Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január 22, 2017

Csak nyugi!

Kép
"A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt." Példabeszédek 15,1 Nyugalom, békesség, csendesség. Szinte alig van részünk benne. Izgő-mozgó, izgalmat kereső emberként alig vesszük észre milyen nagy a hiánya az életünkben. Egyébként is divat a türelmetlenség, a harag és a visszavágás. viccesnek tartjuk, hogy egyes sofőrök már úgy születtek, hogy a kezük a dudán volt, mert csak úgy tudnak létezni. Valaki egy másodperccel később indul a pirosnál és már foghatja is a fülét. Türelmetlenek vagyunk a közlekedésben is, de még-inkább a várakozások közepette. Megvan az az élmény, amikor a tömeg órák óta vár a rendelőben és valaki jön és besétál előttük pimaszul? És az is, amit kap, mikor kijön? Na ugye! Ilyenek vagyunk, türelmetlenek, fortyogók és jajj annak, aki ilyenkor felbosszantja a másikat, mert máris kitör a vulkán. Egyre inkább tojáson lépkedve kell élnünk az életünket. Jól jön ilyenkor a tanács, a segítség, hogy milyenek legyünk és mit

Bátran álmodozz!

Kép
„Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”  1Korintus 2:9-10. Ha nem vigyázunk, a technikailag fejlett körülményeink között, lassan teljesen elfelejtünk néhány dolgot. Például, elfelejtünk örülni. Figyeld csak meg, nem tudunk énekelni, nevetni, vagy éppen nem tudjuk, mit jelent; ’meghatódni’. Elveszítjük az ábrándozás, a beleélés, az elképzelés ajándékát. Mindent tálcán kapunk, és ami nincs a tálcán az nem is létezik. Természetesen nem arra gondolok, hogy munka helyett ábrándozzunk, és a képzeletünkben megjelenő sült galambról álmodozzunk. Nem! Nem! De azért néha tényleg nem ártana elképzelni, magunk elé látni, milyen is lesz az a hely, ahova készülünk. Hála Istennek én kaptam egy ilyen ajándékot. Ha becsukom a szememet, magam előtt látom remegve térdelni a bűnös nőt, várva az első követ, amit rádobnak. Magam előtt látom Zákeust, amint hosszú köntösének alját az öve alá tűri,

Az ellenségről is gondoskodó Isten

Kép
"bár [Isten] nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." Apostolok cselekedetei 14:17 2008 februárja volt. Feleségem és én együtt ebédeltünk egy szerb házaspárral egy mind a négyünk számára idegen országban. A beszélgetés kedélyesen indult, de aztán a férj gondolatai hamar a szerbiai eseményekre terelődtek. Ebben a hónapban kiáltotta ki Koszovó függetlenségét, és szakadt el egykori anyaországától, Szerbiától. A férj szidta a koszovóiakat, de még inkább az Egyesült Államokat, mivel mind a múltban, mind most ellenségesen lépett fel velük szemben. Majd szenvedélyesen ecsetelte Szerbia sanyarú sorsát, két éve Montenegró, most pedig Koszovó hagyta cserben őket. – Még egy kis idő – fakadt ki keserűen ebédelő társunk –, és Szerbia nem lesz más, mint egy kicsiny terület Belgrád és a közvetlen környékén. Nem szóltam semmit. Mélyen hallgattam – mit is mondhatna

Mennyei főpapunk

Kép
„Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.”   (Zsidókhoz írt levél 4. fejezet 15. vers) A Szentély fennállásának idején a főpap töltötte be a legfontosabb tisztséget. Egyrészt felügyelte és irányította a vallási életet, ő mutatta be a mindennapi áldozatot (2Móz.29:42), másrészt évente egyszer, az engesztelés napján csak ő léphetett be a Szentek Szentjébe (3Móz.16.f.). Ez a nap, melyet a Biblia a szombatok szombatjának, kötelező böjtnapnak is nevez, a bűnök rendezésének napja volt, mikor a főpap Isten elé járulva bocsánatot kért az egész közösség által elkövetett bűnökre, miközben ők kicsinytől nagyig könyörögve önvizsgálatot tartottak. Az Újszövetség pedig világosan beszél arról, hogy az összes áldozat, az ünnepek, maga a templom, mint épület, vagy akár a főpap személye is, mind-mind földi leképezése Jézus áldozatának és Isten helyreállító tervének. Tehát a föld

Záróvizsgán

Kép
„És így szólt hozzám: „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van.   Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is. ” Jelenések könyve 22. fejezet 10-11. verse Egy tanteremben a vizsgabizottság, és öt diák, akik tételt húznak. Én vagyok az utolsó. Végignézem, hogy az előttem kihúzott tételeket mind tudom, könnyűek. Csak egy tételt nem akarok húzni, a tizenkilencest. Azt nem tanultam meg. 11-14-ig átnéztem, azokról tudok mondani valamit, a többit, nagyjából tudom. A kedvencem, a hatos, még bent van, nem húzta senki. Talán majd én, de még ketten vannak előttem. –Jaj de jó a következő is valami mást húzott. Most én jövök. Húznom kell. Lassan közelítek a tételsor felé, mintha a kezem megérezné, hogy merre kell keresni a kedvencemet, a hatos tételt (a munkakör értékelés, fogalma célja stb...) Egy-két másodperc az egész, de hosszú pe

A megmentő

Kép
"Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk."   Apostolok cselekedetei 4.12 Egyedül Krisztus - ez az apostolok üzenete. Vajon megértettem-e már ezt az egyszerű üzenetet? Senki és semmi nem tud megmenteni és megtartani az örök életre, egyedül csak Krisztus. "Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg." (Zsoltár 20.8) Én melyik csoportba tartozom? Miben/kiben bízom? Mire/kire alapozom a reménységemet? A kézzelfogható, rendelkezésemre álló eszközökben van a bizodalmam? Saját teljesítményemre építem a reménységem? A hitemben hiszek? Vagy valóban egyedül csak Krisztusban?  Krisztus megmentő hatalommal rendelkezik. Legyen áldott a napod!

Kapaszkodj!

Kép
„Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Zsoltárok könyve 91:9-12 Olvasod a híreket, és nem térsz magadhoz. 16 halott. És megannyi sebesült. Otthon pedig a rettegő, gyászoló családok, osztálytársak, barátok. Belegondolni is szörnyű, min mennek most keresztül. És legbelül a szíved mélyén talán nem is akarsz belegondolni. Egy kialakulóban lévő kis életet már elveszítettél, és a sort nem akarod folytatni.  Három éve történt. Ültél a buszon, és nyomasztó érzés lett rajtad úrrá. Valami nincs rendben. Kezeddel lágyan a hasadat fogtad, és próbáltad védeni a benne rejtőzködő életet. "Kapaszkodj, Kicsikém! Minden rendben lesz! Szeretlek!" -súgtad befelé. Próbáltál megnyugodni, próbáltad elhessegetni az egyre erősödő rossz előérzetet, végül két óra múlva kiderült, nincs már