reggeli dicséret

Szeretni kötelesség „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” (János első levele 4. fejezet 11. vers) "A király megkegyelmezett az adós szolgának. Ez azt jelképezi, hogy Isten minden bűnt megbocsáthat. A király, aki megszánva szolgáját elengedte adósságát, Krisztust ábrázolja. Az embert a törvény, amelyet áthágott, elítélte. Az ember önmagát nem tudja megmenteni. Krisztus ezért istenségére emberi természetet öltött, és eljött erre a világra. Bűntelen életét odaadta a bűnösökért. Feláldozta magát a mi bűneinkért, és minden léleknek felkínálja ingyen a vérrel megvásárolt kegyelmet. "Az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!" (Zsolt 130: 7). Ezért kell nekünk is szánalmat tanúsítanunk a többi bűnös iránt. "Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást." "Ingyen vettétek - mondja Krisztus -, ingyen adjátok" Ha testvéred vétkezik, bocsáss meg neki! Amikor bűnét m

Ne ítélj! „Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.” 1Korinthus 4:5 „Mi nem tudunk olvasni az emberek szívében. Gyöngeségekkel lévén tele, nincs jogunk mások fölött ítélkezni. Véges ember csak a külső látszatból tud következtetni. Egyedül arra bízták az ember feletti ítélkezést, aki jól ismeri a tettek titkos rugóit és aki gyöngéden, irgalmassággal telten mond ítéletet. […] Krisztus a jellem egyedüli igaz mértéke. Aki tehát önmagát teszi meg mérvadónak, az saját magát emeli Krisztus helyébe. Az Atya a Fiúra bízott minden ítélkezést (Jn. 5:22), ezért aki mások indítékai fölött merészel ítélkezni, az Isten Fiának előjogát bitorolja. […] A legsúlyosabb következményekkel járó bűn az a rideg, elítélő, engesztelhetetlen lelkület, amely a farizeusokat jellemezte. […] Rendkívüli éleslátással rendelkezhetünk ahhoz, hogy felismerjük más

Isten érthető üzenete " Abban az időben megszólalt Jézus és ezt mondta:"Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek ." Máté 11:25 (új prot.ford.) A pár éves játszóház és cserkészvezetői tapasztalatomra alapozva el tudom mondani, hogy Jézusnak ez a kijelentése nagyon is helytálló a "kisdedek" (Károli fordítású Biblia) értelmét illetően. Néha humorosan, de olyan éles meglátással szólnak hozzá az élet nagy kérdéseihez, hogy minket felnőtteket is gondolkozásra késztet. Tegnap az egyik kisfiú azt kérdezte tőlem, hogy "Isten úgy teremtett minket, hogy mind apukává és anyukává nőjünk?" Íme, az élet fontos célja egy 5 éves gyereknek: a család. Vajon melyik volt az az idő, amikor Jézus mondta ezeket a szavakat? Máténál a 11.fejezetben Jézus és János párbeszéde olvasható, hogy most kinek mi a feladata, aztán a meg nem tért városok ellen beszél Jézus, és végül hálát ad Atyjának hívva mi

Még el sem hangzik a kiáltás „És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás könyve 65. fejezet 24. vers) Mikor Henivel összeházasodtunk, megegyeztünk, hogy bizonyos helyzetekben, amikor nincs lehetőség szavakkal kommunikálni, mimikával, pislantással, kacsintással vagy kézjelzésekkel adjuk a másik tudtára, ha valamire szükségünk van. Néhány előadás alkalmával már élveztük is ezeknek a metakommunikációs ’beszélgetésnek’ az előnyeit. Ha ki kellett osztani egy evangélizáció során szórólapot, vagy valamit a táskában felejtettem csak egy összenézés és minden a helyén volt. Ahogy az évek telnek, és egyre inkább megismerjük egymást, észrevettük, hogy más dolgokban is működik ez a speciális kommunikáció. Mondhatni csak egymásra nézünk, és már tudjuk, mit szeretne a másik. Sőt minél inkább megtanuljuk önzetlenül lesni a másik kívánságát, egyre apróbb rezdülésekből is világosan megérthetjük egymást. Persze ez nem helyettesíti a szavakkal való beszélgeté

Mindenkitől elnézést kérek a délelőtti reggeli dicséretért! „Ne félj, én megsegítlek!" „Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!" (Ézsaiás 41,13) A „kislányom” (ha hallaná, hogy így utalok rá, biztosan tiltakozna, hiszen „már” nyolcéves) nem szeret hangosan imádkozni a reggeli és esti áhítatainkon. Magdival, a feleségemmel elfogadtuk ezt és hagyjuk, hogy amikor majd eljön az ideje, szívből mondja a szavakat. Az igazat megvallva egy időben mélyen bántott a dolog. - Megkérdeztem tőle, hogy magában szokott-e imádkozni. - A válasz igen volt. Mintha egy nagy-nagy kő hullott volna le a szívemről. Jött a következő kérdés. - Például miért imádkoztál legutóbb? Szinte földbe gyökerezett a lábam. - Azt mondta, hogy az aranyéremért, amit a mosonszolnoki Judo kupán nyert. Valóban aranyérmes lett azon a versenyen. Ami nagyon megdöbbentett, hogy soha nem láttam rajta korábban, hogy fontos lett volna neki az eredmény. Azt gondo

Állandó készültségben „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” Lukács evangéliuma 12:40 Mire véljem mindezt? Fenyegetésnek? Baljós árnyak közeledtének? Vagy egy komoly figyelmeztetés, felhívás van Jézus szavaiban? Bárhogyan is olvasom ezt és a környező „szolgás” példázatokat az érzésem ugyanaz: „ha rossz szolga leszek, megnézhetem magam”. Ezt az érzést teszi teljessé a Lukács evangéliuma 12:47 verse: „Az a szolga, aki ismeri az ura akaratát, de nem kezd hozzá, hogy megtegye, vagy nem az Ura akarata szerint cselekszik, nagy verést kap.” (Egyszerű fordítás) Gondolkoztunk már azon, hogy miért használ Jézus időnként nagyon kedves szavakat, máskor pedig olyan keményen szól, hogy a hallgatók legszívesebben láthatatlanná válnának? Egyszer azt mondja „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…”; most pedig azt mondja: ha nem dolgozol rendesen, nagy verést kapsz! Kedves Szolgatársam! Mielőtt netán tovább méltatlankodnánk, ismerjünk be v

A hívők tettei Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti". Jelenések könyve 19:8 A Jelenések könyvében a gyolcs ruha, avagy hosszú fehér ruha egyike a visszatérő jelképeknek. Már az első fejezetben találkozunk vele, mégpedig Jézus öltözetében. Jézus, mint főpap viseli ezt a hosszú ruhát először, majd sokan mások csatlakoznak hozzá: követői, a keresztények. A szoros kapcsolat tehát, ami bennünket Jézushoz fúz, megjelenik. Jézus igaz tettei a mi tetteink is, példaként állnak ellőttünk, hogy azokat mi is kövessük. Ez fontos is, hiszen a Szentírás szerint, amikor Isten megjelenik az ég felhőin, hogy ítéletet tartson felettünk, nem azt vizsgálja majd, hogy mit állítunk magunkról, hanem, hogy mit tettünk. Tetteink tanúskodnak-e hitünkről, és megváltozott életünkről. „Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival