reggeli dicséret

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Ézsaiás próféta könyve 49:15-16 “Akinek nincs esze, legyen notesze.” Ez az egyik olyan mondás, amit nagyon hamar és nagyon nyomatékosan megtanultam, lévén, hogy borzalmas a memóriám. Nem tudom, hogy ez azért van, mert valami az agyamban rosszul van bekötve (nem lennék meglepve), vagy azért, mert hamarabb elindultak az öregedés folyamatai (ebben az esetben sem) de nevek, arcok, dátumok, sőt, sokszor alapvető információk – “Mikorra is kell az oviba menni a gyerekért?” “Befizettük már a villanyszámlát?” – is nehezen jönnek elő. Ilyenkor (lenne) jó egy átlátható jegyzetfüzet, amiben minden fontos információ könnyen kikereshető, és ellenőrizhető. Ma, a technika korszakában – legnagyobb szerencsémre – már a zsebemben van minden, amire szükségem lehet: teendő lista, jegyzetfüzet, naptár. Csak fel

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid." Ézsaiás próféta könyve 49. fejezet 15-16. vers Annyi mindent elfelejtünk az életben!  Irigylem a nagyszüleimet, sőt, a szüleimet is, akik mind sokmindenre emlékeznek az életükből, mert én ebben sajnos nem vagyok túl erős. Vannak, akik névre pontosan fel tudják sorolni az osztálytársaikat, még akár negyven év távlatból is — én örülök, ha a szomszédaim nevei időben eszembe jutnak. Rengeteg dolgot elfelejtettem már, és ennél csak rosszabb lesz. Vagy jobb, mert például ennek az elmúlt évnek a nagy részét szívesen elfelejteném. Emlékezés és felejtés — néha kicsit olyan, mintha semmi ráhatásunk nem lenne a dologra. Pedig ez nem teljesen igaz. Persze ahányan vagyunk, annyifélék, és vannak köztünk, akik jobb memóriával vannak megáldva, mint mások, de azért valamennyi emlékezőtehetséggel

Hát ez rémes! Azt hiszem, öregszem. Még az csak hagyján, hogy elfelejtem, mi volt a tegnapi ebéd, a tegnapelőttiről nem is beszélve, de hogy egy fontos megbeszélésről elfeledkezem! Vagy, hogy a pénztárnál, közvetlen fizetés előtt elfelejtem a PIN kódomat? Vagy épp megígértem valakinek, hogy imádkozom érte a műtétje előtt és alatt, és csak másnap jutott eszembe az egész, akkor is csak azért, mert felhívtak, és közölték, hogy a műtét sikerült?! Valami emlékezetkiesést-gátló dilibogyót kéne szednem? Aztán ma reggel egészen felvillanyozódtam. Ó hát, már 4000 éve is volt ilyen gond elődeimnél! Ezt olvastam az Igében: „Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat ruhájuk csücskeire nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a csücskök bojtjaira kék zsinórt. Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat. És ne a szívetek vágyát, és a szemetek kívánságát kövessétek, amely paráznaságba visz.