reggeli dicséret

Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él. Habakuk próféta könyve 2:3-4 Miért? Meddig? Mikor? Habakuk próféta azokat a kérdéseket tette fel Istennek, amiket emberek milliói feltesznek - sokszor még akkor is, ha nem is hisznek benne. Miért történik annyi szörnyűség a világon? Meddig tűri Isten azt, hogy az emberek egymást bántják, és ártatlanok ezrei szenvednek? Mikor jön el végre, hogy rendet teremtsen? A próféta végül kap valami válaszféleséget Istentől, de ez a válasz ránézésre egyáltalán nem az, amit várnánk az ilyen kérdések esetén. Sőt, túl sok konkrétumot sem találunk benne: ez már eldöntött dolog; nem fog csalódást okozni; lehet, hogy késik, de te csak várj türelemmel stb. Kicsit olyan ez, mintha Isten kezében nem lenne semmi, csupán üres ígéretekkel próbálná hárítani a felvetett problé...

Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Róma 8:14 Szeretett tanárom mesélte egyszer, hogy neki az egyik legnagyobb professzor Sajti Mari néni volt, egy tanyán élő idős parasztasszony. Pál Róma 7-ben komolyan küzd az emberi természettel, amely mindig a rosszra viszi. Mari néni ezt nagyon egyszerűen lerendezi: „A föld idese a gaz.”. Ahogy a gazt nem kell öntözni, permetezni; mert nő magától, úgy nőnek bennünk a bűnös emberi természet vadhajtásai is. Szüleim egy fogyatékosok intézetéből mentek nyugdíjba, ahol Misike (egy kb. 3 éves gyerek szintjén megrekedt gondozott) mindig azt énekelte „Mások vittek rossz utakra engem…”. Pálnál a ’más’, az az „óember” vagy „testi ember”. Ez okot adhat sok teológusnak arra, hogy helyt adjon Pláton filozófiájának, mely szerint van a bűnös test és a bűntelen lélek. El kell mondanom, hogy a Biblia nem tanítja ezt. Az ember bűnös testestől, lelkestől és megváltásra szorul a test is. „Ó! én nyomorult ember…” zárul Róma 7 teljesen reménytelenül. És ...

Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –, és az én szolgám, akit kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz! Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. Ézsaiás próféta könyve 43:10-11 Ma van a család nemzetközi napja. Ez az a nap, amikor arra emlékezhetünk, hogy milyen fontosak a kapcsolatok, azok az emberi közösségek, amikben nap mint nap élünk. Ilyenkor eszünkbe juthatnak olyan pillanatok, amikor a családunk kiállt mellettünk, amikor erőt adott nekünk, amikor támogatott. Mi a család? Ez egy olyan fogalom, amit rengeteg módon megközelíthetünk. Egy közeg, ahol önmagam vagyok? Egy olyan közösség ahol elfogadnak olyannak amilyen vagyok? Mi az alapja a családomnak? A vérszerinti kötelék? Isten azt mondja, hogy az egyetlen szabadító Ő maga. Azt mondta, hogy te és én egy család vagyunk, mert hozzá tartozunk. Azt mondja, hogy az a vér ami összeköt nem az, ami az ereinkben folyik, hanem az, amit Ő...

Kiálts hozzám és én válaszolok, hatalmas és rejtett dolgokat jelentek ki neked, melyekről még nem tudsz. Jeremiás próféta könyve 33. fejezet 3. verse Ha hiszel Istenben, akkor vágysz arra, hogy kapcsolatban légy vele. ennek egyszerűbb formáit, mi hitgyakorlók, elég jól ismerjük. Imádkozunk, elmondjuk Istenünknek mindazt, ami érint bennünket. Kérésünket, hálánkat, érzéseinket, kételyeinket és Ő válaszol. Legtöbb esetben a Biblia által, az írások fényében értjük meg akaratát. De milyen jó azoknak, akik közelebb álltak, állnak hozzá! Mindig is különlegesnek tartottam Isten prófétákhoz fűzött viszonyát. Ez valami másféle kapcsolat, mint az egyszerű hívőkkel való viszony. Valami sokkal több annál. A próféták ott állnak közöttünk és az Isten között. Sokszor rajtuk keresztül, az ő szavaik segítségével érthetjük meg Urunk üzenetét. Ahogy a mi, adventisták prófétája is, Ellen G. White tartotta önmagáról. az ő írásai egy kisebb világosság, mely a nagyobb világosság felé vezet minket. mert ug...

De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. Máté evangéliuma 19.fejezet 14.vers Életem egyik legszebb időszaka volt az, amikor gyerekekkel foglalkoztam. 5 év alatt rengeteg mindent tanítottak nekem, bár én mentem oda, hogy na majd most mindent megtanítok nekik. Többnyire az Istennel kapcsolatos élmények és tapasztalások át adása lett volna a cél és bár kitartóan beszéltem nekik Istenről, a kegyelemről, arról, hogy annyira fontosak vagyunk az Úrnak, hogy értünk adta egyetlen fiát, mégsem ez volt az, amit azonnal megjegyeztek. Egyik osztállyal kissé viharosan indult a kapcsolatunk. Bátrak voltak a vissza szólásban, a kiabálásban és időnként a szemtelenségben is. Kissé legyőzöttnek éreztem magam, amikor sokadszorra sem sikerült megszelídíteni őket. Aztán történt valami. Egyik alkalommal már nem akartam görcsösen rájuk erőltetni a saját mondanivalómat, hanem beszélgetésbe elegyedtünk az élet nagy dolgai...

Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;  áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! Lukács evangéliuma 6:27-28 "Bocsáss meg annak aki bánt téged, de jól jegyezd meg az arcát!" - mondja a vicc. Néha úgy érzem, hogy ez a mentalitás jellemző ránk, keresztényekre. Bár szavakkal megbocsátunk, de a szívünkben lévő sebek megőrzik a haragot. Lehet benned is felmerül a kérdés, hogy mégis hogy tudnád elfelejteni azt, hogy ki bántott. A válaszom az, hogy sehogy. Elfelejteni nem tudod, és nem is hiszem hogy kell. Ha valaki bánt, az fáj. Ha valaki megsebzi a lelked, heget hagy maga után. Elfelejteni szinte lehetetlen. Mégis azt mondom, hogy a felejtés és a szeretet nem ugyanaz. A szeretet azt jelenti, hogy a másik által okozott fájdalmat kezelem, külön választom a személyt és amit tett vagy mondott. Függetlenítem a személyt a történtekről. A tettet nem kell elfelejt...

Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. Jeremiás 1:5 Annyit érsz, amennyit megtermelsz. Nem vagy több, mint az általad előállított érték. Legyél bármilyen „beosztásban” is eredményeid, profitod, termelékenységed alapján határoz meg a mai világ. Az vagy, amit csinálsz. Ez a megbetegítő gondolkodás észrevétlenül be tud lopakodni a lelki életbe is, ahol még nagyobb károkat tud okozni, "Istennek" álcázva magát. Jeremiás újragondolásra hív. Az idézett bibliai könyv szavai egészen más perspektívából látják az egyén értékét. Nem csak a körülmetéléstől – Izrael Istenével való szövetségkötéstől – vagy más vallásos teljesítménytől függött az egyén értéke: legyen az keresztség, adakozás, vagy bármi egyéb. Már a legtehetetlenebb állapotban is, ahol a leginkább rászorultál Isten ismert és szeretett. Ez komoly üzenettel bír ma, amikor annyira vagy értékes, amennyire a fogyasztói kultúra fogyaszthatónak ...