reggeli dicséret

Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál. Példabeszédek 22:1 Úgy gondolom, kevesen vagyunk azok, akik első olvasásra ne értenének egyet a mai igeverssel a Példabeszédek könyvéből. Elméletben tudjuk, hogy jó embernek lenni jobb és erkölcsösebb, mint gazdagnak lenni. Nem mintha bármi gond lenne azzal, ha valaki tehetős, egyszerűen csak arról van szó, hogy a gazdagságot nem lehet jóságunk, erkölcsösségünk, értékünk mércéjévé tenni. Ennek az elméletét egy bizonyos szintig társadalmunk is megtanítja nekünk, másrészt viszont a gyakorlat, az életstílusunk mind-mind abba az irányba visznek, hogy igenis számít miből mennyink van. Az alapján értékeljük magunkat másoknál jobbra vagy rosszabbra, amit birtokolunk. Gyakran mondjuk, hogy ennek oka az, hogy világunkban minden a pénz, a vagyon körül forog, de ez csak az érme egyik oldala. A másik oldal az, hogy nem tartjuk magunkat elég értékesnek. Inkább még többet dolgozunk, megpróbálunk még több pénzt ke...

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Máté 7:21 Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés. Persze Shakespeare nem ezt mondta híressé vált mondatában, mégis keresztényként szükséges választ adni. Legalább olyan fontos, mint az angol klasszikus szállóigéje. Ismét szeretett tanáromat kell idéznem: „A szót fekve is ki lehet mondani!”. -> „… e nép csak szájával…” (Ézs. 29:13). Ez a mai „langymeleg”, „kultúrkeresztény” leírása. Eljárok a gyülekezetbe, szépen hozzászólok, elmondom a véleményem. De…. semmilyen munkában nem veszek részt. Azt viszont el tudom tökéletesen mondani, ha valaki, valamit rosszul csinál, vagy ép mit kellene csinálnia. Ez Biblikus, mert a Léleknek van olyan adománya, amely a „lelkek megítélése” (1Kor. 12:10). Ez az erősségem. Ez a reggeli dicséret. De, ha tovább megyünk, azt olvassuk, hogy vannak olyanok, akik viszont tesznek. „Nem a te nevedben?” (Luk. 7:22) Egy másik szeret...

Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. Péter második levele 1:10 Az élő fák folyamatosan (minden évben) nőnek, egyre nagyobbak lesznek. Az, hogy mennyit nőnek, az sok tényezőtől függ: a fajtájától, a korától, a talaj tápanyagtartalmától, a földben élő baktériumoktól, gombáktól, a csapadék mennyiségétől, a hőmérséklettől, a környezetével való kölcsönhatásaitól, és így tovább. Ami biztos, hogy nőnek. Vannak több száz éves öreg fák, amiknek sok ága kiszáradt már, és az élő ágvégek is csak 1-2 millimétert nőnek évente, de nőnek. Mert a növekedés az élet jele. Így van ez a lelki életben is. A növekedés az élet jele. Amikor Krisztus megtalált és elhívott minket, valószínűleg még sok dologban nagyon eltért az életünk attól, ami Isten szerint jó és a javunkra válik. Az iránta érzett szeretet, és a vágy, hogy ezt a szeretetet kifejezzük, a Szentlélek erejével megtámogatva, hívő életün...

És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Jelenések könyve 21. fejezet 6. vers Valamivel több, mint egy hónapja, 2025. június 5-én halt meg a világ egyik legtermékenyebb teológusa, Walter Brueggemann. Munkássága nagy részében az Ószövetség prófétáival foglalkozott, de közel 60 kiadott könyve közt találhatóak evangélizációval, vagy éppen igehirdetéssel kapcsolatosak is. Leghíresebb műve az először 1978-ban megjelent Prophetic Imagination (Prófétai Képzelet) Fő tézise, hogy az ószövetségi próféták szerepe mindig az elnyomottak és a rászorulók képviselete volt a fennálló hatalommal – a status quo-val – szemben. Felsorolja a Biblia hőseit, akik akár életük kockáztatásával is a kis emberek mellé álltak és szembeszálltak királlyal, a rabszolgatartókkal – legyen szó Mózesről, aki fellépett a fáraóval szemben, Jeremiásról, aki a királyságot kritizálta, vagy Jézusról, aki izrael vallásosságána...

