reggeli dicséret

Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. Zsoltárok könyve 145:9  Bizonyára te is megtapasztaltad már a következő szituációt: belépsz egy terembe, ami tele van vadidegenekkel. Leülsz az első üres helyre és mivel jól neveltek, köszönsz a melletted ülőnek. Ő visszaköszön, és ebben a pillanatban, noha csak 2x2 szó hangzott el (“Jó napot!” “Jó napot!”) megalkotod a fejedben a profilt: ez az ember szimpatikus (vagy éppen nem az). Ezt hívják nyolc másodperces szabálynak. Egyes kutatások szerint két idegen találkozásának első nyolc másodperce az első legfontosabb időintervallum. Ennyi kell ahhoz, hogy az ember “első benyomást” szerezzen a másikról, és ismeretlenül is levonjon róla fontos – és sokszor akár örökké tartó – következtetéseket. Nem teljesen tudjuk, hogy hogyan működik - mi is történik ebben a nyolc másodpercben, de az érzékszerveink, és sok olyan érzékünk is, melyeket nem lehet körülírni, megfogalmazni, vagy lokalizálni, egyszerre sülnek el és alkotnak egy elnagyolt, d

Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet Példabeszédek 25:21 Sokszor találkozom azzal, hogy az ellenség szeretetéről szóló bibliai tanítás mély érzelmeket kavar fel, és felháborodást vált ki. Teljesen érthető ez, ha valaki csupán hallja a felhívást: „szeresd ellenséged!”, és úgy érti, hogy tápláljon mély, gyöngéd érzéseket az ellensége iránt. Ha azonban gyakorlatias módon tekintjük át a Biblia ezzel kapcsolatos szakaszait ( 2Mózes 23.4-5 , 2Királyok 6.8-23 ,  Példabeszédek 24.17 , Máté 5.25 , 44-48 , Róma 12.17-21 ), akkor nagyon világosan kirajzolódik két gondolat. Egyrészt óv a Biblia attól, hogy belelovaljuk magunkat az ellenségeskedésbe: Ne örüljünk, ha kár éri az ellenségünket, ne ápoljuk az „adok-kapok” vagy a bosszúállás lelkületét. Másrészt gyakorlati dolgokban, szükségleteiben tanúsítsunk jóindulatot iránta, és tegyünk a javára. Ha éhes, és van ennivalód, adj neki - ilyen egyszerűen szól a Biblia tanítása. Ahhoz pedig, hogy ezt jó szívvel

„De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!” 86. Zsoltár 15. vers Hogy milyen könyörülő és irgalmas az Isten? Egy ismerős evangéliumi történettel válaszolnám meg: Adott két fiú. Egy nap a kisebb odaáll az apja elé és azt mondja: Apám! El akarlak hagyni. A saját életemet akarom élni. Add ki az örökrészemet! Majd miután megkapja a vagyon rá eső részét, elmegy és elherdálva feléli az egészet. Erszénye és gyomra üres, a barátainak hitt társai mind cserben hagyják, szégyen vagy nem szégyen egy darabka falatért a legalja munkát is elvállalja. Ám nyomorúságában eszébe jut az otthona, a családi birtok, s az, hogy apja szolgáinak is jobb dolga van, mint neki. Rongyosan, szakadtan felkerekedik, vissza az apjához. S milyen a fogadtatás? Mikor az apja messziről meglátja hazatérő fiát, elébe fut, átöleli, csókolgatja, megfürdeti, új ruhát ad rá, nagy ünnepséget szerez örömében. Milyen dolog ez? - Méltatlankodik duzzogva az idősebb fiú – emez e

„…Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az apja, és megesett a szíve rajta. Odafutott, nyakába borult és megcsókolta.”  Lukács evangéliuma 15.20  „Megesett a szíve rajta.” Ilyen az atyai szív, így mutatja be nekünk Jézus. Amikor nyomorult helyzetbe jutottunk saját rossz döntéseink miatt, akkor nem utasít el ridegen, rámutatva ok és okozat összefüggésére, hanem összefacsarodik a szíve, könyörületre indul és átölel. Lehet, hogy szüleid nem így viszonyultak hozzád. Lehet, hogy házastársad fejedre olvassa a hibáidat. Lehet, hogy a környezeted vádol és kárhoztat. De Isten nem ilyen. Ő szeret és meg akar menteni. Gyűlöli a bűnt, amely tönkreteszi az életedet, de szeret téged, s mindent megtesz érted, hogy megmentsen. Ha végre felhagysz azzal, hogy menekülj előle, ha végre abbahagyod a felelősség másokra hárítását, mások hibáztatását és szembe nézve hibáiddal úgy döntesz, hogy mégis hozzá mész, akkor ilyen fogadtatásra számíthatsz. Ő vágyakozó szívvel figyel téged, s mikor látja, hogy viss

Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. Pál levele a rómaiakhoz 8:9 Az életünkben, annak ellenére, hogy gyakran találkozunk "szürke" dolgokkal, azért bele-belebotlunk fehérbe és feketébe is, egymást kizáró ellentétekbe. Valami vagy létezik, vagy nem létezik; vagy áll, vagy mozog; vagy él, vagy nem él — ezek olyan állapotok, amik kölcsönösen kizárják egymást. Nincs köztük átmenet, feles, vagy szürke helyzet. A megtérés is valami hasonló: vagy igen, vagy nem — ezt nem lehet "kicsit" vagy "részben" csinálni. Pál a mai igében (és a Rómaiakhoz írt levél azon részében, amiből a mai gondolat származik) is egy ilyen kölcsönösen kizáró ellentétpárt állít elénk. Valaki vagy test szerint, vagy lélek szerint él, nincs köztes állapot. A szerencsétlen szóhasználat mögött ("test" kontra "lélek") sokkal több minden rejlik, mint első ránézésre gondolnánk. A tes

" Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek." Példabeszédek könyve 22. fejezet 9. vers Mit látsz? Mi az amit észreveszel? Mire figyelsz? El sem hinnéd, mennyire meghatározza mindez a személyiségedet és viszont. A személyiséged határozza meg azt leginkább, hogy mit veszel észre, mire figyelsz. Egy történet szerint New Yorkban egy indián azzal bizonyította igazát, hogy az embereknek mennyire fontos a pénz, hogy az egyik legforgalmasabb helyen, a Time Squeren, a legnagyobb zajban eldobott egy marék aprót. A járókelők az autók dübörgése ellenére is azonnal meghallották a pénz csilingelését és szemükkel keresték, hogy hová gurultak a csillogó érmék. Amikor először hallottam ezt, szomorú lettem. Mennyire anyagiasak vagyunk mi, emberek! Valóban ennyire ilyenek lennénk? Keresztényként azonban pontosan azért szeretem olvasni a Bibliát, mert megértettem, megtapasztaltam, hogy képes megváltoztatni a gondolkodásmódunkat. Az újszövetségben Pál apostol az,

"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." A példabeszédek könyve 28:13 Pszichoszomatikus betegségeknek hívjuk azokat a kóros állapotokat, melyek fizikai tünetekben jelentkeznek ugyan, de nem fizikai okokra vezethetőek vissza elsődlegesen. Az efféle betegségeknek millió kiváltó oka és kivetülése lehet. Lehet, hogy valakinek a munkahelyi stressztől (lelki állapot) gyomorfekélye lesz (fizikai probléma) vagy egy lelki trauma okán kardiovaszkuláris problémák jelentkeznek nála. Elég egy pillanatnyi lelki teher, ha az elég jelentős, fizikai problémákat is okozhat. Hát még a krónikus lelki teher esetében! Leírhatatlan lelki, és ennek következtében fizikai károkat tud okozni az ember szervezetében a titok , főként, ha a titok tárgya a saját bűnei ténye. "Csak meg ne tudja senki, nehogy kiderüljön!" Az ilyen titkok eltussolásához általában még több titokra és okoskodásra van szükség, ami még több terhet helyez a titok

"Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr." Zsoltárok könyve 111:4 Vannak könnyen felejthető, hétköznapi csodák, és vannak olyanok is, amelyek emlékezetünkbe vésik magukat. Egy-egy jókor jött baráti ölelés, egy nagy nevetés a családdal, vagy néhány elismerő szó első olvasatra nem tűnnek nagy csodának, de gondoljunk csak a világ jelenlegi helyzetére: hát nem csoda, hogy van még lehetőségünk örülni, és vannak, akiket szerethetünk? Önmagában a szeretet, noha hétköznapi, mégis csoda. Vannak azonban különleges csodák is: egy váratlan gyógyulás, a gyermekszületés,  egy érthetetlen módon megoldódott pénzügyi probléma, vagy egy szerencsés végkimenetelű baleset. Na, ezek azok, melyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Az, hogy az autó pont olyan szögben csúszott, pont úgy fordult, és a sofőr pont nem volt bekötve (mert Isten a gondatlanságban is gondoskodik), hogy az oszlop pont ott csapódott be, és nem húsz centivel előrébb... Ezek azok a csodák, melyek Isten kegyelmé

„Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét! Ésaiás 1. fejezet 16-17-vers Isten nyilvánvalóvá tette Ésaiás próféta által (l. Ésa. 1.11-14), hogy nem kér az olyan vallásosságból, amely megtartja a vallás formai előírásait, szertartásait, de irgalmatlan, szeretetlen és megtűri az igazságtalan bánásmódot. A forma és tartalom harmóniája vagy diszharmóniája, a tartalommal összhangban levő, vagy a tartalom nélküli formális vallásosság dilemmája végig kíséri az emberi történelmet Kain és Ábel történetétől kezdve. Jézus is figyelmeztetett erre (pl. Máté 23.23), de napjainkban is aktuális kérdés (l. 2Tim. 3.1-5, Jelenések 3.17-18). Senki, még a vallástalan vagy ateista ember sem kerülheti el azt a kérdést, hogy csupán jónak szeretne tűnni mások szemében, vagy valóban jóra törekvő e

"Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!" 67. Zsoltár 2-3. verse Nem tudjuk pontosan mikor írták ezt a zsoltárt, de a szöveg vizsgálata alapján eléggé egyetértés van abban, hogy Mózes első és negyedik könyve megírásának az időszakaszában keletkezhetett. Ez Isten választott népének egy fontos fejlődési szakasza, hiszen egy menekült, rabszolga-népből egy szervezett, jól működő, egységes közösséggé kellet válniuk, akik magát a Mindenség Urát fogják képviselni a világ előtt. Épp ezért minden segítségre szükségük volt így azok a kérések, amit a fenti szakaszban olvastunk igen izgalmasak. Előfordulhat velünk, keresztényekkel is, hogy komoly kihívásokkal kerülünk szembe akkor, amikor Istent szeretnénk bemutatni másoknak. Ezért ezek a kérések, nekünk is fontos tanulságokat hordoznak magukban. 1. Isten kegyelme, áldása és ragyogó jelenléte a legfontosabb szüksé

„Ha testvéred elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy betelepült megélhessen melletted.”  Mózes harmadik könyve 25. fejezet 35 . vers Mennyire más lenne a világunk, ha a társadalom működésében alkalmaznánk a Biblia tanításait! A bűn világában, ahogy Jézus mondta: „a szegények mindenkor veletek lesznek” (Máté 26.11). Isten azonban olyan törvényeket hozott, amelyek valódi segítséget jelentettek a rászorulók számára: Tiltotta, hogy visszaéljenek a kiszolgáltatott helyzetűekkel. (2Mózes 23.6) Tiltotta, hogy kamatra adjanak a szegényeknek kölcsönt, szabályozta a zálogba vételt. (3Mózes 25.35-37; 5Mózes 24.10-13) Azt tanította, hogy ne arassák le teljesen a földet, ne szedjék le teljesen a gyümölcsöt, hanem hagyjanak belőle, amit leszedhetnek a rászorulók, s megehetnek az állatok. (3Mózes 19.9-10, 23.22) Tizedet rendelt háromévente a Léviták, bevándorlók, árvák, özvegyek javára. (5Mózes 14.28-29) Minden hetedik évben el kellett engedn

Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából. Zsoltárok könyve 9:14 Nem tudom, érezted-e már magad a halál kapujában, úgy, mintha összecsapnának a fejed felett a hullámok. Ha nem, akkor jó neked, ha már igen, akkor ez az ige ma neked szól! Soha nem voltam igazán biztos úszó. Bár megtanultam úszni már gyerekkoromban, — emlékszem még az úszásórákra is, — de azért soha nem mertem igazán mély vízbe menni. Persze azért mindig megpróbáltam, főleg játék közben, a testvéreimmel, barátokkal. Egyik nyáron egy családi nyaralás alkalmával a strandon az úszómedencében versenyeztünk a testvéremmel. Ő sokkal biztosabban úszott, meg hát aki ismer bennünket, az tudja, hogy az öcsém mindig is fittebb volt mint én. Nem csoda hát, hogy a versenyt ő nyerte meg, bár ennek más oka is volt, mint a fizikai fölény. Félúton — már nem emlékszem, hogy miért, de — bepánikoltam, és míg ő célba ért, én egy helyben kapálóztam a medence köze

