reggeli dicséret

Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.   Péld 3:9-10 A mai profitorientált világban nagyon jól hangzik ez az ígéret. Mivel időnként szoktam bizonyos összegeket megtakarítási okokból félretenni, egy kis időt szántam arra, hogy megnézzem milyen befektetési lehetőségek vannak. Engem egyik sem kápráztatott el. Rá kellett jönnöm, hogy a kis megtakarított pénzem befektetéséből nem fog össze jönni, hogy rövid idő alatt meggazdagodjak. Megvan az a kísértés, hogy úgy kezeljük a Bibliában az anyagi áldásokra vonatkozó ígéreteket mint valami jó befektetési lehetőséget. Lehet azt gondoljuk, hogy ha jó kapcsolatot tartunk fenn Istennel, sőt rendszeresen adakozunk vallásos célokra, ezt Isten számon tartja és a megfelelő időben a megfelelő módon megsokszorozottan visszaadja. Ez így elég jól hangzik és egy igen kedvező befektetési lehetőségnek tűnik. De nem az. Egyesek a tized fizetését is egy ilyen jellegű

"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal” Efézusi levél 4:26 A harag fontos része a lelki egészségünknek, hasonlít a szervezetünk immunrendszerére. Véd a vírusok ellen, amelyek amúgy belopóznának, megtelepednének és utána elgyengítenének és végül megölnének. Ugyanígy, ha az igazságtalanságot és a bűnt megtűrnénk a magunk és mások életében harag nélkül, az végül emberségünk végét jelentené. Azonban ahogyan a megbetegedett immunrendszer veszélyessé válik a szervezetre, hogyha túlreagálja a szerepét, ugyanúgy, hogyha a harag is átveszi az irányítást felettünk, ugyanolyan módon tönkre tesz. Bizonnyal sokszor láttunk már erre negatív példát… Az apostol arra biztat, hogy haragudjunk jól és helyesen! Sem nem áldozatként, sem nem agresszorként. Hm… Ezt hogyan kell csinálni? Jézus életében van egy történet, ami híressé vált: kiűzi a kufárokat a templomból. Sok ember képzeletében ez úgy jelenik meg, hogy Jézus haragtól izzón, kor

"A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van." A zsidókhoz írt levél 10:34-35 “Van másik!” Bizonyára emlékszel Eötvös Gábor zenebohóc nagyszerű előadására, melyben a hangszereket elkobozva, vagy összetörve próbálják megakadályozni társai, hogy folytathassa a zenélést. Ő azonban valahonnan — a zsebéből, a kabát ujjából, vagy a legmeglepőbb helyekről — mindig újat és újat húz elő, és felejthetetlen hangsúllyal, teli szájjal mosolyogva kiáltja: “Van másik!” A keresztény ember reménye is “Van másik!” reménység. Hiszen a bajok jönnek-mennek, és sajnos Jézus sem bátorított bennünket soha azzal, hogy nem lesznek problémák. Egyedül arra tanította a hallgatóságát, hogy ráér minden nap az aznapi gondokkal törődni. ( Máté evangéliuma 6:34 ) A keresztény ember számára azonban a bajokon felül is van

„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek. Akkor segítségül hívtok engem és elmentek és imádtok engem és meghallgatlak titeket.” (Jeremiás könyve 29. fejezet, 11-12. vers) Édesanyámék beszámolója szerint ugyan nem én voltam a legrosszabb gyerek a lakótelepen, de bizony nem is dicsekedtek velem. Nem volt olyan év, hogy ne történt volna velem valami baleset. Kéztörés, kutyaharapás, ablak betörése, szoba felgyújtása… Ilyenkor persze mindig megkaptam a méltó büntetést, ’Mi csak a javadat akarjuk’ szólam kíséretében. A javamat akarják??? Hát, én akkor nem ezt éreztem és nem ezt gondoltam. Izrael népe sem volt rosszabb, mint a többi nép, sőt a sok zúgolódás és hitehagyás ellenére is még mindig közelebb álltak az Örökkévalóhoz, mint más politeista, bálványimádó, emberáldozatot követelő kultúrák. Viszont, mivel Isten számtalan csoda kíséretébe

„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” Ézsaiás könyve 12.fejezet 2. verse Amikor egy egész közösség ellened fordul és olyan döntések sorozatának áldozata vagy, melyet befolyásolni nem tudsz, teljes kétségbeesés és elmagányosodás érzése kerekedik felül rajtad. Ha valaki már volt kiközösítve nagyon jól tudja azt, hogy milyen rossz érzés kirekesztettnek lenni. Első éves gimnazista voltam, amikor megtapasztaltam ezt az érzést. Egy teljes éven át egyedül sétálgattam az iskola területén, próbáltam beszélgetni emberekkel, de elfordultak tőlem. Aki elégedetlen ezzel a helyzettel és nyugtalanítja ez az állapot, az megpróbálkozik sok mindennel azért, hogy kitörjön. Én is megtettem. Az a tapasztalatom, hogy nem azzal lehet kitörni ha, ragaszkodsz az elveidhez, hanem éppen az ellenkezője. Tudtam, ha azt akarom, hogy befogadjanak változtatnom kell a hozzáállásomon. Ezért olyan eszközöket vetettem be, amik már az egész

“Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” Zsoltárok 121:1-2 Hányszor kérdezted, hogy miért nem segít Isten? Látszólag nem történik semmi, holott te igenis bajban vagy, szükséged lenne rá. A zsoltár író is ezzel a gondolattal, ilyen érzésekkel nyit. Látszólag hitetlenül, Istentől elszakadt emberként keresi a megoldásokat a problémára. Mégis feltekint, és keres valamit, ezért a hegyekre néz. Miért pont a hegyekre néz? Az író nem csak költői képet használ. Ennek jelentősége van. A hegy nem csak egy kő tömb ami ott tornyosul magasan előtted, és vagy kikerülöd, vagy megmászod, hanem ennél sokkal több. A hegy egy hatalmas, erőt ért. Egy kiváló, tökéletes felette álló valamit. Nem véletlen hogy a hegy felé néz. A Biblia történeteiben amikor hegyről olvasunk, ott mindig valami nagy dolog történt. Gondoljunk csak Mózes történetére, amikor a Sinai hegyen megkapja a két kőtáblát, vagy arra miko

„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” Ézsaiás könyve 65:17   Tele vagy emlékekkel, jókkal és fájókkal egyaránt. Olyanokkal, amikre öröm visszaemlékezni, és olyanokkal, melyeket legszívesebben kitörölnél a múltadból. Olyanokkal, melyeket újra és újra el kell mesélned, mert az utódod kíváncsi rájuk, és olyanokkal, melyeket senkivel nem akarsz megosztani.  Minden helyszín, ahol eddig jártál valamit felidéz benned, jót vagy rosszat, vagy egyszerre mindkettőt. És el sem tudod talán képzelni, hogyan lehet emlékek nélkül élni. Vannak tájak, melyek örökre beléd vésődtek, és mindenhová elkísérnek. Az otthont jelentik neked, akármilyen messzire is sodor az élet, látványuktól egy pillanatra elfog a honvágy.  Isten ma reggel egy különleges üzenettel indít az utadra. Ő egy új világot fog alkotni. Újjá teremt mindent, úgy, hogy az felülír minden régi történést. Új föld és új ég vár rád az Ő országában, ahol igazán otthon érzed