Meg fogok szólalni
„Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Lukács evangéliuma 19:37-40 Évszázadokon keresztül a templomdombon hevertem. Valaha egy sziklatömb voltam a szentély egyik falában, láttam az Istent, éreztem ködbeburkolt jelenlétét, aztán idegen csapatok tettek minket a földdel egyenlővé. Később újjáépült a szenthely, de engem már nem tudtak felhasználni hozzá, hiszen darabokra törtem. Már csak arra voltam jó, hogy néha valaki felkapjon, és hozzávágjon egy embertársához teljes erőből. A kiálló élem miatt nem volt olyan kövezés, amiből engem kihagytak volna. Valaki mindig megtalált, az...