reggeli dicséret

És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt. Apostolok cselekedeteinek könyve 20. fejezet 32. verse Kit lehet ajánlani? Ki lenne az közülünk, aki először tenné fel a kezét, hogy itt vagyok, engem nyugodtan lehet ajánlani. Vagyunk olyan keresztényeket, akiket nyugodtan bátor szívvel merünk ajánlani? De másokról beszélni mindig sokkal könnyebb. Szinte élen járunk ebben. Akárhol vagyok, egy buszon, vagy egy üzletben arról fecsegnek az emberek: „láttad a facebookon?” Ezek a mondatok csaknem beszűrődnek keresztény társalgásunkba is. Nem a nyitottságról van szó, hanem arról, hogy megítélünk másokat, hogy milyenek, és hozunk egy döntést. Igen őt lehet ajánlani, de azt a másikat nem, az nem elég jó! Az Istennek ajánlanak téged és engem, magunkat vizsgálgassuk meg, hogy mi ajánlhatóak legyünk, de nem úgy, hogy ajánlom magam. Hadd imádkozzam most érted kedves olvasó a...

„Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.” (Pál apostol 2. levele a Korintusbeliekhez 10. fejezet 18.vers) Ismerős ajánlása nélkül munkahelyet találni, sőt bármit elérni az életben szinte lehetetlen. S mindez régen sem volt másképp és nemcsak a világban úgy általában, hanem a születő keresztény gyülekezetekben is. Ennek oka azon vándortanítók megjelenése volt, akikről Pál így nyilatkozott: „ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” (Apcsel.20:30) Ahogy az apostol írja; ezek az emberek önmaguk kiválóságát és az apostolok tökéletlenségét hangsúlyozták; „Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.” (10. vers) Erre a vádra válaszolva írja Pál, hogy neki nincs szüksége emberi ajánlásra, egyrészt, mert a Korintusiak személyesen ismerték, másrészt, mert őt nem ember hívta el, és nem ember ajánlja, hanem maga az Úr. ...