Hála mindannyiunk szüleinek

„Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." Lk 15,22-24 Mindig megdöbbent az apa szeretete Jézus régi példázatában. Mennyire odaadó, elfogadó, mennyire feltétel nélküli. Fontos dolgokra tanít meg bennünket. ( Olvasd el a teljes példázatot Lk 15,11-32! ) 1. Az önállóság nem egyenlő a függetlenséggel. Ifjúként vágyunk az önállóságra. A bölcs gyermek meghallgatja szülei tanácsát és a döntését önállóan hozza meg. A bölcs szülő pedig nem parancsol, nem utasítja felnőtt gyermekét, csak szeretettel tanácsolja azt. 2. Ami a szüleimé, az nem az enyém. Gyermekként mindent, mit a szüleinktől kapunk, természetesnek veszünk. Felnőttként azonban meg kell értenünk, hogy szüleink javai nem a mieink. Azért ők dolgozt...