reggeli dicséret

„amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” János 16,13-14 Újfordítás „A kinyilatkoztatás nem egy új dolog megalkotása vagy feltalálása, hanem annak kinyilvánítása, ami már ki volt nyilatkoztatva, de ismeretlen volt az ember számára. Az evangéliumban található nagy, örök igazságok akkor tárulnak fel előttünk, ha szorgalmasan kutatjuk azokat és megalázzuk magunkat Isten előtt. Az igazság alázatos kutatójának értelmét az isteni Tanító vezeti; és megismerteti vele az Ige igazságait. Semmi sem olyan bizonyos és hatékony, mint az a tudás, mely így tárul fel előtte. A Megváltó ígérete így szólt: "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra." (Jn 16:13) Ha részesülünk a Szentlélekben, akkor Ő érteti meg velünk az Isten Ig

„Testvéreim, legyetek tehát hosszútűrők az Úr eljöveteléig. Íme a földműves várja a föld drága gyümölcsét, türelmesen várja, amíg korai és késői esőt kap. Legyetek ti is hosszútűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen testvéreim, hogy el ne ítéltessetek! Íme a bíró az ajtó előtt áll!” Jakab levele 5. rész 7-9 versek Amikor ma reggel olvastam ezt a szakaszt, egy másik kép jött a szemem elé. Jézus azt mondta egy alkalommal a tanítványoknak, hogy amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt. A fenti Igében háromszor találkozunk ezzel a gondolattal. -           Legyünk türelmesek az Úr eljöveteléig. Gyakran imádkozzuk: Jöjjön el a Te országod… Igen, Uram, de mikor jön már el? Minden lassan a feje tetejére fordul, annyi a baj a természetben, a politikában, a vallások között, a társadalomban, mikor jössz már el Jézusunk? -           Az Úr eljövetele közel van – olvassuk a fenti szakaszb an. Igen

„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.” János evangéliuma 5:26 Sámuel, a 7 éves zsidó fiú kisírt szemmel dőlt édesapja ölébe. Egy gyors lefolyású betegség pár nap alatt vitte el Szimhát, az öccsét, akivel annyi vidám percet töltöttek együtt. Nátán, az apa, gyöngéden simogatta kisfia fejét. Próbált erősnek mutatkozni, de olykor az ajkába kellett harapnia, hogy visszafojtsa magába a sírást. Hosszú percek teltek így el, mire végül Sámuel törte meg a csendet: – Apa, miért kellett Szimhának meghalnia? Miért vette el tőlünk a Mindenható? Az apa szeme megtelt könnyel, és csak nehézségek árán tudott megszólalni: – Tudod Sámuel, réges-régen az Úr azt kérte az első emberpártól, hogy ne egyenek az Éden közepén lévő fáról, mert különben meg fognak halni. Sajnos Ádám és Éva nem engedelmeskedtek a Mindenhatónak. Ettek a fáról. – Nátán hosszú szünetet tartott, hogy erőt gyűjtsön mondandója folytatásához: – Isten nélkül nincse

  „ A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság. ” (Példabeszédek könyve 16. fejezet 18. vers.) Egy idős testvér mesélte egyszer, hogy a régi világban, mikor még nem volt vezetékes ivóvíz, akkor az egyik kis hegyi faluban élt egy szegény ember, akinek még fúrt kút sem volt az udvarában, hanem nap, mint nap kijárt az erdőbe a forráshoz vízért. S mivel az út egy része meredek és göröngyös volt, a teli edényekkel figyelni és vigyázni kellett hova lép. Egy szép nap, miután megtöltötte az edényeit így imádkozott: Uram csak ezen a rissz-rossz úton segíts meg, azután már elmegyek magam is. Az Úr meghallgatta az imáját, minden baj nélkül átjutott a kritikus részen, de ahogy leért a sima útra, elcsúszott az edény leesett, széttört. A tanulság pedig egyszerű; mikor úgy érzed, hogy már mindent jól tudsz és hogy neked ne mondja meg senki, mert nincs szükséged sem emberi, sem isteni tanácsra és vezetésre, annak mindig nagy bukás a vége. Így mai igé

És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz. Jelenések könyve 22,4 A bibliában három igazán nagy történet van! Természetesen van több is, és egyik sem kisebb a másiknál, hiszen mindben Isten keze munkáját láthatjuk, de ez a három történet átöleli az egész föld történelmét. Az első ilyen nagy történet a teremtés története, amikor Isten hat nap alatt megteremt mindent és a hetedik napon megpihen, és megáldja azt. A második nagy történet a passió története, amikor Jézus Krisztus keresztre feszítéséről olvashatunk, és arról, hogy hogyan győzi le a bűnt az Isten fia. A harmadik nagy történet az, amikor a Biblia utolsó fejezeteiben a Föld újjáteremtéséről olvashatunk! Ennek egyik állomása a mai aranyszövegünk, hogy akik ott lesznek Vele, azok látják! (Itt szeretném meleg szeretettel ajánlani mindenkinek, hogy olvassa el mindenki a 21. és a 22. fejezetet!) Várjuk-e, hogy láthassuk Őt? Egyesek nagyon várják, mások számára még nem olyan fontos ez. Ezen elmélk

„ Bizony mondom nektek azt is, hogyha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”   Máté evangéliuma 18:19-20 Olyan egyszerűnek tűnik!  Ha „ketten egyetértenek abban, amit kérnek, azt mind megadja az én mennyei Atyám.” És mégis bonyolult. A bonyodalom oka mi vagyunk. Nem könnyű engedni, nem könnyű közös nevezőre jutni a másikkal, mert úgy érezzük, igazunk van, mi azért mégis jobban tudjuk, esetleg jobban értünk a dologhoz. Nem új keletű jelenség ez. Valószínű ez lehet az oka annak, hogy népmesék is feldolgozzák ezt a kérdést. Hadd említsek egyet a példa kedvéért! A szegény embert és feleségét meglátogatja egy tündér és felajánlja a már jól ismert három kívánságot. Az elsőre egy rúd kolbászt kívánnak, és már ez el is indítja a veszekedések sorát. Miért nem kért nagy házat, vagyont,- mondja a felesége. A civako