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. Jeremiás siralmai 3:22-24 Te mit örököltél az őseidtől? Örököltél tárgyakat, épületeket, pénzt… de ennél sokkal többet is! Örököltél  arcvonásokat,  jellemvonásokat, szokásokat, akár tetszik, akár nem! Örököltél olyan dolgokat, amiket meg akarsz tartani, mert értéket látsz bennük, és örököltél olyanokat is, amiken hamar túl akarsz adni, vagy el akarod felejteni őket. Mert örökölni ilyen dolog. Bármilyen jó dolgokat is örököl az ember a korábbi generációktól, bizonyára rossz is párosul hozzájuk. Ha más nem, akkor az a sok bűn, amit Ádám óta örökítünk magunk között. Rengeteget gondolkoztam már rajta, biztosan te is. Hiszen a Bibliában ott van Noé története, Sodoma és Gomora. Ott van az a sok nép, akiknek a területein keresztül haladva Isten arra utasította Izrael népét, hogy pusztítsák el őket. L

„Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” ( Ézsaiás könyve 54:10 ) Az ókorban mind vallási, mind stratégiai szempontból nagy jelentőséget tulajdonítottak a magaslatoknak és a hegyeknek. Ennek oka egyrészt az, hogy az ég közelsége miatt az ember akaratlanul is közelebb érzi magát az Istenhez, másrészt a megközelíthetőség nehézsége miatt az adott hely extra védelmet nyújt lakóinak. Nem véletlen tehát, hogy a városokat, az erődítményeket a hegyekre építették, mert úgy hitték, hogy így senki nem pusztíthatja el otthonukat, senki nem bánthatja családjaikat, és nem háborgathatja elhunyt szeretteik nyugalmát. Ám, természeti katasztrófák, népvándorlás, háború, ostrom, árulás, kiéheztetés, vagy egyszerűen az elnéptelenedés miatt, nincs olyan emberkéz alkotta település a földön, amely ma is úgy néz ki, ahogy akkor, és azok birtokolják, akik alapították

Samáriába érkezve így szólt Elizeus: Uram, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz. Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába. 2Királyok6:20-23 Meglehetősen furcsa történet. A királyok könyve tele van csatákkal, de csodákkal is. Amikor Isten népe győzelmet arat, az mindig Istent dicsőíti, és nem az emberi teljesítményt magasztalja. A királyok mellett többnyire ott voltak a próféták, akiknek a legfőbb tevékenysége az volt, hogy Isten üzenetét közvetítsék. Ha bizonytalanok voltak egy-egy döntés helyességét illetően, a

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.” (Jóel 2:12-13) A mai üzenet nem azokhoz szól, akik Isten nélkül, Istent kerülve/tagadva élnek. Nem azokat hívja megtérésre, akik nyíltan felvállalják, hogy az értékrendjüket, gondolkodásukat, erkölcsüket egyáltalán nem a Biblia tanításaihoz igazítják. Jóel könyvének felhívása (másodszor ebben a rövid üzenetben) Isten népét hívja megtérésre. Azokat, akik elvileg hozzá tartoznak, őt képviselik, őt imádják. A valóság azonban kiábrándító. Az egymást érő és egyre fokozódó csapások a mindent elpusztító sáskajárás képében bontakoznak ki. Ez itt az isteni ítélet és egyben a megtérésre hívó kegyelemnek az jele. Jóel próféta idejében minden zöldellő növény elpusztult és „a mosoly is lehervadt az ember

„Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet.” ( Zsoltár 10:17 ) Bizonyára feltűnt neked, hogy a mai gondolat címe szegényeket említ, azonban a zsoltárrészlet alázatosokról beszél. Mi köze a szegénységnek az alázatossághoz? Minden szegény ember alázatos is egyben? Nem feltétlenül. A szegénység általában anyagi hiányt jelent, de lehet más módon is szegény az ember, annak ellenére, hogy van elegendő pénze (pl.: ismerünk lelki, érzelmi szegénységet, továbbá lehet valaki szegény emberi kapcsolataiban stb.). Az alázatosság azonban a büszkeség, gőgösség, felsőbbrendűség érzésének a hiányát jelenti, illetve annak tudata, hogy nincs mivel büszkélkedni az illető személynek. Nem minden szegény ember alázatos, csak azok, akik felismerték szegénységüket és tudják, nincs mivel büszkélkedniük. Ezzel ellentétben a laodíceai gyülekezetről szóló mennyi jelentés alapján tudjuk, hogy a laodíceaiak rendkívüli lelki szegénységben éltek, mégis büs