reggeli dicséret

Ezért szeretett testvéreim legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. Pál apostol első levele a korinthusiaknak 15. fejezet 58. verse Egy régi professzorom, akitől nagyon sok jót tanultunk a teológián, mondta egy húsvéti prédikációjában a következőket: " Az a baj a kereszténységgel, hogy meghalni talán meg tudna Krisztusért, csak élni nem tud érte. " Manapság a keresztény szó, mint kifejezés, sajnos a legtöbb esetben nem feltétlen úgy jelenik meg a beszédgyakorlatunkban, mint amihez pozitív gondolatok társulnak. Sőt, úgy tűnik, hazánkban jelentősen csökken a kereszténység támogatottsága, hiszen a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az egyházhoz tartozás egyre népszerűtlenebb a lakosság körében, míg a személyes spiritualitás növekedést mutat. Osztom régi tanárom véleményét és azt gondolom, a vallásgykorlásunkkal van leginkább baj. Mert mit gondol erről egy mai hívő ember? Minde...

Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. János evangéliuma 15:4-5 Nemrég vette kezdetét Párizsban a 33. nyári olimpia. Amikor ezeket a sorokat írom, már megvan az első érme a magyar küldöttségnek, Muhari Eszter szerzett bronzérmet a női párbajtőrözők egyéni versenyében, gratulálunk neki! Emellett két olyan esemény is történt, ami egyszerre töltött el fájdalommal, ugyanakkor büszkeséggel is. Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok kardvívónk vereséget szenvedett az első asszójában, így kiesett, nem védheti meg a címét. Nyilatkozata számomra fair play díjas, olvasd csak el ezt az idézetet: „Nem tudok olyan elemet kiemelni, amiben jobb lettem volna az ellenfelemnél. Taktikailag fölém nőtt, és azt mondom, hogy technikailag is. Bejött...

Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. Pál első levele a korinthusiakhoz 2:1-5 Az elmúlt hetekben fájóan sok órát töltöttem el szálláslehetőség kereséssel. Voltak olyan oldalak, ahol vadászni kellett, hogy mennyibe is kerül az adott vendégházban egy éjszaka. Gyönyörű fotók, programlehetőségek, látnivalók sorakoztak egymás után, ahogy görgettem lefelé, az én türelmem pedig egyre fogyott. Mondják már meg végre, mennyi az annyi!? Sőt, olyan is volt, ahol ez a lényeges információ majd csak egy, az oldalon kere...

„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.” Máté evangéliuma 6:5-8 Nem az a lényeg, hány ember hallja. Nem az, milyen választékos kifejezéseket használsz és milyen barokkos körmondatokat alkotsz. Vagy épp rímbe szeded, időmértékes verselésben. Nem az a lényeg, hogy nem követsz el egyetlen szóismétlést sem, és az egész alatt te vagy a nyugodtság és fegyelmezettség mintaképe. Nem az a lényeg, hány percig bírod ostoro...

 " Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét!" Pál levele a Galatákhoz 6. fejezet 2. vers Egy fiatal, sikeres üzletember egyszer gondolkodóba esett. ‘Megszereztem magamnak mindent, amit emberileg meg lehet. Van egy nagy házam, pénzem, hírnevem, törvénytisztelő állampolgár vagyok. Követem a szabályokat, jobban mint bárki más. Valami mégis hiányzik. Mi mást tehetnék még azért, hogy igazán elégedett lehessek az életemmel?’ Fel is tette ezt a kérdést az éppen arra járó Jézusnak.   “Mi jót kell nekem tennem ahhoz, hogy az életem igazán célba érjen?” “Megtartod a parancsolatokat?” kezdte Jézus. “Ne ölj.” Pipa. “Ne paráználkodj.” Pipa. “Ne lopj.” Pipa.   “Én minden szabályt betartok!” erősítette meg a fiatalember. “Akkor már csak egy dolgon kell változtatnod,” válaszolta a Mester; “a törvényt valójában nem betartani, hanem megélni kell!” Jézus Krisztus azt tanítja, hogy Isten törvénye nem engem helyez a középpontba. Nem az a fontos, hogy én mit értem el,...

„Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” Máté evangéliuma 16:13-18 Nagyon régen történt, de még mindig tisztán emlékszem minden mozzanatára. Fent jártunk, messze északon, Cézárea Filippiben. Nem értettem, minek megyünk oda, hisz az pogányok lakta vidék. Nem inkább Jeruzsálemben vagy a tó partján kellene lennünk? A mi népünk fiai között, hiszen értünk jött el, hogy véget vessen a rómaiak elnyomásának. Először azt kérde...

„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.” Zsoltárok könyve 32:7 Sok dolgot elvett tőlünk ez az év, vagy konkrétabban a koronavírus. Sokaknak kellett idejekorán búcsúzni szeretteiktől, és az űr akkor is űr marad, ha valaki hisz Istenben. A fájdalom fájdalom marad akkor is, ha reményünk van a feltámadásban. Sokan veszítették el munkahelyüket a járvány következtében, csúsznak egyre lejjebb a szegénységben, és egyre kilátástalanabbá válik a talpraállás. Sokan dolgoznak most a frontvonalon megfeszített tempóban, emberhez méltatlan körülmények között is, és közben alig vagy egyáltalán nem kapnak megbecsülést. Gyermekek kényszerülnek otthontanulásra, olyanok is, akiknek az iskola valamennyire menedéket nyújtott az otthon történő bántalmazásokkal szemben. Szülők, apák és anyák, egyedülállóként vagy párban gyűrik a mindennapok küzdelmeit, miközben egyszemélyben próbálnak mindenek is lenni, a pihenés, lelassulás, feltöltődés gondolatát is elfelejtették már...

„Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért” Zsoltárok könyve 107:8  Ott ültem a kanapén nagyapámnál, és csak idézte a verseket a Bibliából egymás után. És most mind arról szólt, hogy Isten jó. Hogy Isten mennyire szeret. És látszott rajta, hogy komolyan gondolja, és nincs ennél fontosabb számára. Bevallom, nem szerettem vele a Bibliáról, Istenről beszélni, mert pillanatok alatt átcsapott a társalgás heves hitvitába. Ő védte az igazát hajthatatlanul, én pedig jobban tettem, ha inkább hallgattam, és vártam a látogatás végét. De ahogy idősödött, ahogy gyengült szellemileg, a hitviták elkoptak, és csak ez maradt. Isten jó. Isten szeret. És én amíg élek, hálás leszek ezért a beszélgetésért.  Mert ez a lényeg. Mert Isten tényleg jó, és nincs a világon, aki nála jobban szeretne. Történhetnek érthetetlen és borzalmas dolgok az életben, mert a Jó mellett a Gonosz is munkálkodik, és sajnos kihasználja hátralévő idejének minden pillanatát. De...