmukat, azonban kiterjeszteném a fiatalokon kívül az idősebbekre i

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” 1Timótheus 4.16 „Futása stabil, irányítani igazából nem is nagyon kell, oda megy, ahová nézek.” - így jellemezte ismerősöm a tesztelt kerékpárt egy cikkében . Ilyen a keresztény élete is: oda megy, ahová néz. Az van rá döntő hatással, amit szemlél. Ezt a fontos lelki, gyakorlati tanulságot bízza rá Pál apostol fiatal munkatársára, Timótheusra. Akkor tudja eredményesen végezni a szolgálatát, elősegíteni önmaga és mások üdvösségét, ha folyamatosan szeme előtt tartja Isten Igéjének a tanítását, amelyet először a saját életében alkalmaz, s azután tanít rá másokat. Nagyon könnyű elkövetnünk azt a hibát, hogy amikor a saját életünkről gondolkodunk, akkor kibúvókat keresünk, megmagyarázzuk a hiányosságainkat, amikor pedig a bibliai mércét szemléljük, akkor eszünkbe jutnak a környezetünkben élők hibái, számon kérjük őket és/vagy megbotránkozu

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.” Máté evangéliuma 25:31   A rókáknak van barlangjuk. A madaraknak fészkük. Az Emberfia pedig úgy jött a világra, hogy nem volt hely számára Betlehem városában. Ez a tapasztalat végigkísérte egész földi életét, és még az azutánit is.  Sokszor nem volt hely számára, hogy nyugodt körülmények között álomra hajthassa a fejét, amikor gyalogszerrel szelte át keresztül-kasul az országot, és tanította, gyógyította az embereket. Nem volt hely számára azoknak a hallgatóinak a szívében, akik követelték tőle a csodákat, hogy majd cserébe hisznek Benne. Nem volt hely számára a kilenc leprás ember szívében, akik nem tértek vissza hozzá, miután neki köszönhetően meggyógyultak. Nem volt hely számára a farizeusok és írástudók szívében, akik görcsösen féltették tőle hatalmukat, szokásaikat, vallásukat, önmagukat.  Nem volt hely számára Júdás szívében sem, aki elárulta Őt egy barát