reggeli dicséret

"Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében." Efézus 6,10 Mióta eltörölték a kötelező sorkatonaságot hazánkban feléledt egyfajta nosztalgia iránta a középkorú, katonaviselt férfiak körében. "Azok voltak ám a szép idők!" "Akkor megtanultuk mi is a fegyelem, a rend. Mit is jelent valóban férfinak lenni." - hangzik itt ott. Majd jönnek a vicces vagy komoly sztorik a kemény kiképzésekről, amit a mostani generáció már csak filmekből ismer. Tény és való, a katonai kiképzés célja, hogy képessé tegye az egységeket a lehetséges háborúban arra, hogy feladatukat a legjobban végre tudják hajtani. Ez alatt az idő alatt el kell sajátítaniuk minden szükséges dolgot és komoly fizikai kondícióra, erőnlétre is szert kell tenniük. Mindez pedig folyamatos gyakorlással érhető el, ami komoly próbatételt jelent sokak számára. Pál szándéka is valami hasonló: fel akarja készíteni hittársait az eljövendő nagy harcra, amit meg kell vívniuk. Számos ...

Elbújni Isten elől Még a gondolata is képtelenség, nem igaz? Pedig Dávid valami ilyesmin gondolkodott. Hova bújhatnék el előled Istenem? A Mennybe? A sírba? A tenger túlsó partjára? Vagy:  „Ha azt mondanám, a sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság. A sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság.”   Zsoltárok 139: 11-12. Pedig néha de szeretnénk elbújni Isten elől. Ugyanúgy, ahogyan a szüleink elől annak idején, amikor valami csínyt követtünk el. Érdekes, de még őket sem lehetett megtéveszteni. Emlékszel erre? ’Kislányom/kisfiam, hadd nézzem, nem puha-e az orrod! Mert ha igen, akkor bizony hazudtál!’ Valahogy mindig átláttak rajtunk. Vajon honnan tudták, hogy valami rosszban sántikálunk? Isten elől pláne nem lehet elrejtőzni. Nem mondhatod, hogy „Uram, kérlek, most egy kicsit foglalkozz más bolygók gondjával, amíg megcsalom a felségemet!” Vagy „Uram, kicsit pletykálni...

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Lukács evangéliuma 16:10 Már a régi emberek is tudták, hogy mennyi minden múlhat apróságokon. Egy középkori angol versike így mutatja ezt be: Egy szög miatt a patkó elveszett. A patkó miatt a ló elveszett. A ló miatt a lovas elveszett. A lovas miatt a zászló elveszett. A zászló miatt a csata elveszett. A csata miatt az ország elveszett. Máskor verd be jól a patkószeget! Ma sincs ez másképp. Egy mosoly a fásult pénztárosnak – nem nagy dolog. Megdicsérni a másikat – pofonegyszerű. Nem rádudálni a lámpánál előttünk elbambult sofőrre – apróság. Hellyel kínálni a fáradt utast a buszon – ez csak természetes. Nem továbbadni a zaftos pletykát – semmibe sem kerül. Csöndbe maradni, amikor igazságtalanul vádolnak minket – nem lehetetlenség. Egy kicsivel többet megtenni, mint amire megkértek – igazán könnyű. Végighallgatni azt, akinek bánata van – nem nagy ügy. Elmosogatni anélkül, hogy...

„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.” (36. Zsoltár 8-10.vers) Ma reggel, Dávidnak Isten kegyelméről szóló gyönyörű éneke mellé csupán egy másik 'éneket' helyeztem el. Reményik Sándornak, a két világháború közötti erdélyi magyar líra jeles képviselőjének költeményét, melynek címe: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés...

„Ne bosszankodjál föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.” Prédikátor könyve 7. fejezet 9. vers Ha a kritizálás olimpiai szám lenne, akkor mi biztos a mezőny elején foglalnánk helyet. Azonban ha arról lenne szó, ki hogyan bírja a kritikát, valahol a versenypálya végén kullognánk. Persze, van a jó szándékú kritika, ami elvileg jól esik az embernek, de az is csak mértékkel. Képzeld el, hogy egy előadó vagy! Prédikátor, szakmai tanácsadó, tréner, tanár, stb. Felkészülsz az előadásodra (Te tudod, hogy mennyire), beleadod a legjobb tudásod (elvárhatóan) és mintegy 45 percnyi önálló beszéd után a hallgatók 30-40%-a odamegy hozzád, hogy van egy-egy észrevételük. Mindenkinek külön-külön... Elkezdik mondani a jó szándékú kritikát, és te csak hallgatod türelmesen. Megvan? Jó érzés? Hasznos, de jó érzés? Vannak, akik nagyon hamar felcsattannak, vagy megsértődnek. A legapróbb dolgon képesek évekig tartó haragot táplálni a szívükben.  Az ...

"Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem." Zsoltár 51,14 Voltál már úgy, hogy igazán mélyen átérezted, hogy valamit helyrehozhatatlanul elrontottál? Rád nehezedett már a bűn súlya, következménye, fájdalma? Akkor igazán azonosulni tudsz Dávid kérésével: "Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem". A bűneinkkel való szembesülés mély és sötét verembe, teljes reménytelenségbe taszít bennünket, ahonnan a magunk erejéből nem tudunk kiszabadulni. (Talán az egyetlen - átmeneti - "megoldás" a felejtés, amikor mindent megteszünk azért, hogy ne kelljen a valós helyzetünkről gondolkodni... Nem véletlenül van olyan sokféle módszer arra, hogy a gondolkodásunkat tompítsuk...)  Milyen hatalmas ajándéka Istennek a Megváltó és a megváltás üzenete! A bűnömre, Ő adott megoldást. Megmentett a halálos ítélettől, új reménységgel ajándékoz meg. Nem csupán megbocsát, de megígéri: kiszabad...

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” Máté evangéliuma 5:44-45  Ugye tudod, milyen érzés, amikor valakit jobban szeretnek? Amikor kivételeznek vele, és minden reális indok nélkül többet és jobbat kap mindenkinél. Vagy amikor negatív megkülönböztetés ér téged, csak azért, mert rólad van szó.  Tapasztaltad már ezt a saját bőrödön, és talán te is tettél már így. Kivételeztél valakivel, valakikkel, és nem adtad meg mindenkinek az azonos bánásmódot. Átélni piszkosul rossz. Amikor te teszed, akkor pedig lehet keresni a magyarázatokat, mert azokból mindig akad bőven.  Ne félj, Isten nem ilyen. Ő nem tesz különbséget ember és ember között. Mindenki egyedi és megismételhetetlen számára. Mindenkiért elküldte az Ő Fiát, aki mindenkiért feláldozta az életét. Ebben a mindenkibe...