reggeli dicséret

“Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?” Máté evangéliuma 7. fejezet 3. vers Egy anekdota szerint egy busz sofőr szerette megviccelni az utasait. Egy alkalommal a busszal már jó előre beállt a megállóba, majd leszállt. Amikor az emberek elkezdtek felszállni, felhúzott egy napszemüveget, és egy fehér botot vett a kezébe, felszállt, és beült a vezető ülés mellé, mintha egy vak utas lenne. Amikor már jó pár perce el kellett volna indulniuk egyszer csak felpattant a székből, és felkiáltott: "Rendben! Akkor majd én vezetek!" Hogy szedhetném ki a másik szeméből a szálkát, ha az enyémben egy gerenda áll? Persze sehogy, mert valószínűleg ha egy gerenda van a szememben, semmit sem csinálok már, de értjük a lényeget. A gerenda eltakar mindent, hogy látnám már azt az apró szálkát a másik szemében? Jézus sosem szerette a képmutatást. Amikor a tömeg körbeveszi, elmond egy példát ami szürreális. Teljesen értelmetlen, mert lehete

“Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon“ Zsoltárok 91:11 Elég csak egy pillantást vetni bármely templomba, és kiderül, hogy az angyalok mindig is izgatták az emberi képzeletet. A bibliát olvasva kiderül, hogy angyalból is többféle van. Vannak jó angyalok, akik Isten szolgálatában állnak, és vannak olyan “angyalok”, akik az ördög, avagy angyali neve alapján Lucifer szolgálatában állnak. Babits Mihály így írja le a problémát Három angyal című versében: “Három, három, három, három, három angyal szállt felém.  Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.  Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,  mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen.  Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat  ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,  hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova  rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?  Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt!  és a másik messze szállott, aki olyan könnyű volt

"Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt." Pál levele a filippiekhez 4:12 Soha, senki nem mondta, hogy kereszténynek lenni egyenlő a nyugodt, békés élettel, a vagyonnal és a hírnévvel. Ha ezek mind maguktól értetődőek volnának, Pál csak a bővölködést és a jóllakást ismerte volna meg Krisztus apostolaként, de ahogy láthatjuk, a tapasztalatai ennél sokkal komplexebbek voltak. Gondolhatnánk, hogy a sokféle tapasztalat eredményeképpen megrendült a hite, vagy megkérdőjelezte Isten szeretetét, de a megpróbáltatások soha nem gyengítik, mindig erősítik az embert, így, ideális esetben az ember hitét is. Gondolj csak bele! Az a gyerek, akinek az iskolai órarendje hétfőtől-péntekig napi hat matematika órából áll, matematikai kérdésekben egyetemi szintű jártasságra tehet szert, de helyesen írni, vagy idegen nyelven soha nem tanul meg, és a testsúlyával is egész életében problémái lesznek a

  „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.”   ( 37. Zsoltár 4 . vers ) 18+? Igen. Ugyanis az itt szereplő, gyönyörködésnek fordított héber szó (oneg) a következőt jelenti; Azt belső borzongással járó boldogságot, amit egy férfi és egy nő érez a nászágyban való egyesülés és forró beteljesülés során. A szükségleteink olyanfajta kielégítését, ami egy csecsemő arcán látszik, miközben édesanyja éltetadó emlőin csüng. Azt az önfeledtséget, gondtalanságot, mely a játékba belefeledkező kisgyermekeket jellemzi, amikor megszűnik számukra a tér, az idő, s nincs más, csak a játék, a játék és a játék. Azt a rajongást, az utánzás és hasonulás vágyát, amit kamaszként élünk át, miközben szobánkat és magunkat is teleaggatjuk kedvenc együttesünk, csapatunk, sztárjaink, stb. képeivel és relikviáival. Azt a ’megvan’, ’megcsináltam’ érzést, amit egy sikeres vizsga letétele, egy pályázat elnyerése, vagy egy új állás megszerzése okoz. Azt a felhőtlen megelégedés

„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” Példabeszédek könyve 17.rész 17.vers Egy ember hosszú útra indult. Az út hossza kb.27 km-r lehetett. Az egész vidék sziklás, elhagyatott. Nem járt arra egyetlen árva lélek sem, kivéve azokat, akik az olyan utazókra vártak, akik egyedül mentek, csomaggal és védtelenek voltak. Bár nem lakott azon az útszakaszon és környékén senki, de időnként fel-fel bukkantak vándorok, akik a közeli városban, Jerikóban éltek. Az utazónk is oda sietett, de útközben szörnyű támadás érte. Rablók keresztezték útját, akik félholtra verték és kifosztva ott hagyták vérbe fagyva. Nem sokkal később egy pap halad el az úton, de ügyet sem vetett a sérültre, ahogy a következő utazó sem, aki egy lévita volt. Mindketten a hosszas templomi szolgálatuk után indultak haza és ezen az útvonalon keresztül kellett haladniuk. Talán egy kicsit most meg is döbbenünk, hogy két templomi szolgálatot végző személy is elhaladt a sérült mellett és egyik sem foglalkoz

  "Az pedig monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat." Lukács evangéliuma 10. fejezet 27. vers Azért is érdemes olvasni Lukács sorait, nekünk keresztényeknek, mert rájöhetünk, milyen messze is vagyunk mindattól, amit Krisztus és népe képviselt előttünk. De félreértés ne essék, nem akarok én most egy önmarcangoló, saját magunkat ledorongoló monológot kerekíteni erre a helyre. Sokkal inkább vezet az a szándékok, hogy elősegítsem magam és mindannyiunk jellembeli változását, ami Jézus szándéka is volt, amikor szembesítette önmagával az ifjú írástudót. Mert az önmagunkkal való szembenézés nélkül biztosan nem érünk el változást, mert nem értjük meg, honnan, hová kellene eljutnunk. Talán az első és legfontosabb ebben a történetben, hogy mindannyiunk szándéka ugyan az. Az ami akkor is volt, vagyis eljutni az örök életre. Ahogyan akkor ezt szerette volna ez a fiatalember. Ahogy

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” 23. zsoltár Emlékszem, amikor összeházasodtunk a férjemmel, és beköltözhettünk az első közös albérletünkbe, az egyik legjobb dolog az volt, hogy végre valahára megszűntek a távolságok. Már nemcsak bizonyos napokon tudtunk találkozni, nem kellett kilométereket utazni, hogy egy rövid időre lássuk a másikat, hanem végre együtt élhettünk meg mindent. És egy jóadag mindent megéltünk… Ahogy visszagondolok a mögöttünk lévő évekre, és rápillantok az Ember őszülő halántékára, egyfajta megnyugvás tölt el. Nem mondom, hogy szívese