reggeli dicséret

"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget." Z soltárok könyve, 62. fejezet, 2. vers Jó lenne pihenni végre, kicsit elcsendesülni, semmit nem csinálni. De nem lehet, mert kora reggel elkezdődik a nap, sietni kell a mosdással, a reggelivel, az öltözködéssel, sietni kell a munkába, utána sietősen megebédelni, még több munka, mindeközben egyéb ügyeket intézni, otthon házimunka, otthoni feladatok, és sokszor a családdal töltött időből is egyfajta feladat lesz, amit valahogyan be kell sűríteni a napba, és nincs lehetőség arra, hogy kiélvezzük, igazán megéljük a velük töltött időt, ahogyan arra sem volt idő, hogy az utcán ma megálljak, és megcsodáljam azt a csodálatos, rózsaszínbe borult virágzó fát, amelyből csak úgy áradt az édes illat, és ha végre eljutok a teendőim végére, akkor gyorsan aludni kell, mert mindjárt kora reggel van, elkezdődik a nap, sietni kell a mosdással, a reggelivel, az öltözködéssel, sietni kell a munkába, utána... Elég nem kell folytatni, min...

  „Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, amelyet az Úr visz véghez szemeitek előtt.”   ( Sámuel első könyve 12. fejezet 16. vers ) Megfigyelted már, hogy rangos sportesemények olimpia, világbajnokság, stb. alkalmával, milyen kérdéseket tesznek fel a riporterek a célvonalnál a még levegőért kapkodó győztesnek? Ami mindig elhangzik: És mi lesz a következő verseny, ahol rajthoz állsz? Hol láthatunk legközelebb?   Hát hiába az élet már csak ilyen. Még a sikert sem élvezheted. Mint az a hegymászó, aki miután felért a csúcsra, szét se néz, nem gyönyörködik a tájban, hanem csak rohan tovább. Nincs idő elcsendesedni. Ez egy túlpörgetett mókuskerék, amiből nincs kiszállás! Vagy mégis van? Megállítható ez az ördögi motolla? Igen. Az irányítás a te kezedben van. Hogy lefekvés előtt, vagy reggel miután felébredsz, vagy amikor jön a szombat, akkor milyen gombot nyomsz meg a telefonodon. Egyáltalán kézbe veszed-e. Légy bátor! Légy Offline! Áll...

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” Zsoltárok könyve 46:11   Ahogy ezt az igét elolvastam, eszembe jutott a szentföldi tanulmányút, amin részt vehettem. Életem egyik legnagyszerűbb utazása volt. Egész más színben fénylenek azóta a Szentírás történetei. Egy héten keresztül jártunk a Biblia földjén, egyik helyről a másikra, igyekeztünk mindent megnézni, ami csak belefért az időnkbe. Fantasztikus idegenvezetőnket élmény volt hallgatni.  Hazaindulásunk előtti utolsó nap délutánján Cézarea városának maradványait csodáltuk meg, és ekkor éreztem a leginkább, hogy végre csendet szeretnék magam körül. Nem akarok több történetet hallani ásatásokról, Heródesről, Izraelről, a Római Birodalomról. Csak ülni akarok a sziklákon, nézni a hullámokat, magamba szívni a sós levegőt, és érezni a helyből áradó ősiséget. Csak csendben akarok lenni, érezni, ahogy Mindenható mellém ül, és velem együtt hallgat....

„Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.” (Zakariás könyve 2. fejezet 13. vers) Egyszer egy prédikációban feltettem a kérdést; Mit tennél, ha Jézus most fizikálisan belépne az ajtón? Majd hallottam, ahogy az egyik mobilozó fiatal a mellette ülő társa felé fordulva azt mondja, hát az elég ciki lenne. Ciki, mert nem szeretnéd, ha látná, hogy a telefonom játszol, facebookozol… Ciki, mert nem biztos, hogy akarnád, hogy Jézus miniszoknyában és átlátszó blúzban, vagy rövidgatyában lásson... Ciki, mert hiába vetted fel a legszebb öltönyt és hiába van a kezedben a legdrágább bőrkötéses Biblia, ezek sem rejthetik el Előle az álszent szívedet… S mi lenne, ha ma oda kellene állnod Teremtőd elé? Akkor is nekiállnál magyarázkodni, hogy miért tetted, miért mondtad ezt, vagy azt? Hogy miért voltál/miért vagy indulatos, durva, kedvetlen, lusta? Hogy miért nem beszélgetsz Vele többet és miért nem adod tovább azt a sok-sok áldást, amit naponta ...

„ Az Úr azonban így felelt neki: 'Márta, Márta sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.'” Lukács evangéliuma 10:41-42 Épp a konyhában tettem-vettem, amikor közeledő léptekre lettem figyelmes. Bátyám, Lázár közeledett Jézussal és többi tanítványtársával együtt. Gyorsan eléjük siettem, és kértem őket, jöjjenek be hozzánk, pihenjenek meg nálunk. Örömmel fogadták meghívásomat. Mária is otthon volt, és amint vendégeink megérkeztek és leültek, ő is melléjük telepedett. Örültem a vendégeknek, mert tele volt a ház, de tudtam, sok teendővel jár, hogy mindannyiuknak elegendő ételt készítsek. Így hát, miután mindenkinek sikerült kényelmes helyet kínálnom, munkához is láttam. Arra vágytam, hogy a lehető legjobban érezzék magukat, ezért igyekeztem az ételt a legfinomabban elkészíteni. Annak tudata, hogy már biztosan éhesek, és még nincs étel előttük, nyugtalanná tett....