reggeli dicséret

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Ézsaiás próféta könyve 40:1-4 Jól jönne már az a vigasztalás! Izráel népe a babiloni birodalom alatt sínylődik fogságban, az elkeseredés rég nem látott méreteket ölt. Legutóbb talán az egyiptomiak alatt volt ilyen a soruk, de az is más volt, meg aztán annak már sok-sok éve vége. A hőstörténetek még fennmaradtak ugyan, gyerekek és felnőttek együtt várják az új Mózest, aki majd kiszabadítja őket. Lesik az eget, újra várják a tíz (nem lehetne most tizenkettő?) csapást, pusztuljon mindenki, aki Izráel vesztét akarta! De a sáskák csak nem jönnek...

"Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen." A jelenések könyve 1:7 Három éve tartott már a szárazság Izraelben és még mindig semmi jele nem volt a változásnak. Isten prófétát küldött a királyhoz, Ahábhoz, mondja meg neki, már nem kell sokáig várni, és jön az eső. Mielőtt azonban ez megtörténne, a prófétának, Illésnek egy amolyan próféta-párbajban le kell győznie a Baal prófétáit, akik csúfos kudarcot vallanak a király szeme láttára. Nincs más hátra, mint a megígért eső. Illés az egyik legbelevalóbb próféta, aki csak élt valaha és az Úrért munkálkodott, a párbaj után el is küldi a királyt ünnepelni: "Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik." (A királyok első könyve 18:41) Hallatszott? Dehogy hallatszott! Lelki füleivel lehet, hogy hallotta már, sőt, biztosan, hiszen hitt Isten ígéretének, de a valóság az, hogy még messze volt az az égi áldás, amire számítottak. Illés...

„Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédem.” Zsoltárok 17:6 Azon túl, hogy találkozhatok az Úr Jézussal második eljövetelekor és elvesztett szerettemmel, alkalmam lesz beszélgetni a Biblia legjei-vel is. Egészen biztos, hogy tágra nyílt tekintettel fogom végig hallgatni Ádám, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákob vagy épp Dávid élménybeszámolóit, amit teljes átéléssel és   hitelességgel fognak tudni előadni. Talán ha választani kellene (de, csak ha nagyon muszáj), akkor Jákob és Dávid beszámolója érdekel a legjobban.   Amikor a Zsoltárok könyvét olvasom mindig megüt a gondolat, hogy vajon hogyan élte meg azt a kiválasztottságot a maga lelkében Dávid, amivel Isten kitüntette? A könyv verseiből sok mindenre tudunk következtetni, de ahogyan manapság is egy könyv olvasásakor, bármilyen mélyre szántóak is a gondolatok, nem tudhatjuk, hogy valójában hogyan is érzett az író/költő, hogyan dolgozta fel az átélt élményeket. D...

„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...