reggeli dicséret

Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem. Példabeszédek könyve 16:8 Megint azok a piszkos anyagiak! Manapság minden a pénz körül forog. A hírekben az inflációról szóló beszámolók, a munkahelyen a béremelések (jobb esetben legalábbis), a minimálbér növekedés és az adó emelés. Mindig csak a pénz. Engem mondjuk annyira nem zavar, mert szeretem a közgazdaságtant, és a pénzügyet. A feleségem elkezdett vállalkozni. Beszélgettünk ismerősökkel, és próbáltak segíteni. Mondtak tippeket, hogy hol lehet okosan számlázni, vagy épp nem számlázni. Hol lehet kicsit okosabbnak lenni, mint a szabályok. A feleségem következetesen mindig annyit válaszolt, hogy ő nem akar belemenni ilyenekbe, mert a tiszta lelkiismeret és a becsület többet ér minden pénznél. Büszke vagyok rá! Ez az ige erről szól. Az egész lényege a becsület. Tudom, hogy nem tudna feleségem vidáman hazajönni egy erős nap után, függetlenül a pénztől amit megkeresett, mert a becsülete sérült egy “trükk”

"Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem." Zsoltárok könyve 51. fejezet, 16. vers   Isten szabadságra teremtett bennünket. Életünk során szabadságra vágyunk és törekszünk. De vajon hol van ez, és hogyan lehet elérni a valódi szabadságot? A fentebb idézett zsoltárhoz kapcsolódó bibliai történet sokat segíthet ennek megértésében. A történet Dávid királyról szól, aki szabadulásra vágyott, és végül, nagy küzdelmek árán tudta csak megszerezni azt. Az egész ott kezdődött, hogy egy alkalommal Dávid—aki éppen az unalomtól és gyötrő vágyaitól akart megszabadulni—teherbe ejtette szomszédját, aki történetesen férjnél volt, a férfi pedig éppen a király háborúját vívta a harctéren. Hogy fény ne derüljön a házasságtörésre, és megszabaduljon annak következményeitől, Dávid hazahívatta szomszédját a csatából, hátha a férfi majd hazatérve, feleségével tölti az éjszakát. A terv azonban balul sült el, a katona úgy tért vissza a csatatér

Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Zsoltárok könyve 34:19 A városunkban több felekezettel összefogva, nagy erőkkel készülünk az idei Házasság Hetére. Ez az a hét február közepén, amikor az egész országban hangsúly kerül a házasság, a jó párkapcsolatok fontosságára. A tervezés közben egy alkalommal felmerült a kérdés: és mi a helyzet azokkal a párokkal, akik frissen váltak el, vagy komolyabb problémákkal küzdenek, mint amit egy előadás, vagy workshop keretein belül meg lehetne oldani? Mi a helyzet a megtört szívekkel? Néha nem elég a jótanács. De nem csak a párkapcsolatokról van szó. Beszélhetünk akár a munkahelyi problémákról is. “Nyolc óra munka…” énekli Nagy Feró, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy a napunk – és így az életünk is közel – egyharmadát a munkahelyünkön töltjük. Sokszor olyan környezetben, ami feszültséggel, fájdalommal bénít bennünket. Toxikus főnökök, mérgező munkatársi környezet, kiszámíthatatlan, szeszélyes szabályok. Néha már

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 13. vers A napokban kisebb körben beszélgetve feltettem az ilyenkor szokásos kérdést: Milyen dolgot fogadtatok meg erre az évre vonatkozóan, milyen terveitek vannak, mit szeretnétek elérni? Ünnepek után kis fogyókúra? Lefutni a maratont? Munkahelyváltás, előléptetés? Új lakás, új autó? Megtanulni egy új nyelvet, szakmát, stb.? Eljutni valami különleges helyre? De mondhattok magasztosabb célokat is, mint például, hogy idén újra végigolvassátok a Bibliát, hogy többet szolgáltok a gyülekezetben, hogy tudatosan odafigyeltek és több, minőségi időt töltötök a családtagjaitokkal, hogy többet tesztek a környezetetekért. Netán, hogy végre szembenéztek és leszámoltok egy rossz szokásotokkal, hogy növekedtek valamely bibliai erény, szeretet, türelem, adakozás, stb. gyakorlásában. S mi volt minderre a válasz? Semmi konkrét, csak olyasmi, hogy; Az újévi fogadalom felesleges dolog, amit senki sem tart meg

„Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.” Jelenésekkönyve 3.rész 18.vers Jézusnak sok minden volt a Bibliában, többek között orvos. Számos betegséget gyógyított meg és halottakat támasztott. A közelében élők folyamatosan tanúi lehettek ilyen csodáknak. És a jó hír az, hogy Ő ma is praktizál! Életünk során jó néhány gyógyszert elszedünk, van aki a természetes gyógymódokat támogatja és van olyan, aki a tudomány által elismert tablettákat részesíti előnyben. Jézus másfajta gyógyszerrel kezel: 1.   tűzben izzított arany: Jézus a valódi gazdagságot másban méri, mint mi. Életünk, képességeink, lelkünk és szívünk adják a gazdagságot. Isten arra hívja fel a figyelmünket, hogy gazdagságunkat és értékítéletünket ne a látható dolgokban mérjük, hanem abban, ami Őbenne, bennünk és másokban gyökerezik. 2.   fehér ruha: Gucci, Prada, Dolce &am

"Én vagyok az út,  az igazság és az élet, senki sem mehet az atyához, csakis én általam." János evangéliuma 14:6 (Új Károli fordítás) Amióta az ember, ember az igazság tudását mindig is nagy becsben tartotta, bármilyen jellegű tudásról, információkról legyen is szó. Hogy mire való egy keresztény ember birtokában levő tudás egyik kedves teológus tanárom tollából származó tanmesével értettem meg leginkább, amit szeretnék továbbadni.  Ez a tanmese a hangyabolyban élő Tihamérről szól, aki összebarátkozik a szomszéd hangyaboly Tódorka nevezetű hangyájával az iskolában. Tódorka, aki egy nagyszájú, mindig okoskodó hangya volt, kitalálta, hogy a Nagyrétre látogató külföldiekkel kellene összebarátkozni.   Oda is lépett Tihamérral együtt az egyik dél-amerikai hangyához és szóba elegyedett vele.   " - Nos uram, nem volna kedve csónakázni a mi híres kacsaúsztató tavunkon? A dél-amerikai hangya, felcsillanó szemmel mondott igent a szíves invitálásra. Tihamér gyorsan a révészért - a v

„Ki hasonlítható Istenünkhöz, az Úrhoz, aki a magasban lakik, és a mélybe néz, az égre is, a földre is? Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt. Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé. Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az Urat!” A zsoltárok könyve 113:5-9 A napokban belekezdtem egy podcast hallgatásába, amiben a riporternő egy ismert magyar színésszel beszélgetett. Az egyik kérdés az volt, hogy kinek a bőrébe bújna egy napra, a színész pedig a Teremtőt választotta. Hangja és egész kisugárzása nagyon szelíd és megfontolt volt, egy cseppnyi arroganciát sem lehetett érezni benne, ellenben annál több jószándékot, szeretetet, mert egy picit jobbá kéne tenni ezt a világot, egy kicsit közbeavatkozni, vagy legalábbis észhez téríteni az embereket. Elgondolkodtatott akkor a válasza, és ahogy a fenti igét elolvastam, egyből ez a beszélgetés jutott eszembe. Ezzel együtt pedig az, hogy nem lehet most könnyű