reggeli dicséret

“Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” Máté evangéliuma 7. fejezet 12. vers Ha megdobnak kővel dobd vissza kettővel. Legalábbis gyerekkoromban ezt mondogattuk. Persze elég ritkán dobálóztunk kővel, de rímelt, és viccesnek tűnt. Ma már annyira nem tetszik. Amikor két gyerek veszekszik, általában egy felnőtt közbelépésére az első reakció az, hogy “Ő kezdte”. Belénk van kódolva, hogy hárítsuk a felelősséget. Valamiért már gyerekkorban jól tudjuk, hogy hogy kell megérvelni, hogy nem a mi hibánk ami történt. Persze felnőttként sokkal jobban meg tudjuk érvelni, hogy miért nekünk van igazunk. Általában megkeressük, ki tehet arról a rossz dologról, ami történt, és jól leszidjuk, vagy talán még jobban meg is büntetjük valamilyen módon. A Biblia azt mondja, hogy a gondolkodásmódunkat meg kell változtatnunk. Gondolj úgy a másik emberre, mintha te állnál magaddal szemben. Mit szeretnél? Hogy arco...

"Kiáltott az elesett, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította."  Zsoltárok 34:7 “Ó, jajj, segíts rajtam!” - hányan mondogatják naponta! Van aki szokásból, van aki meggyőződésből. Minél nagyobb a baj, annál nagyobb átéléssel: ilyenkor mélyebb és sírósabb lesz a hang. Én is mondogatom. És bejön. Működik iskolában, munkahelyen, úton… Emlékszem az iskolai évekre, ahogy a dolgozat előtt felsóhajt a diák: “Istenem most segíts!” Fontos kérdés persze, hogy tanult vagy sem, hiszen nem "hit" kell ehhez, hanem tanulás... Azért fogadalmak sűrűn érkeznek Istenhez azoktól is ilyenkor érettségi előtt, akik annyira nem is hisznek benne. És mégis, milyen jó, amikor szerez a tanuló egy tapasztalatot: Isten meghallotta még ezt a sóhajt is - és megsegít! Emlékszem, amikor a forgalommal szemközt sodródtam az M0-n. Az “Istenem most segíts!” nem szóként hangzott el, inkább két adrenalin molekula közti hézagként. Van, hogy idő sincs a szavakra. És van sok hasonló helyzet: talá...

"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!" Zsoltárok könyve 136:1 Az 1979-ben bemutatott Brian Élete című film egyik gyakran idézett jelenetében a fennálló római hatalom ellen szövetkező zsidó nacionalista lázadók csoportja éppen a "titkos" rejtekhelyükön tervezgeti, hogyan támadják meg elnyomóikat az éjszaka leple alatt. "A rómaiak kiszipolyoztak minket, apáinkat, apáink apáit és apáink apáinak apáit is" — mondja a csapat vezetője, és a hangulat fokozása érdekében felteszi a kérdést — "és mit adtak nekünk mindezért cserébe?" A jelenet humora a következő beszélgetés. A jelenlévő felkelők egymás után kezdik sorolni: a vízvezetéket, a csatornázást, az utakat, az öntözést, a gyógyászatot, az oktatást, a bort, a népfürdőket, a közbiztonságot. Ezeken kívül? Semmit. Valahogy így vagyunk sokszor mi is Istennel, és a 136. Zsoltár ezt a hozzáállásunkat célozza meg zsigeri módon. A zsoltárt többféleképpen is felosztható, de a legszembe...

  „ Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék. Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt. ”   ( Prédikátor könyve 3. fejezet 14-15. vers ) A szolgálati lakást, ahol most lakunk, egy héttel a beköltözésünk előtt vásárolta meg az egyház. A tulajdonos egy testvérpár, két középkorú férfi volt, akik nemrég elhunyt édesanyjuk után örökölték meg és rögtön el is adták az ingatlant. Az adásvételi szerződés aláírásakor az volt a kérésünk, hogy lehetőleg ürítsék ki a lakást, de mindenképp vigyék el azt, amire szükségük van, hiszen a teljes körű felújítás miatt minden a hulladéktelepre fog kerülni. Hogy mit vittek el? Azt nem tudjuk, de hogy mi maradt azt igen. Megdöbbentő volt látni, hogy a sok régi, használhatatlan kacattal együtt itt hagyták a régi családi fényképeket, szüleik egymásnak írt szerelmes...

„Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” Első zsoltárok 3.vers „Mielőtt elmegyek itthonról eszem pár falatot, nehogy éhes legyek.” ; „Felöltözőm jól, mert inkább legyen melegem, minthogy fázzak.”. Tudod mi a közös a két kijelentésben? Mind a kettőben egy-egy ellentét van. Észrevétlenül is ellentéteket rakunk mondatainkba megemlítve a lehetséges problémát és a megelőző orvosságot. Jobb esetben cselekszünk is, rosszabb esetben elmegyünk otthonról éhen. A Biblia is előszeretettel használ ellentétpárokat. Tudatosabban, mint ahogy mi, hiszen talán így tudja a legjobban megértetni velünk a dolgok lényegét. Többek között például azt a lényeget, amelyet az Istenbe vagy saját magunkba vetett bizalomról érdemes tudni. Az idézett szakasz Jeremiás könyvéből való. Ott szép ellentétpárok vannak: az átkozott férfival az áldott férfi, a pusztai cserjével a víz mellé ültetett fa, a maga erejében bíz...

  "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram!”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." Máté evangéliuma 7. fejezet 21. verse Mindig fáj, ha kizárnak valamiből bennünket, ami számít. Mai, toleranciát kereső és sokszor imádó világunk nehezen viseli el, ha valaki kizárólagosságra törekszik. Különösen így van ez a vallás terén. TOLERANCIA! - kiáltjuk. Ezt szeretnénk. Fogadjon el mindenki mindent, amíg nem sért, nem bánt vele másokat. Néha keresztény emberként sajnálom, hogy a hitem kizárólagosságra törekszik és nem mondhatom azt egy más vallásúak, hogy: Jól van az úgy. Csak csináld tovább! Mert nem tehetem. Isten miatt és a cél miatt nem tehetem, ami felé törekszünk. A fenti ige is valami hasonlóról szól. Ráadásul maga az Úr mondja, hogy nem lehetünk ott mindannyian Isten országában. Pedig mi nem így szeretnénk. Valahol, belül azt szeretné az emberiség, ha Isten olyan jó fej lenne, hogy végül mindenki célba érhetne. Az Úr a...

„Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Pál második levele Timóteushoz 2. fejezet 19. vers Családunkban egy időben nagy-nagy kedvenc volt A három kismalac című mese, főleg az, amikor a férjem édesapja, Papó mesélte, meséli a gyermekeimnek. A történet főhősei házat szeretnének építeni. Az első kismalac szalmából húz fel egy kis kalyibát, a második fakunyhót tákol, míg a harmadik kőházat épít. Aztán megérkezik a farkas mindhármuk életébe. Az első két kunyhót könnyedén szétfújja, tönkreteszi, az építők pedig csodával határos módon végül el tudnak menekülni harmadik társukhoz, a takaros kőházba. Ezzel már nem bír a farkas, és végül az egyik változat szerint otthagyja őket, a másik változat szerint még pórul is jár. Ez egy nagyon fontos történet gyermekeink fejlődése szempontjából. Belőle megtanulhatják, hogy a jó győz a gonosz felett, sőt, a kicsik és védtelenek is...