reggeli dicséret

 “Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 38-39. verse Van olyan kötél ami nem szakad el? Egy alkalommal amikor az autóm elromlott, vontatni kellett. Sajnos este történt, és aránylag messze, Budapest egyik végéből a másikba kellett átmenni. A hosszú úton rengeteg lámpa és gyalogátkelő volt. Édesapám figyelmeztetett, hogy óvatosan a fékkel, mert minden kötél szakad. Hátul gurultam, piros volt a lámpa, én meg óvatosan a fékre léptem… Mint szoktam. Csak egy nagy reccsenést hallottam, meg egy puffanást. A kötél megfeszült, jobban mint kellett volna, és elszakadt. Azt mondja Pál, hogy mégis van olyan kötelék, ami nem szakad el semmilyen hatásra. Az igazi kibogozhatatlan, sőt átvághatatlan gordiuszi csomó maga Isten és a

"Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 38. vers Emlékszem rá, hogy gyermekkoromban mennyire szerettem a tornaórákat. Különösen a talajtornát és a szertornát. A kedvenceim közé tartoztak azok a gyakorlatok, amikben dobbantót is használtunk, mint például a tigrisbukfenc és a szekrényugrás. A szekrény egy több elemből álló, párnázott felületű tornaszer volt, aminek a magassága attól függött, hogy hány elemet raktunk egymásra, a szélessége körülbelül 40 centi, a hosszúsága pedig talán kicsit több mint egy méter volt. Az egyik végéhez tették bizonyos távolságra a dobbantót. A szekrényugráshoz neki kellett futni, aztán lendületből rá kellett ugrani a dobbantóra, majd mielőtt átrepültünk volna hosszában a szekrény felett, a kezünkkel rá kellett csapni a túlsó vége közelében, úgy, hogy a felsőtestünk megemelkedjen, a lábunk pedig előre lendüljön, és a szekrény túloldalán a talpunkra kellett érk

"Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével, és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására." Pál levele a filippiekhez 1:8-11 A gyakorlat teszi a mestert, szoktuk mondani. De a gyakorlat ennél sokkal több! A gyakorlat igazi hatalom. A gyakorlott személy olyan éles érzékekre tesz szert, aminek a létét talán nem is fogja fel teljesen. Például vannak olyan múzeumkurátorok, akik meg tudják különböztetni az eredeti műalkotást a hamisítványtól, anélkül, hogy meg tudnák fogalmazni, mi a különbség a kettő között. Vannak olyan gyakorlott radiológusok, akik agyi MR, vagy CT alapján meg tudják "jósolni", hogy hol várható, hogy agyvérzés alakul ki, még az előtt, hogy bármilyen egyértelmű je

  „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”   ( Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 22. vers ) Egy öregember a kertjében kis diófát ültetett. Egy arra járó így szólt hozzá: Ó, tata! Minek pazarolja az erejét? Mire ez a fa gyümölcsöt hoz, addigra maga már rég nem lesz! Igen – volt a válasz – valószínű ennek a kis fának én már az első termését sem élem meg, de ezt a fát nem magamnak, hanem az unokámnak ültetem. Ma reggel Isten, bennünket a természeten keresztül így tanít: Nézz csak meg egy fát! Bármelyiket. Mit gondolsz, miért teremtettem? Azt gondolod, csupán azért létezik, hogy tisztítsa a légkört, vagy hogy kivághasd és bútort, munkaeszközt, vagy fegyvert készíthess belőle, hogy hasábja parazsánál melegedhess? Azt hiszed azért terem gyümölcsöt, hogy téged jóllakasson? Tévedsz! Egy fa, ha tudna beszélni, azt mondaná, hogy az ő célja; erdővé válni. A termés lényege, nem a külső burok, hanem

„Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint!” Máté evangéliuma 9.fejezet 29.vers Hiszed, hogy Isten képes meggyógyítani? A történet, amelyben ez a mondat elhangzik három dologra is fókuszál. Az alap helyzet, hogy Jézus már túl van egy néhány gyógyításon, Jairus lányának a feltámasztásán – ami nagy port kavart – és az emberek nyíltan mentek oda hozzá segítség kérés gyanánt, mert amiket láttak megnyitotta a lelküket és reménykedni kezdtek. A történet első momentuma, hogy Jézust követi az a két vak, akiknek a fenti mondat szól. Nem álltak egy helyben és várták, hogy majd Jézus előbb-utóbb oda megy hozzájuk. Tisztában voltak vele, hogy egy akkora Tanító, Mester, Gyógyító sok feladatot kap, sok helyre megy, sok ember van körülötte és csak azoknak segít, akik kérik. Hiszen ha megfigyeljük, a legtöbb gyógyítás vagy úgy történt, hogy a beteg családja, esetleg barátai futottak oda Jézushoz, vagy maga a beteg kérte a gyógyítást. Ez fontos a mai időre nézve

"...az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért..."  Titushoz írt levél 1.fejezet 2. vers Van élő reménységed az örök életre? Van üdvbizonyosságod? Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos, ugyanakkor nagyon érzékeny kérdés. Miért baj, ha nincs meg ez a reménységed? Miben reménykedem, ha kihagyom az újjáteremtett Földet; a bűn nélküli, ezért teljes harmóniában, tökéletes egészségben élő világot; a szeretteimmel, a történelem nagy hithőseivel, az értünk szolgáló angyalokkal és a Megváltómmal való személyes találkozást? Mi nyújthat megnyugvást, vigasztalást betegség és halál esetén? Pál azt mondja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor. 15.19) Milyen veszélyt hordozhat, ha van üdvbizonyosságod? A Biblia arra figyelmeztet, hogy lesznek olyanok Jézus visszajövetelekor, akik hamis biztonságérzetet tápláltak önmagukra nézve, ezért mindent elveszítenek (l. Máté 7.21-23, Máté 8.11-12,

„Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Pál levele a rómaiakhoz 5. fejezet 1. vers   Olyan jó olvasni ezt az igét. Olyan jó leírva látni, és kimondani hangosan: „békességünk van Istennel”. Mert ez hiányzik a világból, a mindennapokból, az emberi életekből. A béke. Érezheted magadon, hogy a feszített tempó, a korlátozások miatt kialakult bizonytalanság, az alattomos vírus puszta léte folyamatos feszültségforrás, és olyan könnyen elveheti a békédet.    Vágyunk a békére, arra, ha kívül nincs is meg, mert ebben a feje tetejére állt világban egyszerűen lehetetlen megtalálni, belül mégis ott legyen megrendíthetetlenül. Vágyunk arra, hogy legyen hova menekülnünk, és Isten ma reggel pont ezt a kaput tárja előttünk szélesre. Mert Nála békére lelhetünk. Igazira, olyanra, melyet a körülmények nem képesek befolyásolni, sem az érzelmek kikezdeni.    Békességünk lehet Vele, mert Krisztus a vérével fizetett ezért. Békességünk, mert Krisztus magára