reggeli dicséret

“Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.” Jób könyve 5:17-19 Nem rég elém került egy humoros kép pár. Az elsőn egy férfi volt, legyen a neve Nick, aki összetörten ül a padon, miközben egy barátja vigasztalja a következő monológgal: “Ne aggódj! Istennek terve van ezzel az egésszel.” A második képen egy szakállas férfi áll, kezében egy kőtáblával, amin a következő mondatok szerepelnek: “Isten tervei: 1. Megteremteni a világot. 2. Olyan traumát okozni Nicknek, amit nem tud egészséges módon feldolgozni.” Isten nem tervez neked rosszat. Isten tervében nem szerepel az, hogy elveszíted a munkád, a családod, vagy hogy bántalmaznak, esetleg olyan betegséggel kell küzdened, ami egy életre tönkretesz, vagy akár el is veszi azt. Jób sem erről beszél. Istennek nem célja, hogy ártson neked. Sajnos van bűn, van Sátán és van sze...

"Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: „Bízzál, leányom, hited megtartott téged.” És meggyógyult az asszony abban az órában." Máté 9. fejezet 22. vers A mindennapi életünkben óriási szerepe van annak, hogy bízunk, hiszünk-e valamiben vagy sem.  Például, ha bízunk abban, hogy egy feladatot jól el tudunk végezni, akkor nagyobb eséllyel fogjuk tudni teljesíteni, mint ha nem hisszük el ezt. Végeztek egy pszichológiai kísérletet egyetemeken, amely során a tanulmányaik kezdetén minden hallgatóval kitöltettek egy tesztet, és a kiértékelés után megmondták az erre kiválasztott a diákoknak és a tanároknak is, hogy ők kiemelkedő képességűek. Csakhogy nem a tesztek valódi eredményét közölték velük, hanem gyengébb, átlagos és jobb képességű fiataloknak is mondták azt, hogy ők a legjobbak közé tartoznak. Ez volt a kísérlet lényege. Ebben a meggyőződésben voltak, ezért azzal az elvárással voltak maguk iránt, és a tanáraik is irántuk, hogy az ő teljesítményük átlag feletti ...

Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. Zsoltárok könyve 34:15-16 Ismered a Nike mottóját? A minap a bizalomról beszélgettem valakivel, és arról, hogy milyen jó lenne, ha a gyülekezeti közösség — vagy bármilyen választott közösség — teljes bizalomban és őszinteségben tudna működni, ahol elmondhatnánk a nehézségeinket, kríziseinket, kihívásainkat, sőt, akár bűneinket is egymásnak, együtt imádkozhatnánk érte és egymást támogatva fejlődhetnénk. Beszélgető partnerem furcsán reagálta le a dolgot. "Ha valaki elmondja a bűneit, akkor utána mindenki furcsán fog nézni rá, és világgá kürtöli! Ez senkinek nem volna jó!" — mondta. "Addig, amíg a közösség minden egyes tagja el nem éri az őszinteségnek és bizalomnak ezt a fokát, addig senki nem fog bízni a másikban." A beszélgető társamnak igaza volt, hiszen az első, aki ki meri magát szolgáltatni és ilyen módon megbízik a közösség tagja...

  „Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.”   ( 118. Zsoltár 28. vers ) Egy alkalommal a teológiai főiskolán azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk imanaplót. Azaz vegyünk egy füzetet, húzzunk egy függőleges vonalat a lap közepére, majd naponta írjuk le az egyik oldalra a kéréseinket, a másikra pedig azt, hogy miért vagyunk hálásak. Ez látszólag egyszerű feladatnak tűnt. - Uram, kérlek, hogy segíts a tanulásban, a vizsgán! Vigyázz a szeretteimre! Gyógyítsd meg a betegeket! – gyűltek sorban a kérések. De miért is lehetünk hálásak? Ide csak egy-egy suta mondat került: Uram, köszönöm, hogy ma sütött a nap. Köszönöm, hogy felébredtem. Bizony, rá kellett jönnünk, hiszen ott volt előttünk a bizonyíték, hogy önző emberi mivoltunkból fakadóan kérni azt nagyon jól tudunk, de megköszönni valamit? Sőt egyáltalán észrevenni azt, amiért hálásak lehetünk? Ez nem megy. Olyanok vagyunk, mint az a tíz leprás, akik azt tudják kiáltani: Jézus, Me...

„Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd!” Példabeszédek könyve 3.fejezet 31.vers Az életünk tele van olyan jelenségekkel, amelyek azt a gondolatot erősítik, hogy valamit nagyon nem jól csinálunk, hogy ha a szerencse és a pénz folyamatosan elkerül. Látunk egy filmet vagy olvasunk egy könyvet, ahol a főszereplő játszi könnyedséggel vegyül az alvilággal, téve mindezt olyan természetességgel és jól palástolva, hogy szinte a néző/olvasó is kedvet kap egy kis kalandhoz. Veszélyes terep ez, mert gyakran összekeverik a jót a rosszal és ember legyen a talpán, aki megtudja húzni a határvonalat és felismeri, hogy csak azért, mert valami sikert hoz, nem biztos, hogy jó. Néha felmerülhet   az a gondolat, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha időnként tennénk egy kanyart, kicsit más irányba is kacsintanánk és talán a szerencse utána is mellettünk maradna, amikor visszatérünk a jó oldalra. Ebből a gondolatból egyenesen következik a módszerátvétel és már azon kapj...

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.”  Efézus 2. fejezet 8-9. vers Mintha zsigereinkben lenne elrejtve az az eszme, hogy ki kell érdemelnünk Isten jóindulatát és így az üdvösséget. Újra és újra azon kapom magamat, hogy megpróbálok valamit tenni, amivel megnyugtathatom a lelkiismeretemet, valamit, amibe belekapaszkodhatok és amire építhetem a reménységemet. Mintha a kegyelem ajándéka nehezen megragadható és túlzottan megalázó lenne… Pedig Pál apostol nagyon világosan fogalmaz: megmentettek vagytok. Ez kegyelemből van, azaz Isten ajándéka számunkra, mivel szeret bennünket. Az ajándék sajátossága pedig, hogy lehetetlen kiérdemelni, az árát pedig az ajándékozó fizeti meg. Az én részem az, hogy elfogadom-e hittel Isten ajándékát, és örülök-e neki, hálás vagyok-e érte. Lehet, hogy azért olyan nehéz ez számunkra, mert nincs benne mivel dicsekednünk? Egyedül a dicsőítés, Isten dicsőítése mara...

„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. […] Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.”  Zsoltárok könyve 91:1-4, 9-10 Hatvanhat évvel ezelőtt apai nagyapámat elküldte nagyanyám a boltba kenyérért. Ő el is indult, hogy beálljon a sorba, azonban a történelem közbeszólt, és a pékség előtt való várakozás helyett inkább a Sztálin szobrot segítette le a talapzatáról. Ott volt, amikor belelőttek a tömegbe, mert szabadságot akart a hazájának, szabad Magyarországot a gyermekének, és minden idegszálával ellenkezett az orosz elnyomás és a kommunizmus ellen. Hála Istennek, igaz, kenyér nélkül, de estére épségben hazaért. Nem mindenkivel történt így. 1956. október 23. és december...