reggeli dicséret

"Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.” Zsoltárok 19,2-3 Sokszor utazom autóval egész hosszan, ilyenkor mindig nézem az ablakon át elsuhanó tájat. A kedvencem az a pillanat, amikor elérkezünk a naplemente idejéhez. Még soha sem láttam két egyforma naplementét. Szemkápráztató, gyönyörűséges, amikor a hanyatló nap sugarai áttörnek a felhők foszlányai között. Nem csoda, hogy sok keresztény ábrázolás – ikonok, festmények, oltárképek – felhasználja ezt az Isten dicsőségének bemutatására. A gyönyörű természeti jelenségek látványa áhítatot keltenek bennünk, egyfajta katarzist élünk át, a kép foglyul ejti a tekintetünket, a gondolatainkat. Percekig állunk és bámulunk és átérezzük mit érezhetett szeretett költőnk a Tisza parton: „Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül. Óh természet, óh dicső

„Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” János 4:24. Az Isten lélek. Szellemi – lelki lény. Lelki beállítottságú. Több mint 50 évvel ezelőtt létezett a Szabad Európa Rádió. Valahol kint Nyugaton a bemondó mondta a híreket, információkat, eseményeket. Mi meg itt hallgattuk – volna – ha nem lett volna valaki, vagy valami, aki, vagy ami folyamatosan zavarta az adást. Isten hullámhosszára csak a lelki beállítottságú emberek tudnak ráállni. Akik mindennél fontosabbnak tartják, hogy megtalálják annak a hangját, aki az út, az igazság és az élet. Akik őt imádják, azoknak az életében alapkövetelmény, hogy lelki beállítottságúak legyenek, különben elbeszélnek egymás mellett, nem értik egymást. „Nem azáltal kerül az ember közösségbe Istennel, hogy egy szent hegyet vagy egy szent templomot keres. A vallást nem szabad külső formákra vagy ceremóniákra korlátozni. Egyedül az a vallás vezet Istenhez, amely Istentől jő. Ha helyesen akarjuk

"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." Péter első levele 5:7 Olyan könnyű elengedni a problémákat - csak annak nem, aki a bűntől megrontott bolygón éli az életet. A gond mindössze annyi, hogy egyedül ezen a bolygón beszélhetünk problémákról. De Valaki már bizonyított. Akinek volt gondja arra, hogy négyezer éven keresztül kivárja a pillanatot, az időnek teljességét, amikor megszületik, hogy megéljen emberként 33,5 évet, azért, hogy nekünk, embereknek ne kelljen reménytelenül élnünk ezen a planétán, és minden fájdalmat elviselt, hogy együttérezzen velünk, Annak a Valakinek gondja van ránk. Istennek gondja volt arra, hogy kicserélje Ádám és Éva magakereste viszkető fügefalevél-öltözékét, a sokkal időtállóbb és strapabíróbb bőrruhára. Istennek gondja volt rá, hogy József ne pusztuljon el Egyiptomban, mint egy rabszolga, hanem a fáraó palotájában küldetést teljesítsen. Istennek gondja volt arra, hogy táplálja népét a pusztában - igaz mannával, a

„Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,” (Zsidókhoz írt levél 6. fejezet 19. vers) Újévkor sokan megfogadják; jövőre jobb életet fogok élni, leszokom a dohányzásról, az italról, le fogok fogyni, több időt fogok tölteni a családommal. Mint hívő; többet fogom olvasni a Bibliát, odaadóbban fogok szolgálni a gyülekezetben, másoknak is hirdetni fogom az evangéliumot. De hol van már az Újév? Nemhogy az újévi fogadalom! Az a baj velünk, hogy könnyen ígérünk, és nem vagyunk kitartóak. Egy-két hétig, hónapig minden rendben, aztán ahogy csökken a lelkesedés, úgy fordítunk hátat az adott szónak. S ezt látjuk mindenütt. Házasság, már ha valaki felvállalja a másikat…, jön egy érzés, hogy most már más tetszik, aztán egy másik és így a végtelenségig. Munkában, hobbiban mind megfigyelhető, úgy vagyunk, mint a gyermekek, mikor új játékra vágynak, de mikor már az övék, néhány alkalom után megunják és ismét egy újra vágynak. Milyen jó, hogy Isten nem í

„Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.„ Ésaiás 44,22 Jó reggelt kívánok minden kedves olvasónak. Tegnap még felhő borította az eget , de ma reggelre ragyogó napsütésre ébredhettünk. A madarak vidáman énekelnek, egy új nap kezdődött. Minden nap egy új reggellel kezdődik! Felkelünk, és mielőtt elkezdenénk a munkánkat elolvassuk a Reggeli dicséretet. Kapunk egy igét, amiről elgondolkodhatunk, amire visszagondolhatunk egész nap. Ma reggel az égboltra irányította figyelmünket az Ige. Ahogyan a tegnapi felhő eltűnt, úgy törli el Isten is a mi bűneinket. Mi szükséges ehhez, hogyan lehetünk tiszták Isten előtt? Az ige azt mondja „térj én hozzám, mert megváltottalak”. Figyeljük csak meg! Miért térjünk Istenhez, miért fogadjuk el Őt? MERT megváltott. Ő lépett előbb, Őt feszítették értünk keresztre, pedig mi érdemelnénk halált. Ha mi elfogadjuk ezt az áldozatot, és megbánjuk bűneinket, és akarunk is változást a mi

„ Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente! Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat! Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta! ” Zsoltárok könyve 134:1-3 Amikor a Zsoltárok könyvét kézbe vesszük egyfajta énekes könyv szövegét olvashatjuk kotta nélkül. A bevezetőben található megjegyzés szerint   ez a zsoltár egy „zarándokének”, melyet a jeruzsálemi ünnepekre haladva útközben énekelhettek az izraeliták. Bizonyos értelemben mi is egy zarándokúton veszünk részt, aminek a célja, hogy személyesen találkozhassunk Istennel. Nagyon fontos szem előtt tartani a végcélt, de az is fontos, hogy itt a földi utunkon is meglássuk, megtapasztaljuk Isten jelenlétét, vezetését. Gondoljuk végig, hogy mi adhat okot a hálaadásra, dicsőítésre! Emlékezzünk vissza Isten személyes életünkben megnyilvánuló gondviselésére, szeretetére. Magasztaljuk Őt azért AKI, dicsérjük őt, azokért a dolgokért,

„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” János evangéliuma 12:26 Szükségem van rád! Tudod, annyian élnek kétségek között velem kapcsolatban, vagy éppenséggel teljes meggyőződésükből hisznek… valamit rólam, de igazán nem bennem. Olyan sokan félreismertek már, és olyan kevesen mondják el, adják tovább azt, hogy ki is vagyok valójában. Jobb, ha nem is rémítelek meg azzal, mennyien nem értik, mi is történt a Golgotán, miért volt erre szükség, miért kellett meghalnom, és egyáltalán feltámadtam-e valóban? Számtalan ember gondolja úgy, hogy jól van, Istenem, te megtetted, amit tudtál, most én jövök. Majd én elég jó leszek hozzád, és kiérdemlem az áldozatodat; majd én megfelelek neked, és akkor majd én magam is elhiszem, hogy szeretsz.  Tudod, kimondhatatlanul fáj ez nekem. Fáj, hogy nem annak ismernek, aki vagyok, fáj, hogy nem értik meg: én már megtettem mindent – nekik csak hinniük kell, hi