reggeli dicséret

"Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat." A példabeszédek könyve 22:5 Emlékszem, gyerekkoromban volt egy könyvünk, amibe a szerkesztője keresztény tematikájú képeket gyűjtött össze. Régi könyv volt, többnyire fekete-fehér rajzok és grafikák voltak benne, de gyerekként lenyűgöztek a néhol humoros, néhol komoly hangvételű képek. Akkor még nem tudtam, mi volt a képek célja, (ma már tudom, hogy evangélizációs illusztrációknak használták őket, még valamikor a hatvanas-hetvenes években) csak azt tudtam, hogy izgalmasak. Az egyik képet különösen sokat nézegettem, és bár a könyv nagy része a feledésem homályába merült már, ez a grafika még valamennyire felsejlik. Egyik oldalon egy széles, sima út vezet a szakadék felé. Az úton mindenféle "bűnösnek" titulált ember flangál, ki erre, ki arra. Egyik-másik még talán le is ül, nem siet sehova. Az emberek mellett feliratok: "részeges", "tolvaj", "hazug"... Ú...

"Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki:  - Asszony, megszabadultál betegségedből! És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent." Lukács evangéliuma 13:10-13  Először csak néha nem nézett az emberek szemébe. Azután egyre gyakrabban kerülte a tekinteteket. Majd a vállait leeresztette. Később nem figyelt rá, hogy Isten egyenesnek teremtette az embert. Egyre inkább a földet figyelte az ég helyett. Egy napon arra ébredt, hogy nap nap után úgy telt el, hogy eddig nem akarta, de most már nem tudja megtenni, hogy felegyenesedik, mert nincs esélye rá többé. Mindezért önmagát hibáztatta. Ha lett volna valami, amire hivatkozott volna, bár nem lett volna segítség, de talán nem lett volna ekkora a teher.  Nincs mentsé...