reggeli dicséret

Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet, az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal. Pál első levele Timóteushoz 5:1-2 Nehéz fiatalon mások számára rávilágítani a problémákra. Sokszor csak egyszerű lázadásnak veszik, vagy szimplán azt mondják, hogy a fiatalságod miatt gondolkozol csak így, majd ha idősebb leszel, meglátod. Ha fiatalokkal beszélsz, akkor ők túl közelinek éreznek, így nincs akkora tekintély, hogy figyeljenek rád. Mégis hogy lehet ezen változtatni? Ez a jó? Így kell legyen? Pál Timóteust, fiatal munkatársát kinevezi a gyülekezete vezetőjévé. Mindenkinek furcsa a dolog, de hát Pál mondta, akkor nincs min vitatkozni. Mégis mindenki fiatalnak nézi, és ő küzd, mert bár lát dolgokat, amikkel foglalkozni kellene, a gyülekezet mégsem hallgat rá. Mit tegyen? Na de mielőtt belemegyünk, nézzük meg az előtte levő szakaszt. Jól ismert rész: 1 Timóteus 4:12-16. Pál megbízza Timóteust, sőt, azt mon

"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége." Zsoltárok könyve 91. fejezet, 4. vers Isten a fáradhatatlan fecskemama, aki kitartóan táplálja követelőző fiókáit jobbnál jobb falatokkal. Isten az aranytorkú vörösbegy, aki türelmesen tanítja repülni kicsinyeit, egyre magasabb és magasabb ágakról. Isten a fejedelmi császárpingvin, akihez pelyhes kis trónörökösei a legnagyobb hidegben is hozzábújhatnak. Isten a színpompás papagáj, aki kényelmes, biztonságos fészket épít, és egy percre sem hagyja magára gyermekeit. Isten a barátságos kék szajkó, aki még akkor is gondot visel utódairól, amikor azok már rég elhagyták a szülői fészket. Isten a gondviselő tyúkanyó, aki maga alá gyűjti csibéit, elrejtve őket a rájuk leselkedő veszély elől. Isten a méltóságteljes sasmadár. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz.

A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. A zsidókhoz írt levél 13:2 A sátor bejáratánál üldögélve, a nap legmelegebb szakában Ábrahámnak egyetlen porcikája se kívánta, hogy messze földről érkező vándorok estig nála múlassák az időt. Legszívesebben elfeküdt volna a napfényben – a gazdaság működik, a szolgák végzik a dolgukat. Nincs mit tenni, csak élvezni az Isten adta áldásokat. “Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa” gondolhatta éppen, amikor az említett, messziről jött vándorok megálltak a sátra előtt. ( Mózes első könyve 18. fejezet ) Valamivel később Lót Sodoma belvárosában éppen a napi bevételt számolgatta. Néha azért még eszébe jutott, hogy ő is csak jövevény, nem itt született, nem is ehhez a nemzethez tartozik, de olyan rég óta itt lakik, hogy a helyiek nagyvonalúan eltekintenek már ettől az apróságtól. És milyen jó, hogy eltekintenek tőle! Látta már, hogy mihez kezdenek azokkal, akik eltévedtek az úton, é

„De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!” 86. Zsoltár 15. vers Hogy milyen könyörülő és irgalmas az Isten? Egy ismerős evangéliumi történettel válaszolnám meg: Adott két fiú. Egy nap a kisebb odaáll az apja elé és azt mondja: Apám! El akarlak hagyni. A saját életemet akarom élni. Add ki az örökrészemet! Majd miután megkapja a vagyon rá eső részét, elmegy és elherdálva feléli az egészet. Erszénye és gyomra üres, a barátainak hitt társai mind cserben hagyják, szégyen vagy nem szégyen egy darabka falatért a legalja munkát is elvállalja. Ám nyomorúságában eszébe jut az otthona, a családi birtok, s az, hogy apja szolgáinak is jobb dolga van, mint neki. Rongyosan, szakadtan felkerekedik, vissza az apjához. S milyen a fogadtatás? Mikor az apja messziről meglátja hazatérő fiát, elébe fut, átöleli, csókolgatja, megfürdeti, új ruhát ad rá, nagy ünnepséget szerez örömében. Milyen dolog ez? - Méltatlankodik duzzogva az idősebb fiú – emez e

„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.” 119.Zsoltár 165.vers Szabadság. A legtöbben úgy definiálják a szabadságot, hogy azt tehetsz, amit csak szeretnél, oda mehetsz, ahová csak szeretnél és azzal lehetsz, akivel csak szeretnél. Összefoglalva: a szabadság nem jelent mást, minthogy a saját vágyainkat kiszolgálhatjuk anélkül, hogy figyelnénk arra, hogy más mit mond. Tényleg ennyi lenne a szabadság? A Bibliát tanulmányozva első olvasatra úgy tűnhet, hogy Isten szinte minden rendelkezése gátolni akarja a szabadságunkat, vagy épp azt, hogy azt tegyük, amit szeretnénk. Bár ez felvet egy nagyon fontos kérdést, amit ritkán teszünk fel: mi az, amit én valóban szeretnék? Tényleg azt teszem, amit én szeretnék vagy azt, amit mások sugallnak, hogy tennem kell? Ádám és Éva egy tökéletes életet kaptak. Megvolt mindenük, ami a jelenlévő boldogságukat táplálta. Életük egy olyan képet festett, amely a tökéletesség felé hajlott. Aztán történt valami. Az ún. „szaba

" Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készített, a világ megalapítása óta ." Máté evangéliuma 25:34 Ha a 25. fejezet fent idézet versét olvasnánk csak , akkor egy meghívás tárulna elénk, és ma reggel Isten hívó szaváról kellene szólnunk. Azonban csak akkor érthetjük meg igazán mire vonatkozik, a szóban forgó hívás, ha előtte-utána is elolvassunk a verseket. Miért más ez a hívás, amit Jézus akkor fog mondani, amikor visszajön és ítéletet tart? Ez a hívás, azoknak szól, akik tettek valamit. Ebben a hívásban benne van az, hogy az ítéletkor elismerik, ha valaki gyakorolta a szociális érzékenységet az elesettek felé. Azokat az Atya megdicséri, kiemeli akik, az éhezőknek enni-és inni adtak, felruházták a koldust, és betegségben- fogságban együttérzést tanúsítottak  Én, ma reggel, ezeket az igéket olvasva ledöbbenek és felfedezem, hogy ez mekkora ellentmondás a keresztény "kegyesség" v

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” Zsoltárok könyve 100 Hogy vagy, Kedves Olvasó? Milyen hetet hagysz magad mögött? Mik voltak benne a kihívások és az örömök? Milyen áldásokat fedeztél fel? Milyen győzelmeid voltak? Melyek voltak azok a(z akár aprónak tűnő) lépések, amiket te igenis megtettél, és büszke vagy rájuk? Mi az, ami aggasztott vagy talán még mindig aggaszt? Mi keltett benned félelmet, és mi volt az, ami lelkesített? Miért vagy hálás? Ma reggel engedd meg magadnak ezt a 10 percet, hogy beszélgethess ezekről a kérdésekről Istennel! Engedd meg magadnak az időt arra, hogy kizárd egy kicsit a külvilágot, hogy csak te legyél ott és Ő. Nem tudom,