reggeli dicséret

„Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” Sofóniás könyve 3:17. Sofóniás próféta könyvét ritkán olvassuk, idézzük, a legtöbben nem is ismerik, egyszerűen átlapozzák. De miről is szól ez a mindössze három fejezetből, összesen 53 versből álló irat, illetve mitől lett a Szentírás része? Sofóniás, az ie.7. században, a babiloni fogság előtt szolgált. Üzenetét két részre oszthatjuk: A könyvének első része Isten közelgő ítéletét, a szétszóratást és annak okát, Izrael bálványozását taglalja, azzal együtt, hogy Isten aztán minden más népet is megítél. A könyv azonban nem ezzel, nem az ítélet képével, hanem a maradék visszatérésének ígéretével zárul. Hiszen, az Örökkévaló nem fenyegetőzni akar, célja nem a riogatás, hanem a veszélyre való figyelmeztetés és a megtérésre hívás. „Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekszetek; keressétek az igazság...

„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Márk evangéliuma 8. fejezet 35. vers) Augustinusról, a később híressé vált egyházatyáról olvastam, hogy mikor még csak egy egyszerű templomba járó vallásos ember volt, így imádkozott: „Istenem, tisztíts meg, de még ne most!” S ma is vannak, hozzá hasonlóan, akik lehet azt mondják ugyan, hogy: „Jöjjön el a te országod!”, de belül hozzáteszik, csak még ne most, meg ne a jövő héten, ne idén, ne… Nekem még terveim vannak. Még ezt el akarom érni, még oda el akarok utazni, még élni akarok. Egy kis haladékot adj Uram, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit, és mire rájönnek, hogy amiért időt kértek az nem teszi boldoggá őket, akkor, ha nem is késő a megtérés, de nincs már erő, hogy tegyenek is valamit Jézusért. Sokan mondták már nekem is, akik életük végén döntöttek; „bárcsak előbb jöttem volna Jézushoz, ak...

„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (János evangéliuma 3. fejezet 17. vers) Mit teszünk, ha megromlik az étel? - Kidobjuk Mit csinálunk, ha javíthatatlanul tönkremegy a porszívó? - Veszünk egy másikat. Mit teszünk, ha csalódunk az emberekben?         - Magukra hagyjuk őket. Mit csinálunk, ha nem érezzük jól magunkat a gyülekezetben?         - Nem megyünk többet. Mit teszünk, mikor nem jön azonnal válasz az imádságra?         - Abbahagyjuk az imádságot. S mit tesz velünk az Isten, ha nem törődünk vele, ha nem szólunk hozzá, ha megszegjük parancsolatait, ha nap, mint nap megtagadjuk, ha percenként eláruljuk, ha újból és újból megfeszítjük? Nem úgy bánik velünk, mint mi gondolnánk, nem töröl el, nem cserél el, nem kárhoztat, hanem kis herceg módjára gondoskodik...

„Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lukács evangéliuma 19. fejezet 8-10. vers) Nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy Jézus ma áthalad településünkön. Már régóta vágytam, hogy láthassam, de álmodni se mertem volna, hogy együtt fogunk vacsorázni. Igen, már régóta vártam erre a találkozásra. Bár mindenem megvolt, vagyon, hírnév, ám mindez lelki béke, belső megelégedettség nélkül. Minden nap szolgák hada leste kívánságomat, emberek sokasága kereste kegyemet, miközben titokban irigykedve megvető pillantásokat intéztek felém. Magányos voltam az érdekbarátok gyűrűjében. Senki sem látta mennyire üresnek éreztem magam. Csak az az idegen. A Názáreti. Bár lehetőségem lett volna az első sorból...

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lukács evangéliuma 19. fejezet 10. vers) A felfedezések korában, mikor vitorlás hajók cirkáltak a világ óceánjain, nem volt ritka, hogy a természet erőivel szemben még a legjobban megépített fregattok is gyenge lélekvesztőknek bizonyultak. S ha partot is ért egy-egy hajótörött, csekély kilátása volt a megmenekülésre és még kevesebb, hogy valaha is hazaérhet egy arra tévedt hajó fedélzetén. Egy hajótörött, aki túlélte a vihart, a lakatlan sziget viszontagságos adottságait, nap nap után felment a sziget legmagasabb pontjára és onnan leste a reménylett fehér vitorlát. Mikor már-már feladta, megtörtént a csoda. Egy közeledő kis pötty a nagy kékségben. Igen, ez egy hajó. De vajon meglátják a jelet? Észrevették. Lehorgonyoznak az öbölben. Csónakban emberek jönnek. Nagy öröm, ölelkezés. Ám, mikor beszállnak az ide-oda himbálódzó csónakba, hajótöröttünk kiugrik a vízbe és a part felé szalad. Fél. - Én nem akarok ...