reggeli dicséret

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. 1Korinthus 10:13 Gyermekkorom óta szeretek focizni. A meccsekről szóló hírek nem érdekelnek, az azonban feltűnt, amikor pár éve egymást érték az olyan hírek, hogy fiatal focisták a pályán, meccs közben rosszul lettek és meghaltak. A cikkekben persze mindig feltették a kérdést, hogy mi lehetett a tragédia oka, és ki érte a felelős. Természetesen az edzők, meg az orvosok voltak az első számú lehetséges gyanúsítottak, hogy esetleg túlhajtották a sportolót, illetve nem vették időben észre, hogy valami nincs rendben nála, nem szabad ennyire terhelni. Mindannyiunk élete, bele értve a lelki életet is, hasonlítható egy sportoló pályafutásához. Vannak edzések, vannak meccsek, vannak kudarcok, sikerek, örömök, bánatok, balesetek. Vannak ellenfelek, van edzőnk, és van orvosunk is. A...

Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Jakab apostol levele 1. fejezet 12. vers A világ egy része izgatottan készül most a párizsi olimpiára. A magyar rádió is több riportműsorral, archív felvételek lejátszásával hangol az eseményre.  Ezek közül csíptem el nemrég egy, Kemény Dénessel, a vízilabda válogatott volt szövetségi kapitányával készült interjút, akivel 2000-2008 között három olimpiai aranyat nyertünk. Ami szavaiból megragadt, hogy nevéhez hűen ő a kemény munka híve. Így, a sikereket sem a szerencsének, a játékosok puszta  tehetségének, hanem a kitartó, szorgalmas edzésmunkának tulajdonította. Emellett azt is elmondta, hogy szomorúan tapasztalja, hogy ugyanezeket az eredményeket manapság sokan a befektetett idő és energia nélkül akarják elérni. S mi a helyzet velünk, akik nem az olimpiára, nem egy hervadó babérkoszorú, nem egy felejthető medalion elnyerésére készü...

Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen mehettek be a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába. 2Péter 1:10-11 Sok ember olyan fontosnak tartja az egészségét, az erőnlétét vagy izmai mennyiségét, hogy soha nem elégszik meg az elért teljesítményével. Mindig frissebb, kitartóbb, erősebb, gyorsabb, rugalmasabb, vagy hajlékonyabb akar lenni (és még ki tudja, mi mindent tartanak fontosnak az erre összpontosító emberek). Ezért edzésterveket dolgoznak ki, és kitartóan törekszenek erőnlétük vagy egyéb, számukra fontos adottságaik, képességeik fejlesztésére. Lehet, hogy nekünk ezek a dolgok nem olyan fontosak, de lelki szempontból tanulhatunk tőlük. Miért kellene megelégednünk azzal, amire eljutottunk, amit elértünk Isten segítségével, ha fejlődhetünk is? Márpedig Péter szavai szerint ez lehetséges. Arra biztat, hogy igyekezzünk „még jobban megerős...

  „de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyű. Futnak és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el.”  ( Ézsaiás könyve 40. fejezet 31. vers ) Lefutni a maratoni távot? 42 kilométert? Ez nekem soha nem fog sikerülni! – mondogattam magamban, amikor elkezdtem futni és levegő után kapkodva megtettem életem első 4-5 kilométerét. De ma, a többszöri teljesítés után azt mondom: A maratont mindenki le tudja futni! Persze csak az, akiben megvan az elhatározás, és aki kitartóan elvégzi a szükséges edzésmunkát. Elérni Isten országát? Elnyerni az örök életet? Ez nekem soha nem fog sikerülni! – Mondtad már te is ezt magadnak, vagy másnak? Pedig, tudd meg ez sem nehezebb, mint lefutni azt a pár kilométert. Csak a kérdés itt is az, hogy egyáltalán akarsz-e találkozni az Istennel? Elfogadod a meghívást? Megkeresztelkedsz, azaz benevezel a menny felé tartó versenyre? S ha már ott a neved a rajtlistán, akkor a következő kihívás, hogy minél több ...

"Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" A példabeszédek könyve 4. fejezet 23. verse Talán mondani sem kell, hiszen a 21. században, hála az orvostudománynak, pontosan tudjuk, hogy a szív “minden élet forrása”. Ha valami, a szívünk nélkül lehetetlen élnünk. Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk a vérnyomásra, a koleszterinre, a szívünk állapotára… Persze ha csak ilyen egyszerű lenne, akkor a Példabeszédek könyve bölcsének csupán annyi volna a tanácsa a mai napra, hogy “ne egyél zsíros ételt, és szedd a szívgyógyszereidet!” Az ókori keleten a szívnek sokkal több szerepet tulajdonítottak, mint mi tesszük ma. Igaz, hogy az élethez szükséges vért pumpálja az ereinkben, de a héber kultúrában a szív ezen kívül a gondolatok, a tudás és a tudattalan döntések központja is. Magyarul, a szív az igazi “én” központja. Eszerint a szív határozza meg, hogy hogyan döntök, hogyan cselekszek egy adott élethelyzetben, és a szívem állapota...

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” ( Ézsaiás könyve 41:10 ) Nemrég hallgattam a rádióban egy a vízilabda-válogatott volt edzőjével készített riportot, melyben a tréner arról panaszkodott, hogy a mai fiatalok zöme nem akar edzésre járni, miközben szeretne úgy úszni, mint Cseh Laci, vagy Hosszú Katinka. S bizony, az általa elmondottakat támasztják alá az internetes sportfórumokon leggyakrabban megjelenő kérdések is: Kockás hasat, nagyobb bicepszet szeretnék; Hányszor kell edzeni egy héten, hogy látható legyen az eredmény? Avagy: Kell-e edzenem, ha fogyni akarok? No és a reklámok: Ha kevés időd van edzeni, így érj el jó eredményt. Minek gyötröd magad, edzés helyett vásárold meg tőlünk és az azonnali hatásért szedd te is az x fehérjeport, az y teljesítményfokozót, z fogyásgyorsítót, stb. Edzés nélkül erősödni, munka nélkül meggazdagodni – ez a szemlélet sajnos az élet ...