„Béke, béke, barátság”
„Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.” Malakiás könyve 3:23-24 (Károliban Mal 4:5-6) Összeakasztják a kisujjukat, és a mondóka ütemére rázogatják, mint amikor kezet fogunk egymással. „Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság?” Egy ideje ez is hozzátartozik a kibékülési rituálénkhoz, hála az óvodáknak. Nem egy elvünk és elképzelésünk volt a gyermeknevelésről, ami csak addig tartotta magát, amíg meg nem születtek az utódaink, vagy épp még nem érték el az adott kort. De a bocsánatkéréshez ragaszkodunk. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeink megtanulják, mindannyian követünk el hibákat, még a felnőttek is (sőt…), de lehet, sőt, fontos bocsánatot kérni, helyre lehet hozni, meg lehet beszélni és fel lehet oldani a konfliktust. Lehet újból közel kerülni egymáshoz. Felelősek vagyunk a tetteinkért, és felelősek...