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. Jakab apostol levele 1. rész 5. vers Nem egyszerűen arról van itt szó, hogy miként válhatunk értelmes, okos emberekké. Még csak nem is arról, hogyan tehetünk szert olyan alkalmazott tudásra, ami eligazít az élet nagy dolgaiban. Hanem arról, hogy hívő keresztény emberként megértjük-e a kísértéseink hasznát. Mindenkinek vannak kísértései, olyan helyzetei, amikor valaki, vagy valami, esetleg saját vágyai is rossz irányba szeretnék terelni őt. Olyan irányba, ami eltéríti őt attól a céltól, amit el szeretne érni. Jakab ebben segít ma reggel bennünket. Először is elmondja, hogy az a bölcsesség, ha a kísértést örömnek tartjuk. Bár minden elterelés időhúzás és bosszantó, sőt, ha engedünk neki, akkor sok bajt is csinál, mégis lényeges és megengedett az életünkben. Ha Isten nem akarta volna, nem lennének. De megengedte, és mivel Őt már jól ismerjük, hogy Jó és szeretett...

Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut. A megbízható ember bőven kap áldást, de aki gyorsan akar meggazdagodni, nem marad büntetlenül. Példabeszédek könyve 28.fejezet 19-20.vers Ez a bibliavers nem a földművelésről szól, vagyis nem csak arról szól. Ez kettős jelentőséggel bír. Első olvasatra olyan fenyegetőnek tűnik, de második olvasatra inkább egy következtetés világosodik meg. Nézzük meg a mind két értelmezést: Amikor földművelésbe kezdünk, szükséges, hogy előkészületeket hajtsunk végre. A talaj megmunkálása, a megfelelő felkészítés, a magok vagy a gumók megfelelő vetése, a gondozás, a különböző kártevők eltávolítása stb. Ahhoz, hogy a kertünk jó termést adjon nagyon sok mindent kell tenni és nem tudjuk a folyamatot siettetni, bármennyire is vágyunk a saját termés fogyasztására. Mindennek ideje van, minden lépésnek fontos helye van a folyamatban, így tehát ha kihagyunk egy lépést, nem biztos, hogy ugyanazt az eredményt kapju...

Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált. Zsoltárok 37:25 Megéri vállalni a becsületesség “bolondságát”, azt hogy önként, a lelkiismeretünkre hallgatva lemondunk olyan előnyökről, amelyeket elérhetnénk ügyeskedéssel, csalással? Érdemes vállalni, hogy inkább mi szenvedjünk kárt, minthogy mi okozzunk kárt (vö. 1Korinthus 6:7 )? Nem csak azt érdemes feltenni kérdésként, hogy mit nyerek akkor, amikor a másikat megrövidítem, hanem azt is, hogy mit veszítek? Milyen terheket veszek magamra, amikor lemondok a jó lelkiismeret békéjéről és öröméről? Dávid élettapasztalata arra ösztönöz, hogy válasszuk a lelkiismereti béke útját, az “igazak” útját, még akkor is, ha ez néha a nehezebb út. Nem csak azért, mert jobb lelki békével élni az életet, mint keserű haraggal és félelemmel, hanem azért is, mert sok hívő ember életének a tapasztalata az, hogy Isten “szemmel tartja az őt félőket” ( Zsoltár 33.18 ), és gondot visel a ho...

Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól. Példabeszédek könyve 8:35 Évekkel ezelőtt egy filctollkészletet kaptam a férjemtől karácsonyra. Sok színből állt, élmény volt színezni velük. Aztán jött a költözés, ami alatt szőrén-szálán eltűnt a készlet. Nem néhány darabja, hanem úgy, ahogy volt, az egész. Hiába próbáltuk visszapörgetni a fejünkben, hogy mikor láttuk utoljára, egyszerűen nem találtuk meg, akárcsak a fekete balerina cipőmet. Elnyelte őket a költözés Bermuda-háromszöge. Biztos vagyok abban, hogy te is veszítettél már el dolgokat, Kedves Olvasó, de talán tapasztaltál csodával határos előkerüléseket is, amikor egészen véletlenül egy nem várt helyről bukkan fel az, amit hosszú ideje vagy legalábbis nagyon lázasan kerestél. Micsoda öröm az ilyen! Mai igénk Isten bölcsességéről szól. Az egész fejezetben róla olvashatunk, hogy ki ő, és mi a küldetése. Úgy áll előttünk, mint egy személy, aki saját akarattal, tervekkel, emlékekkel rendelkezik, mint ...