Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 23, 2009
Jézus kiáltása „Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Márk evangéliuma 15. fejezet 34. verse „A kilencedik órában a sötétség felemelkedett az összegyűlt emberekről, csak a keresztet burkolta homály. Ez jelképe volt annak a lelki kínnak és borzalomnak, amely ránehezedett Jézus szívére. Egyetlen szem sem tudott áthatolni azon a homályon, amely körülvette a keresztet, és senki sem tudta áttörni azt a még mélyebb homályt, amely beburkolta Krisztus szenvedő lelkét. Úgy látszott, hogy a haragos villámok éppen Krisztusra csaptak le, amint ott függött a kereszten. Ekkor "nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ÉLI, ÉLI! LÁMA SABAKTANI, azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?" (Mt 27:46) . Mikor a külső sötétség megsűrűsödött az Üdvözítő körül, sokan így kezdtek el kiáltozni: A menny bosszúja van rajta. Isten haragjának a nyilai találták el őt, m
Az Úr vezetését követve „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” Példabeszédek 3:5 „Az Úr adta neked a munkádat, nem azért, hogy kapkodj, hanem, hogy nyugodtan, megfontoltan végezd. Az Úr soha, senkit nem kényszerít elsietett, bonyolult lépésekre. Te azonban sok felelősséget összegyűjtöttél magadnak, amelyeket a könyörületes Atya nem helyezett rád. Életedben vadul kergetik egymást az olyan kötelességek, melyeket nem az Úr parancsolt neked. Isten szolgái sohase hagyják ott az egyik kötelességüket elvégezetlenül, vagy félig készen, hogy a másikba kapjanak bele! Aki Isten félelmében és az ő nyugalmával tevékenykedik, az nem dolgozik ötletszerűen, sietve, attól tartva, hogy valami majd tervének az útjába áll. A terheket, melyeket hordozol, nem mind az Úr rakta a válladra. A többletterhek következményei kihatnak környezetedre. Ha megmaradtál volna a kijelölt munkád mellett,… akkor sokkal többet értél volna el… Ha ragaszkodsz a neked kisz
Isten majd gondoskodik „Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.” Mózes első könyve 22:8 Ábrahám 75 évesen elhagyja Háránt. 11 év múlva gyermeke születik Hágártól. Nagy áldás egy gyermektelen férfinek - de annál kegyetlenebb a feleségének. Isten hat alkalommal ígér fiúgyermeket Ábrahámnak, miután az ígéret gyermeke, Izsák megszületik. Nem azért volt szükség erre a hat ígéretre, hogy Isten feltépje Ábrahám sebeit, a fájdalmat, amit a gyermektelenség okoz, hanem azért, hogy Ábrahám legyen teljesen biztos az isteni ígéretben. Ehhez képest Ábrahám egyszer – és ez az egy éppen elég, sőt túl sok volt – elbizonytalanodott Isten szavahihetőségében. Azt hitte, hogy a „segíts magadon, az Isten is megsegít” gyakorlatra szükség van akkor is, ha Isten közvetlenül, láthatóan és hallhatóan részt vesz az életében. De hagyjuk a hibakeresést – végre megszületett Izsák! 25 év várakozás után! Végre!!! De mi lesz Izmáellel? Amikor
Vágyódás Isten után „Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;” (63. zsoltár 2.vers) Az első vers beszámol a zsoltár keletkezési körülményeiről. Dávid a királyi trón várományosa a tébolyodott Saul elől bujdokolva éhesen és szomjasan bolyong Júda pusztájában. Sokan elképzelni sem tudjuk mit jelent éhezni és szomjazni, hiszen olyan természetes, hogy reggel felkelés után a csapot megnyitva folyik a víz, ha kinyitjuk a hűtőt még válogathatunk is mit együnk. Bizony, míg valaki nincs élet és halál között nem értheti miről beszél Dávid. Míg nem éheztünk és szomjaztunk csak sejthetjük mit érzett ott a semmi közepén. Dávid a júdeai sivatagban botorkál, majd földre rogy, és Istenhez könyörög. De nem az eledelért. Nem egy korty vízért. Számára az Örökkévaló közelsége mindennél többet jelent. Mert a fizikai ínség eltörpül a lélek epedezése mellett. Mert lehet, hogy tele a hasad, de lelki
