Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 15, 2009
Csillapító és hergelő szavak „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Példabeszédek könyve 15. fejezet 1. verse) Nagyon sok függ attól, hogy miként szólunk egymáshoz. Ugyanez a vers egy más fordításban így hangzik: „Szelíd felelet megtöri a haragot, a sértő szó pedig szítja az indulatokat.” Mai rohanó világunkban könnyen hagyják el bántó és sértő szavak a szánk, s utána csodálkozunk, hogy mitől lett olyan indulatos a másik. Családi és a közösségi életünk egyik rákfenéje a sértő és helytelenül megválasztott szavak használata. Hogyan változtathatunk ezen? A tanács nagyon egyszerű: beszédünk legyen szelíd, higgadt. Ehhez két dolgot kell észben tartanunk, illetve gyakorolnunk. Egy: a gondolkodásunk irányát kell meghatároznunk „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil. 4,4) Az Úrban való öröm abból a tudatból táplálkozik, hogy Isten szeretette Krisztusban mindig elkísér és hogy nem kell a hibás és rossz szokásaim szerint élnem, mert Jézus Kriszt
A Lélek gyümölcse „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Galata 5:22-23 „Tény, hogy Krisztus megújító hatalma nélkül is változás állhat be egy-egy ember magatartásában külsőleg. Rendezett életet eredményezhet például a befolyásunk megtartására irányuló törekvés, vagy az a vágy, hogy elnyerjük mások megbecsülését. Önbecsülésünk is késztethet arra, hogy igyekezzünk jónak látszani. Önző szívvel is véghezvihetünk nagylelkű cselekedeteket. Hogyan tudjuk hát megállapítani akkor, hogy melyik oldalon állunk? Kié a szívünk? Kivel foglalkoznak gondolataink? Kiről, miről szeretünk beszélgetni? Kire irányulnak legbensőségesebb, legszentebb érzéseink, mire fordítjuk legjobb erőinket? Ha Krisztuséi vagyunk, akkor gondolataink Ővele foglalkoznak, legszentebb érzéseink is hozzá kapcsolódnak. Mindazt, amink van és amik vagyunk, néki szenteljük. Vágyakozunk arra, hogy hasonlóak legyünk hozz
A jónak tűnő út veszélye " Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet ." Példabeszédek 14, 12 (új prot.ford.) Egyszer olvastam egy emberről, aki Alaszkában útnak indult egy téli havazás idején. Ahogy ment a nagy hóban egyre jobban azt vette észre, hogy rendesen eltévedt, és nem tudja merre van a helyes irány. Kétségbeesésében Istenhez imádkozott: mutasson neki utat a legközelebb vonatállomás felé, ami egy kis hegyi faluban volt. Ahogy tovább ment egyszer csak egy hangot halott, ami azt mondta: "Fordulj Észak felé". Ez az irány teljesen más irányban volt, mint amerre ő haladt, ezért arra gondolt, talán mégse kellene arra fordulni. Ahogy tovább sietett a nagy hóban, egyre többet hallotta a hangot: " Fordulj Észak felé! " , " Fordulj Észak felé! ". Végül engedett a hangnak és Észak felé fordult. A nagy hóban egyre nehezebb volt már a menetelés, szomjas is volt, és úgy érezte az éhségtől mindjárt elájul. Végül megpil
Bizalom és békesség „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.” János evangéliuma 16. fejezet 33. vers Ez a néhány sor Jézus búcsúbeszédének végén áll, bátorítva a csüggedt és riadt tanítványokat. Amint beleéljük kicsit magunkat Péter, János, András és a többiek helyébe, talán mi is olyan értetlen szemekkel nézhetünk, mint ők, akkor. Amiről Mesterük beszélt lassan valósággá válik, pedig ők azt gondolták ezt csak úgy, próbaként mondja, nem szó szerint fog meghalni, hanem csak átvitt értelemben, ha megkötözik is, majd jön egy angyal és megállítja azt az ’ábrahámi’ kezet. Mert az nem lehet, hogy Isten népe Messiás nélkül maradjon. Lehetetlen, hogy a hűségesek szenvedjenek itt a földön. Sokan ma is így gondolkoznak. Hogyha kereszténnyé lesznek, akkor megszűnnek a gondok, a problémák, körülményeik a paradicsomi állapotokat fogják tükrözni. Ám, amikor rájönnek, hogy ez hiábavaló ábránd, ugyano
…mögöttem, Isten… „Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" (Máté 6,28-30) Gyerekkoromban kedvenc időtöltésem volt, hogy a kutyámmal, Alexszel kimentünk a falunk határában húzódó alföldi mezőre. Én vagy montain bike-kal, vagy a Simsonommal mentem, szegény flótás pedig általában ott kutyagolt mellettem. Lusta kutya lévén nem is csodálkoztam rajta, hogy miután leterítettem a plédet, máris le akart telepedni mellém. Persze nem hagytam, inkább játszottunk. Kergettük a szöcskéket, sáskákat. Talán egy-kettőt meg is evett belőlük. Nagyon szerettem a sokszor derékig érő fűben elrejtőzni a világ elől. Emlékszem, hogy rendszerint alapos vizsgálat alá vetettem a szikár mező növény
Az Ige világossága „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok könyve 119:105) 2008. a Biblia éve volt. Nem tudom milyen eredményekkel zárult, mindenesetre felemás érzéseim voltak/vannak az ilyen kampányokkal kapcsolatban. A legtöbb egyház próbálta meglovagolni a nagy hírveréssel járó közfigyelmet és programokat szerveztek ezzel kapcsolatban. Bár én magam is több helyen, több alkalommal szóltam Isten Igéjéről a Biblia évére utalva, mégsem éreztem átütő eredményét. Talán türelmetlen voltam? Vagy túl naiv? Vagy az emberek többsége áll túlságosan távol a Biblia világától? Vagy lehet, hogy a Biblia évét meghirdető egyházak sem veszik elég komolyan a Szentírás szavait? Néhány idézet a Bibliával kapcsolatban a „gyerekszáj” kategóriából: - „A zsidó egyházi zene legismertebb tekintélye Palesztina volt.” - „A Bibliát Guttenberg találta fel.” - „Villon fő műve az Ótestamentum.” … Vagy álljon itt egy (valószínűleg egy józan ateista) néhány gondolata, aki arról
A hívő reménysége „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit!” Zsoltár 118:17 Ahogy elolvastam a Zsoltáros szavait, azon gondolkodtam, hogyan ejthette ki ezeket a szavakat? Grimasz volt az arcán, amolyan fog szorítva préselte ki magából a szavakat? Körme a földbe vájt és fájdalommal szakadt ki belőle a mondat? Vagy talán megnyugvással? Végiggondolva addigi életét, és megállapítva, hogy ezután sem lesz másképp, mint addig? Esetleg örömmel? Dávid életében volt ilyen és olyan helyzet is. Volt csüggedés, még tettetés is: bolondnak beállítva önmagát próbált szabadulni. Volt, hogy népszerű és győztes vezér volt: „Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret” – énekelték neki. Dávid volt üldözött vad is: fiatal korában Saul üldözte, idős korában pedig saját fia, Absolon. Volt gazdag is és megtörtént, hogy koldulnia kellett. Változatosság volt az egyetlen az ő életében is. Ezt az életet Isten gyermekei közül sokan osztották. Pál azt írta mintegy ezer évvel később: „Nem a nélkülöz