reggeli dicséret

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret: „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” A zsidókhoz írt levél 10. fejezet 35-37. versek Aki ismer, az mind tudja, hogy alapvetően hajlamos vagyok a késésre. Nem segít a helyzeten, hogy az egész családunk ilyen, de az biztos, hogy mindannyiunk közül én vagyok az, akinek a leggyakrabban kell sűrű bocsánatkérések között besurranni, miután öt perce elkezdődött az alkalom. Az egyik gyülekezetemben meg is jegyezték egyszer, hogy lehetetlen nálam később odaérni bárhova – mindig megnyugvással tölt el, amikor egy-egy értekezletre mégis az elsők között érek oda, tíz perc késéssel. Éppen ez a tulajdonságom miatt nagyon jól viselem azt is, ha valaki más késik a megbeszélt találkozóról. Nem aggódom, hogy el fog-e jönni, nem gondolkozom rajta, hogy vajon felültetett-e, mert tudom, hogy bár...

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Pál levele az efézusiakhoz 5:15-16 Krónikus halogató vagyok. Nem ritka, hogy valamit az utolsó utáni pillanatban kezdek el megcsinálni, azzal a tudattal, hogy majdnem biztos nem végzek vele. Egy jól ismert anekdota szerint egy alkalommal két egyetemista beszélgetett. - Hú! Most látom csak, hogy holnap vizsgázunk japánból! - Mondja az egyik. - Nem gond. Van belőle jegyzet. A krónikus halogatás nem teszi egyszerűvé az életet. Nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor neki kell állni a munkának. Már amikor a határidő a tarkóban liheg, akkor jut el a tudatig, hogy el kéne kezdeni csinálni valamit. Pál szavai érdekesek. Nem azt mondja, hogy kapkodj, és nem is azt mondja, hogy halogass. Azt mondja, hogy találd meg a megfelelő pillanatot. Pontosan tudja, hogy milyen nehéz feladat ez. Pontosan tudja, hogy a két véglet között egyensúlyozni kihívást jelent mindenki számára. Has...

„Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” Zsoltárok könyve 37:7-8 Nem vagyok egy „időben odaérek mindenhova” típusú ember. Sose voltam az. Egy kisvárosból jártam fel a megyeszékhelyen lévő gimnáziumba minden hétköznap reggel a 6.45-ös busszal. Egyáltalán nem volt messze tőlünk a megálló, kb 3 utcányira, de rendszeresen az utolsó pillanatban indultam el otthonról, így a reggeli futás teljes menetfelszerelésben gyakorlailag négy éven keresztül nem hiányzott az életemből. A táv utolsó 200 métere nyílegyenesen vezetett a megállóhoz, pont azon az úton, ahol a busz az indulása után elhaladt, ezért, ha el is indult, a sofőr legtöbbször látta, hogy loholok vele szemben, és beiktatott egy köztes megállót, mellettem. De az igazat megvallva, utálok késni. Ám amióta a gyerekeink megszülettek, a helyzet csak tovább romlott, így kimondottan ajándék számomra...

"Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen."  Péter második levele 3. fejezet 9. vers Halogatásra átlagon felül hajlamos ember vagyok, és ezt általában tudják rólam azok, akikkel dolgozom — így a Reggeli Dicséret szerkesztősége is. A mottóm: amit ma megtehetsz, de nem muszáj, azt tedd meg inkább holnap. Persze ezt nem büszkeségből mondom, hanem inkább mintegy vallomásként. Az évek során megpróbáltam változtatni rajta, de látva, hogy ebben sikertelen voltam, megtanultam élni a helyzettel, és valamelyest előnyt kovácsolni belőle. Persze ehhez szükségem volt — Istennek hála — a munkatársaim türelmére is.  A saját személyiségemből adódóan én is türelmesebb vagyok a halogatós emberekkel, mint általában véve tapasztalható. Ha határidőt kell szabni valamilyen projekt elvégzésére, mindig jóval korábbi időpontot adok meg, mint ami szükséges volna, mert tudom, h...

“Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” Habakuk könyve 2. fejezet 3. vers Életem eddigi leghosszabb vonatra várása (meglepő) késés miatt volt. Negyed órával az indulás előtt már ott álltam a peron mellett, lengetve jegyemet, kijelzőt figyelve. Rögtön ez volt az első megállója a Pécsre tartó vonatnak, így jogosan feltételeztem, hogy 1-2 perc csúszás lehet azon a 15-20 perces vonalon. Természetesen nem így történt. Öt percenként nőtt a bejelentett késés fél órákkal, míg végül eltűnt a kijelzőről, és mi utasok álltunk a sínek mellett, várva arra a guruló vasdobozra. Két és fél órás késés volt akkor. Habakuk is várta a maga vonatát. Várta, de csak nem jött, ő pedig egyre nehezebben hitte el, hogy valaha is megérkezik. Istenre várni sokszor ilyen érzés. Mintha sosem jönne el. Mintha az egész értelmetlen lenne. Meg volt írva 2000 éve, hogy hamar visszajön, és még mind...

"Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia."  Máté evangéliuma 24,44 Nem szeretek elkésni, bár néha előfordul velem, mint például ma reggel is. Nem volt elég számomra, hogy tudtam a határidőt, és beírtam magamnak az emlékeztetőt már napokkal korábbra. A kellő időben nem álltam készen. Miért? Mert nem volt elég gondolatban foglalkozni a reggeli áhítat igéjével, időt és alkalmat kellett volna találni arra, hogy készüljek, sőt elkészüljek vele... (Bocsánatot kérek mindenkitől, aki szerette volna korán reggel elolvasni!) Az eredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy hány kifogást tudnék felhozni mentségemre... Mi kell ahhoz, hogy ne késsünk el valahonnan? Nem árt tudnunk a határidőt, s abból visszaszámolni a felkészüléshez szükséges időt, majd időben cselekedni. Vannak, akik már ott elrontják, hogy nem tudnak reálisan tervezni, de vannak olyanok is, akik helyesen mérik fel, mennyi időre van szükségük, ám mégis késve ...

„Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” Péter apostol második levele 3. fejezet 8-9.verse Egy alkalommal előadást tartottam Jézus eljövetelével kapcsolatban. Ez most igen aktuális téma, hogy az adventről beszéljünk. A valódi adventről, nem arról, amit a vásárokban meg lehet találni. Ahogy beszélgettünk az előadás egy pontján megkérdeztem a hallgatóságot, hogy akarnak-e találkozni Jézussal. A válasz mondhatni egyértelmű volt: természetesen! A következő kérdés adta magát. -Ha találkoznál vele, mi lenne az első mondat, amit mondanál Neki? Erre a felelet: szóhoz sem jutnék. Gyermekkoromban volt egy füzet, amibe azokat a kérdéseket gyűjtöttem, amiket szándékoztam feltenni Krisztusnak, amikor majd...