Tisztesség Isten művében ”mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.” (2Korinthus 8,21) Kr. u. 54-ben egy szombatév alkalmával, az előző Kr.u. 47-ben zajlott (Apcsel 11, 29), nagysikerű adománygyűjtést követően az apostoli zsinat újabb gyűjtéssel bízza meg Pált. Az apostolnak rendkívüli lelki erőt ad, hogy éppen Macedóniában, ahol mély szegénységben élő testvérek laktak, gazdag ajándékot küldtek Jeruzsálembe. Pál a megelőző versekben megfogalmazza, milyen lelki magaslaton is van az a közösség, vagy egyén, aki úgy éli az életét, hogy a pénze is Istené. Majd hét év múlva ismét adakozásra hív. A korinthusi gyülekezet tagjainak megnyilvánulásai lényeges eltérést mutatnak a Macedón szellemiséggel összehasonlítva. Számunkra is ismert kifogásokat fogalmaznak meg, úgymint: milyen jó a jeruzsálemieknek, mert ők mindig csak kapnak; és be kell, osztani, hogy ki mennyit adjon, nehogy valaki többet adakozzon a kelleténél (Apcs 5). Mindenki eldöntheti mely
Nem várva viszonzást „Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: „Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” Lukács evangéliuma 14:12-14 Jótékonykodás vagy jóság? Vendéglátás vagy vendégszeretet? Egymáshoz közel álló dolgok, de ami a különbséget adja, az a motiváció. Jézus vendégségben van, és vendéglátójának csöppet sem hízelgő módon adja tudtára, hogy nem minden a nagy felhajtással tartott fogadás. Jézus egy olyan jelenségre mutat rá, amely ma még inkább tetten érhető. A jótékonykodást is megfertőzte a számítás, a „haszon” keresése. Jótékonysági hangversenyt rendezünk, melyen magunkat reklámozzuk, emellett megnevezünk valamilyen nemes célt. Találkozhatun
KERESÉS A BLOGBAN! Tisztelt Olvasók! A blog anyaga egyre halmozódik, ami megnehezíti, hogy egy-egy személyesen fontosnak tartott áhitatot visszakeressünk. Ennek megkönnyítésére a jobb oldalon található egy új funkció: keresés a blogban. Talán abban is segít, ha egy konkrét igéhez, vagy témához keres valalki áhitatot. A keresett kulcsszót csak be kell írni és máris olvasgathat kedvére! Isten áldását kívánjuk! a blogszerzők
Zamatos gyümölcsök kertje „Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!” Énekek Éneke 4:16 Kert, kert, kertelhetnék... Menekülhetnék allegorizálásba, de az az igazság, hogy ez az ige a szexről szól: ennek folytán a ma reggeli áhítatnak is erről kell szólnia. Mit is tanulhatunk tehát ebből az igéből? Isten nem prűd. Amit megteremtett, annak egy részletéről sem szégyell nyíltan beszélni a Biblia lapjain. Az Isten által ihletett írásokban olvashatunk bűnről, hibákról, sikerről és kudarcról és szexről. Legkevésbé sem kicsinyli le az emberi szexualitást, amiről az Énekek Énekét olvasva bizony megbizonyosodunk, hogy jó! Érdekes módon a kereszténységben mégis egész mozgalmak jöttek létre, hogy a Bibliában olyan természetesnek vett szexualitással szembeszálljanak. Vannak, akik még a házasságon belül is kétségbe vonják a szexualitás fontosságát. Pedig meg van írva: „A feleség nem ura a maga