reggeli dicséret

Az igaz nép „Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma.” Ézsaiás 26,2-3 R.kat. fordítás Zárva a szívem. Nem tudok bízni, hinni, hisz nincs miért. Csak én vagyok, magam és ez jó, mert magamat ismerem. Nem csalódhatok. Nyitva a szívem . Ismerni akarok, minden újat felfedezni, tudni. Hinni akarok, tapasztalni mindent, ami nem csak én vagyok. Zárva a szívem. Nincs bennem semmi kételkedés, csak a biztos tudás. Mindig minden ugyanaz, de így jó nekem, világomat nem bontja meg semmi sem. Célom a változatlanság, a megmaradás. Nyitva a szívem , tele van kérdésekkel és az úton válaszokat kapok. Néha jót, néha rosszat. A jó felemel, szárnyakat ad, motívál; a rossz porba-, sárba ránt, megtiporja lelkem. A próba mégis jó, innen tudom, mi a kegyelem. Zárva a szívem. Ajtómon sokan kopognak, álmok, élmények, emberek. Ilyenkor átsuhan egy gondolat, mi lenne, ha...? De, gyorsan elvetem. Volt

Az Úr védelme biztos "Bizakodva mondjuk: Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?" Zsidókhoz írt levél 13:6 Ha az egész világ ellened van, de Isten melletted áll, akkor a többség oldalán állsz. Akkor miért látszik a valóság kemény fala mindig az én oldalamról? Ha a dolgok statisztikai állását nézzük, akkor az emberek igen sokat árthatnak. Mindent elvehetnek. Jób tudta, mit jelent ez. Dúsgazdag léte ellenére nem volt hiánya a megpróbáltatásokban. A Sátán kezébe került ez az istenfélő ember - és ő szeret dolgozni. Kitett magáért. Történt természetfeletti csoda - tűz hullott az égből és megemésztette a juhokat -, de voltak ott emberi beavatkozások is - a káldeusok és a sébaiak pusztító munkája. Még amikor egyértelmű sátáni csapás dúl az ember életében, akkor sem csak úgy a levegőből jön a vész, hanem emberektől. Az emberek okozta romlások olyan sokfélék, ahány ember él a földön. Lehet egyén, lehet csoport a vész szerzője. Lehet idegen, vagy ismerős, öreg vagy fiatal,

Nem lesz többé veszedelem „És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat.” (Ézsaiás könyve 11. fejezet 6. vers) Nemrég egy ifjúsági összejövetelen megkérdeztem a fiatalokat; hogyha behunyják szemüket és maguk elé képzelnek egy szigetet mely csak az övék, milyennek látják, és mik azok a dolgok, melyeket feltétlenül magukkal vinnének. Egytől egyig békés, nyugodt vidékről beszéltek, pálmafák, kéklő tenger, virágos rétek, csillogó tavak, szebbnél szebb tájak, ahol boldogan élhetnek szeretteikkel, barátaikkal. Valószínű mind így álmodjuk vágyaink szigetét. S bár mindennek megvalósulása most oly lehetetlennek tűnik, mégse gondoljuk, hogy mindez csak hiú ábrándozás, ez az Ézsaiási ígéret arról beszél, hogy ez a jövő valósága, melyet Isten az övéinek készít. Igaz, nincs pontos leírás arról az új földről, melyet nekünk készítenek, de a Szentírás majd minden könyvében fel-felvil

„És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.” Máté 18,3 Ismereteim szerint Jézus három alkalommal beszél Isten országáról nemlegesen. Egyik alkalommal ezt mondja az egybegyűlteknek: „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.” Máté 5,20 Máskor így szólt Nikodémushoz: „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” János 3,3. A harmadik eset pedig az idézet reggeli Igénk. Mindhárom esetben Jézus nagyon határozott! Ha csak olyan szintre jutunk el az igazságban, mint a farizeusok, akik bár tudták, hogy mit kellene cselekedni, mégsem tették, vagy ha tették is, csak képmutatásból, akkor ez kevésnek bizonyul Isten előtt. Ha csak valamilyen vallás követője vagy hirdetője is vagyok, de életem nem újult meg víz és Lé

Isten bölccsé tesz „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Zsoltárok könyve 32:8 Vannak élethelyzetek, amikor különösen sokat jelent a bátorító szó. Amikor nagy a teher, amikor elfáradtunk vagy lelki mélypontra kerülünk esetleg nehéz döntés előtt állunk, akkor különösen. Isten úgy törődik velünk, mint egy szülő, mikor elengedni készül gyermeke kezét. Elindítja, de közben figyeli, és ha baj van rögtön ott terem és segítséget nyújt. Tudja, hogy el fog esni, hogy lesznek kisebb-nagyobb sérülései, de egy idő után biztossá válnak léptei. Istenünk arra is ügyel, hogy milyen úton járunk. Érdekes, de szinte egész életünkben gyakorlatilag úton vagyunk, haladunk valamerre. Iskolába, munkába járunk. A szerelmesek együtt járnak. Haladunk a fejlődés útján, vagy elindulhatunk lefelé a lejtőn. Éltünk folyton változik, és ezt jól szemlélteti az úton járás. Jézus is beszélt a széles és keskeny útról, mely vagy a pusztulásba vagy az örök országáb

A mindennapok óriásai „Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.” Zsoltárok könyve 61:4 Nem könnyű hetet hagyok magam után, és ezzel nem vagyok egyedül. Kedves olvasó, aki éppen a géped előtt ülsz, és szeretnél egy lelki „energiaitalt” inni így a nap kezdetén (vagy akármelyik órájában), hogy erőt nyerj hozzá, hogy kibírd, és átélhesd minden percét, amit számodra tartogat – tudom, mögötted sem állnak semmittevéssel, áldott pihenéssel teli, stresszmentes napok. És ekkor elhangzik a közhely, hogy „lásd, ilyen az élet”, „nem tehetsz ellene semmit”…   Úton-útfélen a mindennapok óriásai leselkednek ránk, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy legyőzzenek, porig alázzanak, elkeserítsenek vagy az őrületbe kergessenek minket. Tudom, te is jól ismered a magány, a meg-nem-értettség, a fájdalom, fáradtság, kimerültség, kisebbségi-érzet, szorongás, félelem óriásait. Nyomon követik minden lépésünket, és folyamatosan támadnak. A fejünkben zsonganak mondataik, hogy „te nem va