reggeli dicséret

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. János evangéliuma 6:67-69 A rabszolgaság szörnyű dolog. Bármikor rá gondolunk, azonnal valami borzalmas bánásmódra, éhezésre, verésre, és hasonlókra gondolunk mindamellett, hogy valami embertelenül nehéz dolgot kell végrehajtania a rabszolgának. Persze ezzel nem lövünk nagyon mellé. Általában így nézett ki a dolog. Érdekes azonban, hogy Jézus korában kétféle rabszolga létezett. Az egyiket megvették, elfogták, zsákmányul kapták, vagy tartozás miatt vált rabszolgává. Ez ma már kegyetlenségnek tűnik. Egy család szétszakítva, egy ember megtörve. Szörnyű. A rabszolgaság ilyen formája borzalmakkal van tele. A másik rabszolga a szabad rabszolga. Bizonyos idő után el kellett engedni a rabszolgákat. (Persze kérdés, hogy mennyire tette ezt meg bárki, de a törvény így szólt.) Ekkor az eddig rabsz...

  “Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” Józsué könyve 1. fejezet 9. vers A gyermek Józsué Egyiptomban született rabszolgának, rabszolgák gyermekeként. Volt mitől félnie. Félt a sötétben. Félt, ha egyedül volt. Megtanították félni a vadállatoktól, a kígyómarástól, a homokvihartól, az egyiptomiaktól. Amikor elég idős lett ahhoz, hogy munkára fogják, megtanult félni a hajcsárok ostorától, a tűző napsütéstől. Felnőttként félhetett a vízhiánytól, a fertőző betegségektől. Majd megjelent egy Mózes nevű férfi, és Józsué, a teljes rabszolga néppel együtt követte őt a pusztába. Itt félhetett az egyiptomiak haragjától, a fagy- és éhhaláltól, a harcos amálekitáktól. Félt attól, hogy Mózes vagy Isten egyedül hagyja a népet a sivatagban. Félt akkor, amikor tizenkettedmagával kikémlelte az ígéret földjét, amit óriás népek laktak. Józsué félt, amikor Mózes meghalt, és rá hagyta a nép vezetésének felelős...