reggeli dicséret

„ Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentléleki is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek.” ApCsel 5,29-32 Károli fordítás A kínos és szégyenteljes keresztfa hozott üdvösséget és reménységet a világnak. A tanítványok, ezek az egyszerű férfiak, minden vagyon és vértezet nélkül indultak az evangélium terjesztésére. Krisztus erejében hirdették a jászolról és a keresztről szóló csodálatos történetet és győztek le minden ellenállást. Világi kitüntetés vagy elismerés nélkül is igazi hősök voltak. A hitnek hősei. Ajkaikról isteni beszéd áradt szerte, mely megrendítette a világot… A papok és főemberek ámulva hallgatták az apostolok világos és bátor tanúbizonyság-té

„ Hirtelen olyan hang hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire” Apostolok cselekedetei 2:2-3 Tizenegy riadt felnőtt férfi és néhány asszony. Összezsúfolódva egy ház padlásterében. Az ajtó gondosan zárva. Halkan beszélgetnek, imádkoznak. Csak valaki meg ne tudja, hogy itt vagyunk! Felidézték sorba – ahogy eszükbe jutott – az elmúlt három év eseményeit. Többször elhangzott, hogy „emlékszel, amikor…” Jézusról beszélgettek. Megváltoztatta életüket. Mátét felállította az asztaltól, és elhívta, Fülöpöt meg a barátját – Nátánáelt egész különös módon szólította meg. Péternek azt ígérte, hogy emberhalásszá teszi. És most? Mindennek vége! Elment! „Pedig mi azt reméltük…” És sorolták, hogy mit reméltek. Keserűek, csalódottak voltak. Reménytelenül, tehetetlenül néztek a holnap elé. Mit kezdjünk magunkkal? Közben néhány prófécia egyre jobban megvilágosodott előttük. Em

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak." Rómabeliekhez írt levél 8:28 Ülök a csendben, és mélyen gondolkodom. Kezem a kép hiányzó darabjai után matat.Tétován keresem életem nagy fényképének hiányzó darabjait,de a sűrű homokban nem találom.A sűrű réteg elrejti előlem a hiányzó részeket, és tanácstalanul ejtem fejemet a forró homokra. Aztán hirtelen világos lesz előttem minden. Valahol mindannyian Isten kezében vagyunk. Életünk hiányzó puzzle darabjait magánál tartja egészen a végig, akár elismerjük, akár nem. Kérdések motoszkálnak bennem... Vajon miért is nem adott meg Isten olyan dolgokat, amiért rendíthetetlenül könyörögtem, de néma maradt az ég. Talán, mert életem igazi értelmét nem szolgálták és nem jutottam volna el idáig. Ma reggel ezt az imádságot mondtam el... Istenem! Ha kell akkor adj nehéz időszakokat, hogy megtanuljak bízni benned. Ha hasznomra válik egy betegség, akkor vállalom. H

„A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.” (János evangéliuma 3. fejezet 8. vers) Mily sokan vannak, akik úgy vélik; valamilyen módón használatba, birtokba vehetik Istennek Lelkét. S vallják, hogy azok, akik nem hozzájuk hasonlóan gyógyítanak, szólnak nyelveken, vagy imádkoznak, azok nem megtért emberek. Olyan ez, mintha valaki azt állítaná magáról képes szelet támasztani és azt irányítani. Bizony Jézus is beszél olyanokról, akik rendelkeznek különféle erő megnyilvánulásokkal, de ezek mögött más lélek áll. „Uram! Uram! nem a te nevedben... Sohasem ismertelek titeket" (Máté 7:22-23) E. G. White így ír a Szentlélek munkájáról:„Nem az ember dolga, hogy működésbe hozza a Szentlelket: ellenkezőleg, ő dolgoztatja és használja fel az emberi eszközt.” (Az igazi megújulás, az egyház legnagyobb szükséglete, 86.o.) Ez az, amiről az egész Szentírás beszél. A Szentlélek munkája elsősorban a jellem megvá

„Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam, az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel.” Luk.3,16. „Gondolkodtál-e már valaha azon, miért is élt a tanítványokban olyan halált megvető bátorság? Mi adta nekik azt az erőt, hogy az akkor ismert világ határáig elvigyék az evangéliumot a lehető legkedvezőtlenebb körülmények ellenére is? Péter önelégült kijelentések helyett hűségesen alárendelte magát az Úr akaratának, és hatalmasan hirdette az örömhírt. Tamás kétségeit felváltotta a sziklaszilárd hit. Jakab és János, a mennydörgés fiai is teljesen megváltoztak: az Úr Jézus alázatos szolgáiként munkálkodtak. Máté, a ravasz adószedő az evangélium hűséges krónikása lett; Máriát, az egykori rosszhírű nőt pedig később a kereszt tiszta életű, szerető szívű hőseként ismerték. A pünkösdi események drámai változást hoztak mindnyájuk életébe, és ugyanez történhet veled és velem is! A Szent

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznek is, én nem feledkezem meg rólad!" Ézsaiás 49:15 Voltál már olyan helyzetben, mikor úgy érezted, gondoltad, hogy elhagyott az Isten? Bármilyen képtelen dolog, de Izrael népe épp ezt hangoztatta, magyarán Istent okolta saját hűtlenségének következményeiért: "De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!" (14.v.) Istennek bőven lett volna oka magára hagyni a kemény nyakú népét. Mégsem tette. Velük volt, vezette, elhordozta őket, és bevezette az Ígéret Földjére gyermekeit. Emberi eszünkkel fel sem fogjuk, mit vállalt Isten népéért, mikor negyven éven át személyesen vezette őket a pusztaságban tűz-, és felhőoszlopban. A végletekig hű maradt szövetségéhez, ígéreteihez. A mai igénk üzenete nagyon szívhez szóló, hiszen melyik anyáról tudnánk elképzelni, hogy elfeledkezik gyermekéről. Bár hallunk elhagyott, eldobott gyermekekről, de n

„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” Pál levele a rómaiakhoz 8:16-17 Te is inkább sarokházat örököltél volna, mint apád fájós térdét, vagy a nagymama gyenge hátát, esetleg a szuvasodásra nagyon is hajlamos fogakat, ideges természetet vagy rosszindulatot. Nincs egy gazdag, amerikai nagybácsid, aki rád hagyta volna élete vagyonát, melynek már a kamataiból meg lehetne élni. De nem a mesében vagyunk, hanem a szürke, küzdelmes hétköznapokban. Itt nincs örökség, és ha van is, az sem arról szól, és úgy játszódik le, ahogy te azt elképzelted. Utódainkra száll a tartozásunk, hibás tulajdonságaink. Génjeinkben tovább örököltetjük rossz jellemvonásainkat, és az ember alap bűnösségét. De Krisztusban Isten megoldást nyújt neked: egy igazi örökséget!Örökséget, mert kész volt érted felál