Túlcsorduló áldás
„Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek, és magasztalják őt. Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csudadolgokat cselekszik egyedül!” 72. Zsoltár 16-18. vers A zsidóságban szokás a szombat és az ünnepek fogadását egy pohár borral és áldásmondással kezdeni. Ez a kiddus (megszentelés) szertartása, melyre külön, úgynevezett kiddus poharat használnak, amit ilyenkor szó szerint csordultig töltenek. S hogy miért? A Zsoltárban azt olvassuk: „Bő gabona legyen még a hegyek tetején is, rengjen gyümölcse”, azaz Isten jelenlétének, áldásainak nincs határa. Jóságával és kegyelmével „Csordultig van a poharam” (Zsolt.23:5) Nem patikamérlegen kimért, hanem túláradó, túlcsorduló szeretettel fordul felénk. „Én azért jöttem” – mondja Jézus -, „hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Ján.10:10) És bizony, saját él...